Pofon a múltból

XXIII. fejezet

Harry szemszöge

Másnap reggel én ébredtem hamarabb, bár szerintem a negyedét aludhattam annak, amit Lil. Miután visszaaludt órákig néztem és simogattam a hasát. Hihetetlen érzés volt, hogy a teste két kis csodát hordoz, akiket hamarosan meg is ismerhetek. Belegondoltam, mekkora ökör is voltam, mikor sorozatosan megbántottam őt. És ha nem lenne ilyen jószívű, sose láthatnám a piciket, ami bár nagyon fájna, jogos és érthető döntés lenne részéről.

Szóval az ébredésem után is őt néztem. A korábbiakkal ellentétben a karjaimban szundított. Az egyik kezem a feje alatt volt, a másik pedig a kicsik lakhelyén. Simogattam a pociját, amikor hirtelen mozgolódás támadt odabent. Nem tudtam, mi történt, de Lil hasa hasonlított az óceánra, úgy hullámzott. Mivel nem szerettem volna, ha fáradtan ébred, óvatosan kimásztam alóla, és átfeküdtem a másik oldalára, hogy szemben lehessek vele. Az arcom a picikkel egy vonalba került. Halkan elkezdtem dúdolászni nekik, hátha lenyugszanak, de a tervem nem jött be. Emlékeztem, hogy Lil mondta, hogy a hangunkra még inkább bepörögnek, de muszáj volt csinálnom valamit.

-Hé, bébimanók! Itt apuci! Annyira örülök, hogy végre itt lehetek veletek, de még boldogabb lennék, ha hagynátok anyát, hadd pihenje ki magát. Kérlek pici, nyugodjatok le!

- Édes vagy, hogy próbálkozol, de nem fog összejönni.

Felnéztem rá, és hatalmas mosoly terült szét az arcán. Annyira hiányzott!!!

- Miért ne sikerülne?

- Azért, mert idő van. Reggeli idő.

- Jaaa... Mit kérsz, mit hozzak? - ugrottam fel szolgálatkészen. 

- Először is, kapj magadra valami ruhát, mert nem szeretném, ha anya infarktust kapna.

- Most miért? Van rajtam boxer...

- Lehet, Humor Harold, de ne libegj így végig a lakáson anya előtt. Másodszor pedig, én magam fogok kimenni a konyhába, és majd ott összeütök valamit, mert a te...

Egy hangos csipogás szakította félbe. Megkerestem a telefonját, és odavittem neki. Megnézte az üzenetet, az órájára pillantott, majd elsápadt.

- Kicsim, mi a baj?

- Izé.. öhm, semmi. Mikor mész a fiúkhoz?

- Nem megyek, ők jönnek, amint felébredtek.

- Hmm, figyelj... Nekem dolgom van délelőtt, úgyhogy kénytelen leszel itt maradni addig.

- Dorothyval? 

- Nem, ő is jön velem. Most elmegyek fürdeni, addig összeütsz nekem pár falatot? Majd útközben veszek valami rendes reggelit...

A választ meg se várva zárkózott be a fürdőbe. Milyen dolga lehet hét és fél hónapos terhesen? 

A konyhában összefutottam az anyukájával.

- Jóreggelt!

- Jóreggelt! Hogy aludtál? A lányom nem lökött le?

- Nem, nem történt semmi ilyesmi. Őszintén nem sokat aludtam, mert inkább bámultam őt, de jól vagyok, köszönöm.

- És ő hol tart? Hamarosan indulnunk kell, az időpont nem játék.

- Tessék? Milyen időpont?

- Uhhh, nem mondta?

- Csak annyit említett, hogy dolga van délelőtt Önnel, és hogy én maradjak itt.