Összekuszálva [Befejezett]

1.rész

Átlagos,unalmas napnak indult. Az egyik barátnőmmel az osztályból(bár nem ez a megfelelő kifejezés rá,nem igazán barátkozom az osztályommal,inkább csak muszájból lógok velük)épp a büfében álltunk,mert majd éhen haltam.

-Hihetetlen,hogy megint dolgozatot íratott abból amiből a múlt órán is! Hülye töri!-nyafogta el 20-szorra,mire már csak a szememet forgattam.

-Attól,hogy itt nyafogsz nekem egész nap,még megtörtént,ennyi. Lépj tovább,mert komolyan már felhúzol.-fordultam felé idegesen.

-Nincs is jobb,mint egy ilyen megértő barátnő-dünnyögött,mire már csak egy grimaszt vágtam.
Kifizettem a kajám és épp megfordultam volna a hot dogommal a kezemben,mikor bumm.

-A rohadt életbe!-fakadtam ki.

-Bocs. Bár tulajdonképp neked kéne bocsánatot kérni,elvégre az egész ebéded rajtam landolt.-mutatott a srác a pulcsijára,ahol egy hatalmas kechup folt éktelenkedett.

-Uppsz,ne haragudj,tényleg.-mondtam kissé zavartan és ingerülten,amiért most vehetek újat.

-Semmi gond,amúgy sem szerettem ezt a pulcsit.-mosolygott,amitől önkéntelenül is elnevettem magam.

-Most pedig gyere,hadd vegyek neked egy másikat,ha már ez rajtam landolt.-kacsintott,majd visszahúzott a sorba.

-Én tettem tönkre a pulcsid a kajámmal,erre most újat vennél nekem? Mond,neked nincs ki mind a 4 kereked igaz?- mondtam,miközben próbáltam kirántani csuklóm a kezéből.

-Mondtam,hogy a pulcsimmal ne törődj,viszont azt nem hagyhatom,hogy éhen maradj miattam.-mondta,majd erősített a szorításán,odafigyelve,hogy ne fájjon.

-Hát jó.-törődtem bele kissé duzzogva,kissé pedig megkönnyebbülten,mert tényleg marha éhes voltam.

-Tessék Durcás kisasszony,jó étvágyat.-nyújtotta át mosolyogva,ügyelve rá,hogy nehogy elejtsem.

-Hm,Durcás kisasszony?-kérdeztem,a hot dogra bámulva,nem igazán tudtam mit mondjak.

-Látnod kéne az arckifejezésed,és rájönnél miért.-nevette el magát,mire én is mert igazából tetszett ez a kifejezés,bár fogalma sincs milyen ha tényleg duzzogok.

-Köszönöm.-mondtam,miközben megemeltem a hot dogot a kezemben.

-Nincs mit,csak rá ne ejtsd valakire.-kacsintott újból,és nem tudtam megállni,hogy mosolyogjak,olyan aranyos volt.

Ekkor megjelent a barátnőm,aki olyan pompásan otthagyott,bár igazából fel sem tűnt.

-Még mindig itt vagy,te béna.-nézett rám,majd az új hot dogomra- És látom kaptál új kaját is,ha már az előzőt rádobtad.-mutatott a srácra,aki még mindig mellettem állt.

-Ne haragudj meg az én barátnőmre,általában mindig ilyen béna.-mondta a fiúnak,aki erre csak elmosolyodott.

-Kösz,hogy ilyen szépen bemutattál neki.-mondtam,majd a srác felé fordultam- Tényleg köszi,de amúgy mit is mondtál,hogy hívnak?

-Dominik-nyújtotta felém a kezét- Téged pedig Fanninak,ha jól tudom?

-Jól.-fogtam vele kezet,majd egy picit elszégyelltem magam,elvégre ő tudja a nevem nekem meg fogalmam sincs ki ő- Ez pedig Eszti.-mutattam barátnőm felé.

-Ez.-fintorrgott-Utálom mikor így mutat be.-fogott ő is kezet Dominikkel.

-Azt hiszem indulnunk kéne.-ragadtam meg Eszti csuklóját-Örülök,hogy találkoztunk,és köszi még egyszer,szia.

Azzal elrohantunk órára.Nem is figyeltem Esztire aki közben folyton újabb és újabb kérdésekkel bombázott Dominikkel kapcsolatban.
A nap további részében igyekeztem elkerülni a srácot,azt hiszem egy picit mégis csak szégyelltem magam azért ami történt. Délután azonban hazaérve egy üzenet fogadott..tőle...