Összekuszálva [Befejezett]

21.rész

Niki szemszöge:

Nem hiszem el. Csak úgy bejelentette,hogy náluk vacsorázom és elhajtott. Most mihez kezdjek? Mit vegyek fel? És mi van ha egyáltalán nem is kedvel majd a családja? Idegesen és pánikolva mentem fel a házba. Úgy éreztem mindjárt összesem a sok feszültségtől.

-Nikikém! Te vagy az?-kiáltott anya a konyhából.

-Igen!-indultam meg hozzá. Épp valami ebédet dobott össze,de nem tudtam figyelni rá. Gondolatok ezrei voltak a fejemben miközben felültem a pultra.

-Niki! Figyelsz te rám?-kérdezte ezzel visszarántva engem a valóságba.

-Aham.

-Baj van? Nem volt jó az edzés? Vagy a sulibam volt valami?-kérdezte az arcom fürkészve.

-Fanni.-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Jaj ne!-kapott a szája elé-Ugye nem? Ugye nem szakítottatok?!

-Nem. Nem. Dehogyis.-ráztam meg a fejem mire kissé megnyugodott.

-Akkor mi baj?

-Estére. Szóval estére áthívott vacsorára,hogy bemutathasson a családjának.-dadogtam.

-Nahát kicsim. Hiszen ez nagyszerű! Gyere csak,válasszunk valami szép elegáns ruhát,meg persze megcsináljuk a hajadat is!-lelkendezett anya.

-Anya! Én félek.-néztem rá-Mi van ha nem tetszem majd nekik?

-Nézz ide kicsim!-fogta meg az arcom-Imádni fognak,ebben biztos vagyok. Nagyszerű lány vagy. És nagyon szerencsés,amiért olyan remek barátnőd van,mint Fanni. Ahogyan az a lány rád néz. Hidd el minden rendben lesz. Én mondom neked,láttam hogyan néz rád. Mintha a legnagyobb csoda lennél ezen a földön. Biztos vagyok benne,hogy még ha netalántán mégis úgy alakulna,hogy a családja nem kedvel,ami persze nem fordulhat elő. Akkor sem hagyna el,mert szeret.

-Köszönöm anya.-borultam könnyes szemmel a nyakába.

-Igaza van apádnak. Az én kicsi hercegnőm felnőtt.-simította meg könnyezve az arcom-Na de gyere. Nem pigyereghetünk itt egész délután. Készülődnünk kell.-azzal a karomnál fogva elkezdett rángatni maga után a szobámba. Tulajdonképp hamar meglettünk így,hogy segített. A ruhám is és a hajam is jól sikerült. Hatkor még senki nem csengetett,ezért kezdtem egyre idegesebb lenni. Épp az órát szuggeráltam,mikor valaki kapuzott. Anya vette fel,majd mosolyogva intett,hogy megjött Fanni,menjek üdvözöljem. Még utoljára végignéztem magamon,majd minden bátorságom összegyűjtve kimentem elé. És huh. A látvány ami fogadott,felülmúlta minden képzeletem. Gyönyörű volt abban a fekete ruhában a kevés, mégis tökéletes sminkjével. Egyszerre volt észveszelytően dögös,mégis konzervatív.

Szia.-léptem hozzá és egy hosszú csókkal köszöntöttem. Éreztem,hogy szinte összerogy a karjaim között.

-Jól vagy? Csak nem ittál?-mosolyogtam rá mikor eltávolodtunk.

-Én..én..szi..szia.-dadogta zavartan.

-Gyönyörű vagy.-leheltem ajkaira,majd újra megcsókoltam.

Épp elhúzódtam volna,mikor egyszercsak ujjait a hajambafurva közelebb húzott magához és vadul falni kezdte ajkaimat. Először nem tudtam mire vélni hevességét,de végül a derekánál fogva a falhoz toltam és ott csókoltam tovább.

-Nem..nem..aka..rom,hogy meg..ful..ladj.-lihegtem nehézkesen miközben eltoltam magamtól.
-Pe..dig..egy..gyálta..lán..nem..bán..nám. Ezért meg..ér..i.-azzal újból magához rántott.

-Khm.-köhögött közbe anya,mi pedig amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.

-Bocs anya.-szólaltam meg először én ziláltan.