Összekuszálva [Befejezett]

4.rész

Álmomból most nem a telefonom pittyegése,hanem a legjobb barátnőm,Vivi hangos sikolya ébresztett fel ahogy rám vetődött.

-Jó reggelt álomszuszék!-ordított a fülembe miközben az összes levegőt kipréselte a tüdőmből.

-Hagyjál még 5 percre.-morogtam,mire elkezdett röhögni,majd aljas módon nekiállt csikizni az oldalam.

-Ne! Ne..ne csin..csináld!-nyöszörögtem,miközben már a könny folyt a szememből annyira nevettem-Fel..fel..felkelek!

-Jól van.-hagyta abba a kínzásom-És igyekezz,Dominik 30 perc múlva itt van!

-A francba,totál elfelejtettem!-nyöszörögtem,ugyanis még mindig rajtam feküdt,ezáltal alig jutottam levegőhöz-Nem óhajtasz leszállni rólam,hogy egy kis oxigénhez jussak?

-Jól van királylány,nehogy itt megfulladj nekem. Biztos nem lélegeztetlek szájon át.-nyújtotta rám a nyelvét,majd elhelyezkedett mellettem.

-Nem tudom mitévő legyek.-ráztam tanácstalanul a fejem.

-Mi baj? Bántott?-fordult felém aggodalmasan.

-Nem,dehogy.-nyugtattam meg,és mindent elmeséltem neki.

-Mi lenne,ha most kivételesen adnál egy esélyt a dolognak?

-De nem tudom megadni neki azt amit szeretne.-temettem arcom a mellkasába,mire átkarolt és úgy simogatta a hátam,hogy megnyugtasson.

-Nem lesz semmi gond,adj neki és magadnak is egy kis időt,aztán ha később is így érzel majd,egyszerűen elengeded.-azzal eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen.

-Olyan jó,hogy vagy nekem.-sóhajtottam,majd újra átöleltem,mire szorosan visszaölelt-Szeretlek te marha.

-Én is téged te marha.

Egy darabig még így voltunk,míg megnyugodtam,majd felpattant és elkezdte kirámolni a szekrényem.

-Most pedig itt az ideje,hogy elkezdj készülődni. Mindjárt itt a lovagod.-ahogy ezt végigmondta,odajött és olyan lendülettel rántott ki az ágyból,hogy alig tudtam megállni.

-Mit vegyek fel?-nyafogtam,miközben a ruhahalmazt pásztáztam a lábaim előtt.

-Ehhez mit szólsz?-mutatta fel a kezében lévő krémszínű ruhámat,egy szürke kardigánomat és egy fekete balerina cipőm.

-Khm,azért nem ünnepségre készülök,csak vacsizunk itthon,mint mindig. Annyi különbséggel,hogy most egyel többen leszünk. Ahhoz ez a ruha nem túl giccses?-vágtam egy grimaszt,mire felmutatott két újabb darabot.

-És ezek?-lóbálta előttem az egyik fekete farmerem,és egy fekete garbómat.

-Okey,de nem temetés lesz.-nevettem el magam,mire vágott egy grimaszt,de azért ő is nevetett.

Végül maradtam a fekete garbómnál egy sötétkék farmerrel,hogy azért mégse teljesen fekete legyen.
Odakint már mindenki készen állt,az asztal megterítve,a vacsora(rántott hús krumplival,desszertnek pedig somlói) készen a tálalásra. A többiek az asztal körül ülve beszélgettek,bár inkább csak veszekedtek valami focis játék miatt,keresztanya pedig velük,hogy legalább vacsora közben tegyék el a telefont.

-Ugye maradsz?-fordultam kétségbeesetten Vivi felé.

-Persze,azért jöttem. És ne izgulj,minden okey lesz.-mosolygott rám biztatóan.

Pár perc múlva szólt a kaputelefon,megérkezett Dominik. Elvégeztem az utolsó simításokat magamon az előszoba tükörben,majd ajtót nyitottam.

-Szia!-mosolyogtam rá,miközben végig néztem rajta,és elégedetten megállapítottam,hogy ismét tökéletesen néz ki. Piros-fekete kockás ing,fekete csőfarmer,egy fekete DC cipő,és egy menő fehér-fekete patentos pulcsi. De az illata,az mindent vitt. Kezében egy csokor rózsát tartott,és egy Milka bonbont.

-Szia,Királylány!-nézett végig rajtam,majd elégedetten biccentett-Gyönyörű vagy.

-Neked pedig biztos rossz a látásod.-pirultam el,mire ő felnevetett és megcsókolt.

-Erre gyere!-indultam a konyha felé miután elváltunk,ő pedig engedelmesen követett.

-Ő itt Dominik.-mutattam a mellettem álló fiúra,aki mindenkinek illedelmesen bemutatkozott,majd átnyújtotta a csokor rózsát keresztanyukámnak.

-Ezt a ház úrnőjének hoztam.-mosolygott,majd a bonbont odaadta a többieknek,mire én értetlenül néztem rá.

-Ne aggódj neked is hoztam ajándékot.-azzal egy vörös kis ékszeres dobozt nyújtott a kezembe.

Kibontottam,majd mikor megláttam a karkötőt,rajta egy könyvel meg egy hangjeggyel,mosolyogva a nyakába borultam.

-Köszönöm,ez gyönyörű!

-Ez semmiség. Csak szerettem volna ha van valamid tőlem.-vont vállat mosolyogva-Egyébként bővíthető,még egy csomó dolgot rá lehet rakni. Én igyekeztem olyat választani,amit szeretsz.

-Ez tökéletes.-nyomtam egy puszit az arcára-Pont eltaláltad a két kedvenc dolgomat a világon.

-Volt segítségem.-nézett Vivi felé.

-Igen? Szóval ti összebeszéltek a hátam mögött?- adtam elő a sértődöttett,aztán persze mind röhögésben törtünk ki.

Az este szuperül telt. Keresztanyumék is nagyon megkedvelték Domit. Persze jól ki is faggatták szegényt,de ez őt cseppet sem zavarta. Türelmesen válaszolt minden kérdésre. Vacsora után még egy csomót beszélgettünk meg hülyéskedtünk.

-Nagyszerű este volt,és bár baromira izgultam, örülök,hogy megismerhettem a családod
Nagyon jól éreztem magam.-mondta Domi már az ajtóban állva.

-Én is. És mondtam,hogy feleslegesen izgultál,már most kedvenc vagy.-bokszoltam vállon mosolyogva.

Ezzel megragadta a derekamat,és magához húzott.

-Szeretlek.-súgta a fülembe,és megcsókolt.

-Én..én-kezdtem zavartan,de nem akartam hazudni neki ezért inkább lesütöttem a szemem.

-Nem baj.-mosolygott,bár éreztem a csalódottságot a hangjában,mire jó szorosan átöleltem.

-Ne haragudj.-súgtam a fülébe,majd arcom a nyakába temettem.

-Semmi baj.-ölelt vissza szorosan,majd eltolt-Most megyek. Reggel találkozunk. Jó éjt Királylány.-nyomott egy puszit a homlokomra,aztán sarkon fordult és elment.

Meg se várta,hogy én is elköszönjek,egyszerűen otthagyott. Szörnyű lelkiismeret-furdalást éreztem,amiért megbántottam,de nem hazudhattam neki,nem azt érdemli. Lefekvés előtt még beszélgettünk egy keveset,tényleg kedvelik,majd lezuhanyoztam és elmentem aludni. Szerencsémre Vivi vállalta,hogy velem alszik így aztán a karjai közt kisírhattam magam,amiért ilyen szívtelen szörnyeteg vagyok,ezután pedig mély álomba zuhantam,míg ő a hátamat simogatta.