Összekuszálva [Befejezett]

Mi a franc? (24.rész)

Az este csodásan telt Nikivel. Bevallom féltem,hogy reagál majd a szövetkezésemre Dominikkel,de szerencsére nem haragudott meg. Sőt láttam rajta,hogy jót tett neki,hogy megbeszélték. Megszabadult a tehertől és a fájdalomtól ami eddig nyomta a lelkét. Reggel arra keltem,hogy nincs mellettem.

-Niki?-kérdeztem rekedten az álmosságtól. Már épp álltam volna fel,mikor nyílt a szobaajtó és Niki lépett be rajta egy tálcával és innivalóval.

-Oh,istenem.-kaptam a számhoz.

-Jó reggelt szerelmem.-puszilt homlokon- Hoztam neked reggelit.-mondta,s elémtette a tálcát,rajta friss péksüteményekkel.

-Én..én ezt miért kapom?-dadogtam zavartan-Meg sem érdemlem.

-A tegnapi napért kapod. Hála neked megszabadultam a nyomástól Dominik miatt. És mi az,hogy nem érdemled meg?-nézett rám rosszallóan.

-Hát mert..mert miattam tök korán keltél. Meg boltba mentél..meg..ah.

-Na először is. Ne törődj azzal milyen korán keltem. Amúgy is imádom nézni ahogyan alszol a karjaim közt. Másodszor pedig érted a világvégéig is elmennék.-fogta az arcom kezei közé.

-Szeretlek.-súgtam a könnyeimmel küszködve.

-Életem értelme.-súgta majd hosszasan megcsókolt.

-Na de egyél,ne menjen kárba a munkám.-kacsintott.

Megreggeliztünk,majd elkészültünk és elindultunk a suliba. Útközben csatlakozott hozzánk Dominik is,aki eleinte még óvatosan próbált közeledni felénk,majd mikor látta,hogy Niki részéről és részemről is minden oké,bátran becsatlakozott. Örömmel láttam,hogy minden olyan Niki és közte mint régen,én pedig hát azt hiszem egy új legjobb barátra leltem benne. A suli előtt persze a többiek mind nagyon meglepődtek,mikor meglátták,hogy együtt érkezünk. Arról nem tudtak,hogy Niki és Dominik miattam vesztek össze,inkább azt furcsállták,hogy az exemmel és a jelenlegi párommal,akik legjobb barátok együtt jövünk,mintha ez tök rendben lenne. Szerencsére nem szóltak egy szót sem,de azért végig szigorúan méregették Dominiket. Egy darabig még beszélgettünk,majd együtt bevonultunk. Azt hittem tök laza nap lesz. Egy töri,egy matek,egy infó,dupla angol és egy ofő. Aha,hát ezt elnéztem. Törin a tanár maratonit diktált. Komolyan,óra után a kezem író helyzetben maradt. Matekon a tanárunk kegyetlenül feleltetett a táblánál. Én gyorsan lefeleltem,de Vivinek nem volt ilyen szerencséje. Matekon együtt vagyunk. Szegény kemény 35 percig szenvedett a táblánál. Én tölcsértformálva a kezemből igyekeztem súgni neki,de nem értette. Végül a tanár ráunt és egyessel a helyére küldte. Csengő után nagyon kiborult.

-Direkt ilyen nehezet adott nekem. És amúgy se szólt,hogy ma feleltet.És..és Fanni,ha nem javítok megbukok,és mindjárt itt a felvételi és..-tört ki zokogásban,mire jó szorosan magamhoz öleltem.

-Shhhh.-simogattam a hátát.

-De nem is értem az anyagot.-kezdett megint bőgni a vállamon. Közben Niki is odaért hozzánk,de látta,hogy baj van így csak csendben megállt mellettem karját a derekamra téve,mire megborzongtam.

-Megoldjuk. Majd korrepetállak,rendben? És beszélek Erzsike nénivel is,hogy legyen elnézőbb veled. Tudod,hogy engem szeret,megtudom beszélni vele.-simogattam még mindig a hátát,majd mikor csillapodott a sírása egy kicsit eltoltam magamtól.

-Viszont meg kell ígérned nekem valamit.

-Bármit.-nézett rám kétségbeesetten.

-Ha elkezdjük a korrepetálást,komolyan veszed és tényleg tanulni fogsz,nem elhülyéskedni.-mondtam szigorúan.

-Ígérem.-törölgette könnyes szemeit.

-Az a baj,hogy ha én korrepetállak,annak úgyis csak hülyéskedés lesz a vége. Nézni kellene neked egy matektanárt.-kezdtem gondolkodni,mire Niki közbeszólt. Akkor eszméltem rá,hogy ő is ott van.

-Ha gondolod én korrepetálhatlak matekból.

-Komolyan?-kérdezte Vivi,mire Niki mosolyogva biccentett.

-Uuuh az szuper lenne!!!-ugrott visítozva Niki nyakába,aki szegény kétségbeesetten pillantott felém,nem igazán tudta mit reagáljon. Igen,megértem. Az én barátnőm néha olyan,mint egy nagyranőtt csecsemő. De pont ezért szeretem annyira. A nap további része már nyugodtabban telt,osztályfőnökin persze megkaptuk a magunkét a héten történt kihágások és panaszok miatt a viselkedésünkre,amiből jött egy pár. Hát igen néha sajnálom az ofőt. Bár nem értem miért rágott be annyira a biosztanár,mikor Krisztián és Bence,az osztály két elvetemültje a csontváz karjaival kardoztak. Lehet,hogy azért,mert ezt mondjuk óra közepén csinálták..Upppsz. Ofőóra után mehettünk haza. A sulielé kiérve csoportba verődtünk és úgy beszélgettünk még.

-Akkor délután Krisztiánéknál.-szólt oda Peti.

-Okeys.-intettem és elindultam Niki felé,mikor láttam,hogy kiért.

-Hello.-köszöntöttem egy "előző szünet óta nem láttalak" csókkal.

-Hello.-fogta meg a kezem és hárman,én Niki meg Vivi elindultunk haza.

-Na én megyek fel,hagyom a szerelmeseket búcsúzkodni. Hiszen most kemény 3 óráig nem látjátok majd egymást.-gúnyolódott Vivi,majd elindult fel.

-Akkor 5-re itt vagyok érted.

-Lehet,hogy 5-re jössz értem,de én már 4-kor várni foglak.-vigyorogtam,majd adtam neki egy búcsúcsókot.

-Szeretlek!-kiáltott utánam.

-Szeretlek!-vigyorogtam,majd elindultam én is fel.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam az ajtón belépve,de nem jöt semmi válasz-Hahó!! Van itthon valaki?!-indultam a konyha felé.

-Mi a franc???!!-kiabáltam,mikor kiértem.