Összekuszálva [Befejezett]

32.rész

Hali. Tudom,hogy azt ígértem megyek érted,de elfelejtkeztem a megbeszélésről amit az ofő szervezett reggelre a fősulival kapcsolatban. Ne haragudj kérlek. A suliban látlak. Pá.
~Nikcs~

Erre a felvillanó üzenetre ébredtem reggel. A telefonom visszadobtam a párnámra,majd kikeltem az ágyból,hogy elvégezzem a szokásos napi rutinomat. Ha tudtam volna,hogy milyen nap áll előttem,valószínű,hogy fel se keltem volna az ágyamból. De mivel ekkor még nem tudhattam,így csak elmentem elvégezni a dolgomat. A fürdőből kilépve a konyha felé vettem az irányt,ahol rajtam kívül már mindenki jelen volt.

-Reggelt.-biccentettem a bent lévőknek,majd leültem a szokásos helyemre és töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

-Milyen morcosak vagyunk így korán reggel.-szólt oda keresztanya,mire unottan megforgattam a szemem és ekkor vettem észre a kiállított bőröndöket a folyosón.

-Mik azok a bőröndök?

-Hát tudod Fannika,ideje lassan visszamennem a munkába. Elvégre nem lehetek évekig szabadságon.-szólalt meg anya.

-Ja. Klassz.-mondtam kelletlenül-Mikor indulsz?

-Nem sokára,csak előtte szerettem volna még elköszönni.

-Okeys. Lassan mennem kell a suliba.-álltam fel.

-Várj Fannika!-kiáltott utánam anyu-Ne haragudj rám kérlek!

-Ugyan miért haragudnék? Mert fél éve nem láttalak,aztán előbukkansz,alig töltesz velem bármennyi időt is,de már húzol is vissza,hogy ismételten fél évig ne legyen gondod ránk.-meredtem rá ridegen.

-Te is tudod,hogy nem így van. Muszáj dolgoznom,hogy eltudjalak tartani titeket és,hogy mindenetek meglegyen.

-Ugyan már anya. Ez már rég nem erről szól. Hanem az álompasidról,Dzsordzsról.-húztam gúnyos mosolyra a szám.

-Először is,megkértelek már,hogy ne szemtelenkedj a nevével. György. Másodszor pedig,te is nagyon jól tudod,hogy amit állítasz az nem így van.

-Tök mindegy.-kaptam fel a táskámat-Jó utat.-azzal kiléptem a bejárati ajtón és vissza se néztem. A sulihoz érve beálltam a szokásos társasághoz,de nem igazán figyeltem oda a körülöttem zajló beszélgetésre.

-Minden ok királylány?-fürkészett aggódva Krisztián.

-Persze.-mosolyogtam rá halványan-Csak fáradt vagyok.

-Ahham.-bólintott úgy,mint aki egy szavamat se hiszi.

-Mivel kezdünk?-váltottam gyorsan témát.

-Oh a kedvenceddel.-röhögött fel Ricsi.

-A francba elfelejtettem,hogy Voldemorttal kezdünk!-fogtam kétségbeesve a fejem,mire mindenki egyszerre röhögött fel.

-Ne aggódj,köztudott,hogy te vagy Varga kedvence. Egyszerűen rajong érted meg a gyönyörű műveidért.-gúnyolódott Krisz.

-Ne felejtsd el,hogy ma kémia is lesz vegyész barátom. Biztos tartogat neked mára is pár jó kis kísérletet a tanárnő.-vágtam vissza,mire most mindenki rajta röhögött.

-Haha. Győztél.-tette fel a kezét védekezően-Niki?

-Valami megbeszélést tart az ofőjük a fősulis jelentkezés miatt.-vontam vállat-Na de én megyek befelé.

-20 perccel becsengő előtt?-néztek rám furcsán a többiek.

-Ja. Mintha nem tudnátok,hogy Voldemort,ha egy másodpercet is kések az órájáról,hatalmas cirkuszt csap. Úgyhogy megyek és beülök a helyemre,hogy mosolyogva köszönthessem majd a drága tanár urat.-indultam befelé. Mielőtt felmentem volna a terembe elmentem a büfébe is. A sor,mint mindig most is hatalmas volt,de végzős előny(meg persze a népszerűségé),hogy senki egy szót sem szólt,mikor egyenesen a kis ablakhoz léptem.