Összekuszálva [Befejezett]

5.rész

Reggel arra ébredtem,hogy valaki az arcom puszilgatja össze-vissza.

-Jó reggelt,Királylány,hasadra süt a nap!-üvöltött ismét a fülembe,majd bele is puszilt.

-Pfuj,hagyjál már,lökött!-toltam röhögve félre Vivit,aki a nevetéstől alig bírt feltápászkodni mellőlem.

-Most megyek haza,átöltözöm én is,megsétáltatom Happyt(Happy a kutyája,illetve a kutyánk,egy szürke kis szőrös labdát kell elképzelni,és bár idétlen a neve,de folyton ugrál meg boldog,szóval ez pont illet rá),aztán rohanok is mert nulladik órám van. Ha van valami írj,vagy dübögj.(Na igen mivel szomszédok vagyunk,így van egy különleges jelrendszerünk. 1 dübögés a falon:gyere ki az erkélyre, 2 dübögés:gyere ki a folyosóra, 3 dübögés:gyere át)
Ezzel el is ment,én pedig igyekeztem lassan magamhoz térni,mikor meghallottam,hogy a telefonom pittyeg valahol. Ismét nem akart meglenni,de végül megtaláltam a szokásos helyén. Csak tudnám hogy a csudába kerül mindig oda?

-Jó reggelt,Királylány! Ma nem megyek érted,mert nulladikom van. Az iskolában találkozunk.-D-

Egy részem örült amiért mégsem haragudott meg a tegnapiakért,egy részem viszont az újra rám törő lelkiismeret-furdalással küzdött. Mikor kimentem a szobámból,már csak a kisebbek voltak itthon,keresztanya pedig egy cetlit hagyott a hűtőn,miszerint ma sokáig dolgozik,ne várjuk meg. Hagyott pénzt a perselyben,hogy este rendelhessünk kaját,valamint találunk benne pénzt büfére is. Kiosztottam a kicsik közt a pénzt,majd visszamentem készülődni aztán elindultam a suliba. Meglepetésemre,mikor kiléptem a lépcsőházból furcsa érzés fogott el,hogy nem volt ott Dominik. Azt hiszem hiányzott. Ezért kissé lehangoltan érkeztem meg,de az osztálytársaim egyből feldobtak a hülyeségükkel.

A nap viszonylag lazán telt,semmilyen megterhelő óra nem volt mára. Egyetlen dolog bántott,ami miatt egésznap rosszul éreztem magam. Ez pedig Dominik távolságtartása volt. Míg előző nap végig mellettem volt,most alig láttam. Egyszer találkoztunk,de akkor is csak megölelt. És ennyi volt. Ez nem tudom,bár nem érzek iránta különösebben semmit,azért fájt. Gondoltam iskola után megvár és mehetünk együtt,de mint kiderült hamarabb elment,engem pedig otthagyott. Könnyeimmel küszködve búcsúztam el a többiektől,majd mikor Vivivel hazaértünk végre kiengedhettem. Nem értettem,miért bánik így velem.
Vivinek el kellett mennie edzésre,de megígérte,hogy amint végez átjön,ha pedig valami van azonnal hívjam. Egész jól megtudott nyugtatni,úgyhogy gondoltam míg visszaér olvasok egy kicsit meg zenét hallgatok. Épp nekiálltam volna,mikor kapuztak. Nem volt kedvem felvenni,így megvártam míg leteszi. Mikor az illető végre felhagyott a kapuzással,megcsörrent a telefonom.

Dominik

Nem tudtam mitévő legyek. Felvegyem,ne vegyem,végül a harmadik hívásra felvettem.

Én: Igen?
Domi:Szia.Ráérsz?
Én:Miért?
Domi:Szeretnék beszélni veled.
Én:Hm,az iskolában nem úgy tűnt,hogy bármit is akarnál tőlem.
Domi:Épp erről szeretnék beszélni. Kérlek!
Én:Okey. Hol és mikor?
Domi:Merre vagy most?
Én:Itthon.
Domi:Ez fura. Az imént háromszor is kapuztam,de senki nem vette fel.
Én:Zenét hallgattam.
Domi:Értem. Felmehetek?
Én:Gyere.

Azzal letettem,és már szólt is a kaputelefon. Ajtót nyitottam majd szó nélkül intettem,hogy kövessen a szobámba. Ott leültem az ágyamra,és jeleztem,hogy kezdheti. Miközben helyet foglalt velem szemben,mélyen a szemembe nézett.

-Sajnálom,ahogyan ma viselkedtem.-kezdte. Mivel látta,hogy nem készülök válaszolni,folytatta.

-Tudom,hogy mennyire szemét és bunkó dolog volt semmibe venni téged,ne haragudj kérlek.

-Bele sem gondoltál ez nekem mennyire szarul esik,igaz?-kérdeztem élesen-Egyszer voltál hajlandó köszönni,akkor is csak azért,mert én mentem oda,egyébként minden szünetben egyszerűen elsétáltál mellettem. Majd iskola után én kis naiv azt hittem megvársz,hogy beszélhessünk,de nem inkább elmentél a haverkáiddal. Nehogy azt hidd Neményi Dominik,hogy könyörögni fogok neked,hogy észre vegyél,és úgy viselkedj mintha tényleg a barátnőd lennék,nem pedig egy kolonc a nyakadon!-akadtam ki.

-Tudom,hogy hibáztam,sajnálom. Bocsáss meg nekem kérlek!Nem tudom miért csináltam ezt. Egyszerűen,az hogy tegnap nem tudtad azt mondani szeretsz,teljesen elvette az eszemet. Nem tudom mit hittem,hogy talán ha eltaszítalak nem fáj majd annyira,hogy nem úgy érzel irántam ahogy én irántad,de nem így volt. Még ezerszer jobban fájt,mikor téged bántottalak,mintha magamat is bántottam volna.

-Sajnálom. Nekem egyszerűen ez nem megy ilyen könnyen. Sosem tudtam kimutatni igazán mit érzek,mert még én sem tudom. Nem vagy közömbös számomra ez biztos,csak még időre van szükségem ahhoz,hogy tényleg őszintén azt mondhassam,szeretlek.

-Semmi baj. Várok amíg kell. Csak kérlek bocsájtsd meg a mai viselkedésem. Soha többet nem fordul elő.

-Remélem is.-mosolyogtam rá,majd szorosan átkaroltam. Erre ő felkapott és nemes egyszerűséggel az ölébe ültetett.

-Szépséges Királylányom.-emelte fel ujjával az államat,hogy a szemembe nézhessen,és megcsókolt.

A délután további részében az ágyamon feküdtünk és beszélgettünk. Mesélt egy csomó dolgot a barátairól,a legjobb barátnőjéről akiről biztosított,hogy nincs okom féltékenynek lenni,mert szigorúan csak testvérként tekint rá. Igazából nagyon sokat mesélt róla,azt mondta szeretné ha jóban lennénk,ugyanis mi ketten vagyunk a legfontosabb emberek számára. Egyre kíváncsibb lettem,ezért megígérte,hogy amint meggyógyul Niki(Balogh Nikolett,így hívják) azonnal bemutat minket egymásnak,bár annyira nem ismeretlen számomra,ugyanis együtt járunk magyarra. Sosem beszéltünk egymással többet pár szónál,számomra túl intelligens, mindemellett kissé magának való,így nem igazán volt közös témánk,azon kívül,hogy mi volt a házi. Mégis várom,hogy jobban megismerhessem,elvégre Domi legjobb barátnője,biztos egy csomó dolgot tud róla,amiket még én se. Este mikor végre átjött Vivi is,pizzát rendeltünk és közben végig hülyéskedtünk,szóval jól szórakoztunk. Sajnos Dominiknek haza kellett mennie,de megígérte,hogy reggel találkozunk.
Miután elment nem kicsit voltam fáradt,úgyhogy Vivivel mindketten hamar elaludtunk.