Pofon a múltból

XIII. fejezet

Amint vége lett a filmnek, Lei letámadott a kismillió kérdésével.

- Oké, válaszolok, de csak lassan Hugi!

- Mikor döntöttél véglegesen?

- Miről?

- Hogy végigcsinálod, hogy mikor mész a dologra, ilyenek...

-Rendben. Akkor döntöttem végleg, amikor a fiúk kiköltöztek tőlem. Utána üresnek éreztem a lakást és hiányzott, hogy gondoskodjak valakiről. Addigra már csak két donorjelöltem volt, de nagyon hajlottam az egyik felé. Felkerestem a kapcsolattartót a banknál, és azt mondta, ha döntök, akkor bármikor megpróbálhatjuk az első kört. Döntöttem, és aznapra kértem időpontot, mikor a fiúk elindultak turnézni. Elköszöntem tőlük, de nem mondtam nekik semmit, hogy hova vagy hogy miért sietek. Elmentem, megtörtént, aminek meg kellett, majd mehettem utamra. Mostanában egyre fáradtabb voltam, és kimaradt egy-két havi bajom is, így felkerestem a nőgyógyászt. Megerősítette a gyanúm, hogy terhes vagyok, és mivel elmondtam, mikor volt a megtermékenyítés, meg is ultrahangozott. Innen van a kép. - mosolyodtam el.

- És csak úgy simán.. tudod.. - mutogatott össze vissza.
- Simán mi? A dolog előtt egy hétig hormontablettákat is kellett szednem, amitől kicsit hisztisebb voltam a megszokottnál, de azt mondom, megérte, hiszen két csodás bébi növekszik a pocimban.
- Tudja rajtam kívül más is?

- Nem, Leila, nem mondtam el senkinek. És nem szeretném, ha véletlenül elszólnád magad anya előtt. Neki ez lesz a karácsonyi ajándék. És a fiúknak se említsd meg, kérlek!
-Ígérem, én leszek a legtitoktartóbb húg a földön - kacsintott rám összeesküvő módján. 

- Köszönöm, és annyira szeretlek!

.....*****.....

Szenteste volt. És én már gömbölyödtem. Nem nagyon, de láthatóan. Eddig sikerült kimagyarázni magam, hogy csak híztam egy kicsit, de ez már az a tipikus, összetéveszthetetlen terhes poci. 

Anya vacsira vátr, mivel nincs kivel mással ünnepelni. Már nagyon izgultam, mert Lei ígéretéhez híven nem szólta el magát.

- Szia Anya! Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át a dobozokat. Illetve egy nagyot, amiben volt a sok kicsi, a legkisebb tartalmazta a picik első mosolyát. Annyira  izgulok!!

- Szia Liliann! Már vártunk, gyere, ajándékozzunk!

- Persze anya, bocsi hogy késtem. A dobozban az én ajándékom van. Remélem, tetszeni fog!

Amíg kicsomagolta az ajándékát, azt hittem, megőszülök.  Bár szándékosan csináltam, én is kábé annyira izgultam, mint ő. Aztán az utolsó alján meglátta a borítékot, és érdeklődve nézett rám.

- Rajta, nézz bele - biztattam.

Kinyitotta, és meglátta a feliratot a kép hátulján: Boldog Karácsonyt.... Nagyi!!

Amint felfogta, mit olvasott, megfordította a lapot, és meglátta a kis unokáit. Rögtön potyogni kezdtek a könnyei.

- Istenem, Lili, sikerült? Terhes vagy?

- Igen anya, sikerült. Boldog Karácsonyt!

Onnantól kezdve minden más ajándék csak másodlagos volt. Nem számított semmi, csak a picik. És az anyukájuk, vagyis én. Anya agyon babusgatott, ami kicsit kellemetlen volt, de nem bántam. Végső soron is jól esett a törődés.Hihetetlenül boldog voltam, egészen addig, amíg meg nem szólalt a telefonom.