Összekuszálva [Befejezett]

19.rész

A motort visszavittem a garázsba majd mint egy őrült futottam hazáig. Otthon gyorsan letusoltam,átöltöztem,ötször,míg végül megállapodtam egy fekete testhez simuló,pánt nélküli ruhánál,harisnyával,egy szürke hosszított kardigánnal,a ruha hátán lévő mély kivágás miatt és egy fekete balerinacipővel. Rémesen izgultam,azt se tudtam mihez kezdjek magammal. Szegény keresztanyáék hallgathatták a folyamatos kiabálásom és az utasításaim.

-Fannika,nyugi. Minden rendben lesz. A kicsik is jók lesznek.-fordított maga felé keresztanya.

-Ígérjük!-mondták egyszerre.

-Te pedig gyönyörű vagy. De muszáj megnyugodnod,különben a frászt hozod majd szegény lányra.

-Pffuu!- sóhajtottam egy nagyot-Igazad van. Minden okeys lesz,mert nagyszerű családom van és tudom,hogy nem hagytok cserben.-mondtam majd nyomtam egy gyors puszit keresztanya homlokára és indulni készültem.

-Kár hogy anya nem lehet itt.-fordultam vissza az ajtóból.

-Ezt akartam mondani. Anya 10 perc múlva itt lesz.

-Mi?! Ahh!!-ugrottam visítva a nyakába -Uh de szuper. De mi?! Hogy? És miért?

-Elmondom ha hagysz levegőhöz jutni.-tolt el egy kicsit magától-A barátnőd miatt,meg persze azért mert már nagyon hiányoztok neki, minél hamarabb haza akart jönni. Úgy volt,hogy csak hétvégén jön,de reggel hívott,hogy elengedte a főnöke előbb,így vacsorára már itthon lesz. Szóval mindjárt érkezik,és alig várja,hogy megismerhesse a barátnőd,ahogyan mi is.

-Szeretlek titeket.-borultam még egyszer a nyakába.

-Mi is.-puszilt homlokon-De most már sipirc,még a végén elkésel.

-Jaj,tényleg. Sietünk majd,csak beköszönök az ő szüleinek is. Puszi.-azzal kirohantam az ajtón.

Csak pár percnyire lakunk Nikivel egymástól,így hamar odaértem. A lépcsőház előtt tétováztam még pár percet,majd végül felkapuztam.

-Hello! Megérkeztem.

-De jó. Gyere csak Fannika.

Lelkiekben igyekeztem felkészülni,számtalanszor elképzeltem milyen lesz majd ez az egész,de Niki minden képzeletem felülmúlta. Ahogy ott állt az ajtóban,fekete testhez simuló ruhában,tökéletesen megcsinált hajjal,fényesen csillogó ég kék szemeivel...Egy szóval tudnám jellemezni:GYÖNYÖRŰ. Annyira szép volt,hogy hozzá képest én egy kerti törpe voltam. A lepkék olyan vadul kezdtek dulakodni a gyomromban,hogy azt hittem menten felrobbanok. Lábam,karom,szívem beleremegett Niki látványába.

-Szia.-lépett hozzám,és egy hosszú csókkal köszöntött,amibe szabályosan beleszédültem. Ha nem fogja a derekam,ott rogyok össze.

-Jól vagy? Csak nem ittál?-mosolygott rám mikor eltávolodtunk.

-Én..én..szi..szia.-dadogtam zavartan.

-Gyönyörű vagy.-lehelte ajkaimra,majd újra megcsókolt.

Nem érdekelt,hogy a tüdőm szétrobban a levegő hiánytól,akartam a csókjait. Egyre többet és többet. Ujjaimat beletúrtam a hajába,s úgy húztam közelebb magamhoz,aztán vadul csókolni kezdtem ajkait. Először nem tudta lereagálni hevességem,de hamar észbekapott és a derekamnál fogva tolt hátrafelé,míg végül el nem értünk a falig. Ott még jobban magamhoz húztam,testünk szorosan egymáshoz simult.

-Nem..nem..aka..rom,hogy meg..ful..ladj.-lihegte nehézkesen miközben eltolt magától.
-Pe..dig..egy..gyálta..lán..nem..bán..nám. Ezért meg..ér..i.-azzal újból magamhoz rántottam.