A következő fájásnál megszorítottam Harry kezét, és nyomtam. Azt hittem szétszakadok, de nem éreztem semmi változást. Már a sokadiknál jártunk, mikor valamelyik pici nagyon rossz helyre tévedt. A hüvelyem szerintem szétszakadt, mert oltárian fájt.
- Csak így tovább, Ms. Edwards, az egyik már úton van!
- Nagyon ügyesen csinálod Kicsim! Tarts ki!
- Arra kértelek, hogy támogass Harold, nem arra, hogy idegesíts! - csattantam fel.
Nem szólt semmit, csak szorította a kezem és biztatóan mosolygott.Szerintem eltelt vagy fél óra, mire a doki szólt, hogy lát egy fejet. Ez megadta a kellő löketet, és olyan erősen nyomtam, hogy azt hittem, menten meghalok. De megérte a küzdelem, mert éreztem, hogy kicsusszan az egyik picim, és hallottam, ahogy felsír. Életemben nem hallottam még olyan édes hangot.
- Azt hiszem, tényleg igaz, hogy a vajúdás az egyetlen olyan vakrandi, mely végén találkozni fogok életem szerelmével - suttogtam Harrynek.
- Teljesen egyetértek - mosolygott rám, és adott egy puszit.
- Gratulálok, egészséges kisfiú. Apuka, elvágja a köldökzsinórt?
El se hiszem, hogy a pici fiam bújt ki elsőnek.... Harry kicsit ijedtnek tűnt, de bólintott.
- Nem akarom megsebesíteni a fiam...
- Ne aggódjon, mutatjuk, hol vágjon! - mosolygott rá az egyik nővér.
Miközben Harry elvágta a köteléket, újabb fájásom volt. De nem érdekelt, mert tudtam, hogy csak percek választanak el a lányommal való találkozástól.
- Ha készen áll, nyomhat újra. A kisfia hamarosan ott lesz ön mellett.
És igaza lett. A harmadik vagy negyedik nyomásos dolgon voltam túl, amikor megjelent mellettem Harry egy kék csomaggal. Rám mosolygott, majd a mellkasomra tette az én hősöm.
- Szia, anya pici hőse! Annyira büszke vagyok rád....
És akkor megállt a világom. Rám nyitotta apró barna szemeit, és a kezecskéjével felém kapott. Ha nem lett volna még feladatom, tuti, hogy csak vele foglalkozom.
- Édesem, anya még fáradozik egy kicsit, és utána csak veletek foglalkozik majd! Szeretlek, bajnokom!
Harryre néztem.- Segíts, hogy még egyszer végig tudjam csinálni, kérlek!
- Neked bármit szerelmem!
Nem volt időm rákérdezni, hogy tényleg azt mondta-e, mert a lányocskámnak hirtelen sürgős lett a nagy belépője. A fiacskámmal a mellemen nyomtam és nyomtam, és nem is olyan sokkal később újra éreztem, hogy valakinek életet adtam. Azonban most nem követte sírás.
- Doktor! Miért nem sír a lányom?
- Kérem, mi a baj? - kérdezte Harry is.
Urrá lett rajtam a pánik, és a fiam is sírni kezdett. Teltek a másodpercek, majd hirtelen...- Hála az égnek!!!
- Látni akarom a lányomat! AZONNAL!!!
- Pillanat, kisasszony, előbb el kell lát...
- Most nem tud érdekelni a protokoll nővér! Csak látni szeretném! Kérem....
- Rendben. Apuka?
Harry mondhatni rutinosan elvágta a köldökzsinórt, majd odahozta a még véres kislányomat. Aki torkaszakadtából bömbölt, a bátyjával teljes szinkronban.
YOU ARE READING
Pofon a múltból
FanfictionLillian Edwards egy hosszú és fájdalmas véget ért kapcsolat után úgy dönt, kezébe veszi élete irányítását: gyereket szül egy éven belül. Ehhez azonban találnia kellene egy megfelelő embert, aki hajlandó segédkezni a tervében. Ha mégsem, marad a bizo...