Összekuszálva [Befejezett]

27.rész

Miután anyáék elmentek én is bementem a szobába átöltözni,majd leültem Nikivel szemben a konyhaasztalhoz.

-Beszélnünk kell.-törte meg a csendet.

-Tudom.-mondtam a szememet lesütve-Sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni,csak..

-Csak?-vonta fel a egyik szemöldökét.

-Egyszerűen fogalmam sem volt mit mondhatnék. Minden olyan hírtelen történt. Csak gondolj bele. Hazamegyek,erre a konyhában ott ül az apám,akit 9 éve nem láttam már. Vitatkozunk és egyszercsak közli,hogy rákos,majd összesik és nem tér magához. Innentől kezdve már semmit nem tudok felidézni az 5 napból,amit a klinika folyosóján töltöttem. Csak ültem ott a széken és arra gondoltam,ez nem velem történik. Ez nem történhet velem.

-Oké.-szólalt meg,miután megemésztette a hallottakat-Most akkor hallgass meg te engem. Képzeld el,hogy péntek délután hazamész,eszel,beszélgetsz a szüleiddel stb.. Úgy érzed az életed sínen van,te vagy a világ legboldogabb embere. Indulsz vissza a barátnődért,hogy elmenjetek egy kicsit szórakozni. Odaérsz és nincs otthon senki. Elmész a buli helyszínére,hátha előrement,de ott sincs. Hazamész,egész este,sőt egész éjjel hívod,de semmi. Egy sms se. Hétvégén ugyanez. Hétfőn elmész iskolába,ahol több száz ember néz rád és várja a magyarázatod,hova tűnt a barátnőd? És te mit tudsz mondani? Semmit. 6 nap. 6 nap telt el úgy,hogy semmit nem tudtam rólad. Éjszakákat,sőt egész napokat sírtam végig. Azt sem tudtam mire gondoljak. Balesete volt? Megsérült? Jól van? Vagy egszerűen csak rámunt? Ez nem így működik Debreceni Fanni. Ez nagyon nem.-emelkedett fel az asztaltól,de a keze után kaptam és lerántottam az ölembe.

-Sajnálom.-döntöttem homlokom az övének-Sajnálom.

-Annyira féltem.-nézett fel rám könnyes szemekkel.

-Szeretlek.-suttogtam,majd óvatosan hajolni kezdtem felé-Szeretlek.-mondtam újra,miközben ajkaim súrolták az övéit és megcsókoltam. Először lassan csókoltuk egymást,majd nyelve belépést követelt a számba, amit miután megadtam neki,egyre szenvedélyesebben és vadabbul kezdett csókolni.

-Soha..többet..nem..teheted ezt..velem.-lihegte,mikor elváltunk.

-Soha többet.-ígértem meg,majd a nyakát kezdtem el csókolgatni. Mikor megtaláltam az érzékenyebb pontját felnyögött,mire finoman szívni kezdtem azt a területet.

-Fanni.-tolt el hírtelen magától arcom kezei közé fogva- Akarlak.

-Én nem tud..-nem tudtam befejezni a mondatot,mert újból megcsókolt.

-Kérlek.-mondta a végén.

-Biztos vagy ebben?-haraptam be a számat.

-Biztos.-döntötte homlokát az enyémnek,majd nyomott egy lágy puszit az ajkaimra és leszállt rólam. Felálltam én is,majd megfogtam a kezét és a szobába vezettem. Ott megálltunk az ágy előtt és szembe fordítottam magammal. Újabb csókcsatába kezdtünk,majd áttértem a nyakára,amit csókokkal halmoztam el,miközben óvatosan levettem róla a pólót. Nagy nehezen levette ő is az enyémet,majd átkarolta a nyakamat míg a melltartóját vettem le róla. Egész teste remegett. Óvatosan csókolgatni kezdtem a nyakát,majd lejebb haladva a melleit is,miközben az ágyra döntöttem. A kezemmel lesegítettem róla a nadrágját is,majd visszatértem a nyaka csókolásáshoz,miközben a kezem felfedező útra indult a testén. A bugyija szélénél meglálltam és beleakasztottam az ujjamat,majd felnéztem rá.

-Szeretlek.-mondtam mélyen a szemébe nézve.

-Szeretlek.-simított végig az arcomon,majd lecsatolta a melltartót rólam.

(Innentől kezdve eltudjátok képzelni,inkább nem részletezem:D)

Kifáradva és leizzadva gördültem le mellé, fejemet a mellkasára hajtva.

-Szeretlek.-csókoltam bele a nyakába.

-Egy csoda vagy.-emelte fel az arcomat-Szeretlek.-csókolt meg.

-Jó éjt Niki.-hajtottam vissza a fejem mellkasára.

-Jó éjt Királylány.-mondta belepuszilva a hajamba,majd még egy darabig simogatta a hátam,mire elaludtam.