Pofon a múltból

XXXI. fejezet

A következő pillanatban Leila egyszerűen összecsuklott. El is felejtettem a nekem feltett kérdést, csak azt láttam, hogy a húgom magatehetetlenül fekszik a földön. Először azt hittem elájult, ami eleinte velem is megesett, de aztán észrevettem a lába közül csordogáló vért.

- Valaki hívjon egy mentőt azonnal! - üvöltöttem, és a húgom mellé térdeltem.

- Kérlek, Lei, térj magadhoz! Hallasz? Nem lesz semmi baj, a mentő már jön, és mi mind vigyázunk majd rád! Szeretlek Tesó!

Fel sem tűnt, hogy ott van mellettem Niall.

- Lei-Lei, hallasz engem? Nem csinálhatod ezt velem! Kérlek! Tudom, hogy elhibáztam, de nem  gondoltam komolyan! Szeretlek, és a picit is szeretem! Kérlek, térj magadhoz! 

Míg próbálkoztunk, megjött a mentő. Sietve betették a kocsiba, és a legközelebbi kórház felé vették az irányt. A gyerekeimmel bevágtam magam a kocsimba, és Harryvel mit sem törődve követtem őket.  Az intézmény előtt leparkoltam, a kicsiket a babakocsiba raktam, majd berohantam a sürgősségire.

- Jó napot! Most hozták be a húgom, Leila Edwards-ot. Hol találom?

- Várjon egy percet, kérem! Most helyezik el az egyik vizsgálóban, és amíg nem végeztek az állapotfelméréssel és a vizsgálatokkal, nem mehet be hozzá.

- Értse meg, ő az egyetlen húgom, aki terhes! Nem hagyhatom őt magára most!

- Kérem, kisasszony, ön is értse meg, hogy nem engedhetem be, amíg tartanak a vizsgálatok! Mellesleg a gyerekekkel meg pláne nem mehet be.

- Rendben, de ha megtud valamit, azonnal szóljon! Köszönöm!

A nővér elment, és nem sokkal később megjelent Niall a többiekkel. 

- Hol van? 

- Az egyik vizsgálóban. Nem mehetünk be hozzá, amíg az orvosok vele vannak. 

- De nekem látnom kell! Vele kell lennem!

- Kérlek, Niall, nyugodj meg, mert ha ideges vagy, azzal nem tudsz majd segíteni a húgomnak. Csak ne gondolj semmi rosszra, és nem lesz baj. 

A következő negyed óra maga volt a pokol. A lányommal játszottam, hogy lefoglaljam magam, míg Niall Christ szórakoztatta. A kicsik is érezték, hogy valami nem oké, de szerencsére nem volt velük baj. 

- Liliann Edwards? - hallatszott egy hang.

- Igen? - fordultam meg. 

- A húga önt keresi. Azt kérte, hogy vigye be a babákat, de más ne menjen önnel.

- Azonnal megyek! - tettem a kicsiket a kocsiba. - Hogy van?

- Az állapota nem súlyos, de...

- De?

- Nos, a baba..

- Mi van a babámmal? - sápadt el Niall.

- Nos... a baba veszélyben van. Nem tudjuk biztosa, hogy megmarad-e.

- Jézusom! - omlott össze.

- Ezt elmondták neki is?

- Csak annyit mondtunk, hogy megfigyelésre és további vizsgálatokra bent tartjuk. Nem mondhattuk meg neki, mert nem akartunk vetélést előidézni nála. 

- Ha rákérdez, mit mondjak neki? Ő a húgom, tudja, ha hazudok.

- Akkor ne hazudjon, csak ne mondjon el mindent!