Összekuszálva [Befejezett]

6.rész

Végre péntek! Vivi reggel hazament készülődni,értem pedig jött Domi,most viszont nem küldött smst,egyszerűen csak beállított egy csomó péksüteménnyel a kezében,én meg hirtelen azt se tudtam hol vagyok,miközben a fogkefémmel a számban bezártam az ajtót utána. Gyorsan végeztem,megfésülködtem,mert katasztrofálisan néztem ki,aztán követtem a konyhába,ahol ő már javában a kicsikkel reggelizett. Ahogy beléptem hozzám lépett és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.

-Jó reggelt,Királylány.-csókolt meg,majd egy olyan gyönyörű mosollyal ajándékozott meg,hogy úgy éreztem menten elolvadok.

-Jó reggelt.-nyögtem ki ahogy sikerült végre összeszednem magam.

Miután megreggeliztünk elindultunk mind az iskolába.
A nap viszonylag gyorsan és unalmasan telt,Dominik pedig újból odajött hozzám minden szünetben. Megint elkezdte,hogy minden szünetben hoz nekem valami kaját vagy csokit a büféből,úgyhogy ötödik óra után már dugig volt a táskám.

-Ne! Nem kell több kaja!-nyafogtam, mikor újabb adag csokival és innivalóval várt a folyosón- Nézd! Van már elég. Több kaja van a táskámban mint könyv.-nyitottam szét idegesen a táskámat,mire elnevette magát.

-Ne haragudj kicsim. Egyszerűen csak szeretném ha vigyáznál magadra és ennél rendesen.-azzal betette az újabb adagot a táskámba,majd becipzározta és elindultunk az öltöző felé,mert tesim lesz.

-Eszek én rendesen,de ha így folytatod akkora leszek mint egy ház.-duzzogtam még mindig.

-Te leszel a legszebb ház.-kacsintott rám mosolyogva.

-Jah,mert biztos szívesen járnál velem,ha kétmázsás lennék.-vágtam egy grimaszt,mire megállított és szembefordított magával,hogy a szemembe nézhessen.

-Nem a kinézeted miatt vagyok veled,bár mi tagadás gyönyörű vagy.-erre megforgattam a szemem,ezért arcomat a két keze közé fogva folytatta- Szeretlek,mert te te vagy. A legcsodásabb ember akit ismerek. Felőlem lehetnél akkora mint egy tank,akkor is szeretnélek.

Miután végigmondta,nem tudtam megállni,végigcsordult egy könnycsepp az arcomon a meghatottságtól,amit gyengéden letörölt majd megcsókolt.

Tesi után Dominik megvárt és együtt indultunk haza. A ház előtt azonban megállt,mire én furán néztem rá,elvégre megbeszéltük,hogy a délutánt együtt töltjük.

-Mi az? Baj van?-kérdeztem,miközben az arcát fürkésztem,hátha kitudok olvasni belőle valamit,de nem jártam sikerrel.

-Nyugodj meg,semmi baj.-lépett hozzám,kezével pedig megemelte az állam,hogy a szemébe nézzek- Van még egy kis dolgom,de sietek. Írok üzenetet ha végeztem.-azzal megcsókolt,nyomott egy puszit a homlokomra és elsietett.
Értetlenül meredtem utána,valamiért nyugtalanság tört rám,hogy megbántottam e.
Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és felmentem. Gondoltam míg nem keres,olvasok egy keveset. Na igen végül bealudtam. Ismételten a telefonom pittyegésére keltem,ahogy a kijelzőn felvillant Dominik rövid üzenete.

Szia kicsim. Egy óra múlva találkozzunk a suli előtti fagyizóban. -D-

Elképzelni sem tudtam mire készülhet. Még volt egy órám,úgyhogy addig átöltöztem(ötször is),megfésülködtem,és magamat is megleptem azzal,hogy sminkeltem. Persze azért nem brutális módon. Feltettem egy kis szempillaspirált,egy kevés alapozót,és kihúztam a szemhéjam. Még szöszmötöltem egy ideig,aminek az lett a következménye,hogy 10 perces késéssel indultam el. Ez jellemző,mindig mindenhonnan elkésem,meg se lepődnek rajta. Én annál inkább meglepődtem,mikor odaértem. Egy asztalnál ott ült Dominik,vele szemben pedig Niki. Mikor észrevettek Domi felugrott és egy csókkal üdvözölt, Niki pedig elmotyogott valami szia féleséget.

-Sziasztok.-ültem le Domi mellé,miközben kérdőn néztem rá,magyarázatot várva.

-Niki szeretném bemutatni neked Fannit,a barátnőmet.-mondta,miközben biztatóan mosolygott rám.

-Szia, Debreceni Fanni.-nyújtottam Niki felé a kezem,ő azonban elhúzódott,miközben Dominiket figyelte.

-Tudom ki vagy,egy magyar csoportba járunk.-mondta tekintetét még mindig Dominikre szegezve- Ezzel jársz?-kérdezte annyi gúnnyal és undorral a hangjában,hogy még a hideg is kirázott.

-Ne csináld ezt kérlek!-nyúlt Niki után Dominik aki mindeközben már felállt és elindult,de Dominik utolérte. Pár percig vitatkoztak a fagyizó előtt,amit én sajnos nem hallhattam,mert túl messze álltak. De a végén Niki sírva felém pillantott,majd elment. Domi még egy ideig kiabált utána,majd végül feladta és visszajött hozzám. Ezek után persze nem maradtunk,mi is elindultunk haza. Séta közben egyikünk sem szólt egy szót sem. Én a sokktól,ő pedig az idegességtől nem tudott semmit sem mondani. Mikor elénk értünk szembefordultam vele.

-Miért utál engem ennyire? Megbántottam? És mi történt,miért sírt?

Dominik nem felelt,csak lesütötte a szemét,láttam rajta,hogy fáj neki ami történt.

-Ne haragudj amiatt ami történt. Úgy sajnálom. Nem így terveztem. Reméltem,hogy jobban fog elsülni. Nem utál téged,csak nehéz most neki, kérlek ne haragudj rá.-mondta,miközben még mindig a földet bámulta. Fogtam és átöleltem,ő pedig az arcát a nyakamba fúrta. Így álltunk egy darabig,majd eltolt magától.

-Megharagudnál ha most inkább hazamennék? Tudom,hogy megbeszéltük, hogy veled leszek,de most jobb szeretnék egyedül lenni és gondolkodni meg összeszedni magam.

-Nem dehogy is. Menj csak.-nyomta egy puszit a szájára.

-Köszönöm. Holnap hívlak.-ölelt mégegyszer magához,aztán megfordult és elment. A délután többi része rémesen telt,végig azon rágódtam,ami történt. Nem értettem,miért viselkedett Niki így. Alig ismerjük egymást,még csak egy rossz szót sem mondtam neki,amivel megbánthattam volna,vagy ami miatt utálhatna. Éjszaka is végig ezen kattogtam,azt sem tudom hogyan sikerült végül elaludnom.