Összekuszálva [Befejezett]

31.rész

-Kelj fel!-ugrottam Nikire,mert este 6kor még mindig aludt.

-Mhm!-nyöszörgött alattam és a fejébe húzta a paplant-Hagyj!

-Naa! Figyelj már egy picit!-rántottam le róla a takarót,mire hirtelen felém kerekedett és a két kezem a fejem felett leszorítva nézett le rám.

-Mondd!-mondta feszülten.

-Anyukádék jönnek át hozzánk egy ilyen nagy közös családi vacsorára.-hadartam egy szuszra,majd néztem ahogy Niki arcszíne vörösből falfehérre vált át.

-Hogy mi?-nyögte ki nagy nehezen,majd visszazuhant mellém és a mennyezetre meredt.

-Ja. Anyáék intézték,míg mi aludtunk.-bámultam én is a mennyezetet.

-Ez..

-Gáz.-fejeztem be helyette a mondatot,majd óvatosan felé fordultam-Haragszol?

-Dehogy is.-lágyultak el az arcvonásai,majd finoman végigsimított hüvelykujjával az arcomon,mire megborzongtam.

-Még mindig nem tudtam hozzászokni az érzéshez,amit az érintésed és a közelséged vált ki belőlem.-fogtam kezembe a tenyerét,majd belecsókoltam.

-Még mindig nem hiszem el hogy az enyém vagy.-mosolygott,majd addig csókolóztunk,míg már szinte felrobbant a tüdőnk a levegőhiánytól. Zilálva váltunk el egymástól,majd fejem a vállába fúrva feküdtünk még egy darabig.

-Hey!-vágódott ki az ajtó hirtelen,majd őrült barátnőm lépett be rajta nyomában a kicsikkel.

-Hali!-köszönt oda Hanna-Próbáljuk visszafogni,de reménytelen eset.-sóhajtott lemondóan,tekintetét Vivire szegezve,aki épp a sminktükröm előtt vágott mindenféle fejeket.

-Amúgy!-fordult végre felénk-Ritáék üzenik,hogy mindjárt kész a vacsi,úgyhogy öltözzetek fel. Anyudék egy fél óra múlva itt vannak.-mondta Nikinek.

-Rendben.-másztam ki Niki karjai közül,akinek ez nagyon nem tetszett,ezért visszarántott és még erősebben szorított magához. Mikor biztos volt,hogy nem tudok megszökni,megemelte az állam és hosszasan,ráérősen csókolt meg.

-Khm..-köhintett Hanna.

-Na jó,gyertek gyerekek! Ehhez még mind kicsik vagyunk!-tolta kifelé Vivi az ajtón a kicsiket,majd még az ajtóban utoljára visszafordult-Bármire is készültök,intézzétek el fél óra alatt!-kacsintott perverz vigyorral az arcán,majd gondosan becsukta maga mögött az ajtót.

-Ké-szül-nünk kel-le-ne-mondtam nagy nehezen,ugyanis Niki egy percre sem szakította meg a csókunk.

-Semmi kedvem ehhez az egészhez. Nekem most inkább hozzád lenne kedvem.-vigyorgott eltolva magától,majd újra visszahúzott és még vadabbul kezdte falni ajkaim. Minden akaraterőm összegyűjtve végül sikerült elhúzódnom és kikelni az ágyból,még mielőtt visszaránthatott volna.

-Márpedig ha akarod,ha nem, hivatalosak vagyunk a családi vacsorára. Úgyhogy gyerünk! Segíts ruhát választanom!-tapsoltam kettőt,mire felnyögött és arcát a párnába fúrva elfordult tőlem-Rendben. Akkor drasztikusabb módszerhez kell folyamodnom. Ha nem kelsz ki fél percen belül az ágyból,egy hétig hozzád sem érek. És csók sincs.-tisztáztam a félreértések elkerülése érdekében. Kb. 5 másodperc kellett neki,hogy villámgyorsan kipattanjon az ágyból és a falhoz szorítson. Karjaim az egyik kezével összefogta a fejem fölött,miközben csípőjével folyamatosan a falhoz szorított.

-Kibírnád egy hétig az érintésem nélkül?-búgta a fülembe,majd szabad kezével végigsimított arcomtól kezdve az állkapcsomon,a nyakamon majd keze a nadrágom szélénél állapodott meg,ajkai pedig a jobb vállamon pihentette.