Pofon a múltból

XXXVII. fejezet

Másfél hét telt el azóta, hogy akkor este megszorította a kezem. Minden nap bemegyünk hozzá, beszélek neki a történésekről, a gyerekeink fejlődéséről, a mindennapjaimról nélküle. Mindig reménykedem, hogy hátha megint történik valami, de minden egyes este csalódottan és összetörten távozom. 

Ahogy Harryt hazaszállították, Gemma beköltözött hozzánk. Eleinte úgy volt, hogy a húgom és én alszunk a nagy ágyamon, és Gem a kanapén, remélve, hogy a helyzet átmeneti. Aztán egyik nap...

- Lil, beszélhetnénk? 

- Niall, ne ijesztgess, kérlek! Nagyon komolynak tűnsz..

- Szóval... az van, hogy a közelben vettem egy lakást... - láttam, hogy nem csak ennyit akar mondani.

-  A jó ég áldjon már meg, nyögd ki végre!

- Izé... szeretném, ha Lei oda költözne. Velem.

- Értem. És mi itt a kérdés? - néztem rá értetlenül.

- Hát... csak mivel a húgod, és tudom mennyire óvod...

- Az óvással egy kicsit elkéstem, tekintve, hogy épp a te gyereked hordozza magában. De a szarkazmusom félretéve... Ezt neki is mondtad már?

- Hát... 

- Istenem, olyan vagy mint ő! Soha, semmiben sem biztos! Csoda, hogy ti ketten egyáltalán annyit együtt voltatok, hogy a pici megfoganjon!!!

- Hé, nyugi, még bajod lesz! Csak az van, hogy szeretném valahogy meglepni ezzel.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen állapotban jól jönne ki a meglepi. Hisz tudod, mennyire megszenvedi a terhességet! És hiába van már kb a hetedik hónap elején, egy meglepi most már akár koraszüléshez is vezethet. Higgy nekem, a doki nekem ezt vagy kismilliószor elmondta, amikor az ikrekkel voltam várandós. És lehet, hogy csak egy pici növekszik a pocijában, de neki is ott kell még maradnia egy hónapot biztosan. 

- Akkor mit tegyek?

- Tudjátok már, milyen nemű lesz a kicsi?

- Öhm, .. csak én. A húgod a szülés után akarja megtudni. 

- Akkor rendezd be addig a babaszobát, és tereld el a témát, ha erre kerülne sor. Majd segítek, ha szeretnéd. Addig is nem a saját életem gondjaival törődöm - szipogtam.

- Jól van, érzelgős nagynéni, gyere, menjünk be a kicsikhez. - ölelt át. 

A szobában a két nagynéni szórakoztatta a gyerekeim. Nem tudom megmondani miért, de a húgom az utóbbi időben egyre inkább csak a lányommal foglalkozik. Ne értsétek félre, nem dobja el Christ, ha hozzá kerül, de szívesebben van Adrival. 

- Hát itt vannak anya csodái! - mosolyogtam a gyerekeimre, akiknek keze-lába járni kezdett.

- Istenem, már csak két hónap, és végre én is a karomban tarthatom a sajátom - simított végig a hasán Leila.

- Tudod, húgi, én is odáig voltam, meg vissza ebben a korszakban. Aztán amikor megszülettek, és nem tudtam aludni, visszasírtam, mikor csak a vesém rúgta le valamelyik zsivány - csikiztem mag a babáim. 

- Az kizárt, hogy velem is ez történjen. Nekem csak egy lesz.

- Majd meglátjuk, majd meglátjuk...

- Mikorra vagy kiírva? - érdeklődött Gem.

- Most vagyok a hatodik-hetedik hónap fordulója körül. A doki szerint december vége, január eleje. De ez csak az albérlőn múlik - kacsintott.