Összekuszálva [Befejezett]

3.rész

Másnap reggel a telefonom pittyegésére ébredtem. Az éjszaka sokat gondolkodtam az előző estén,ezért meglehetősen fáradtan ébredtem. Minden erőmet összeszedve igyekeztem magamhoz térni,miközben a telefonom kerestem,ami persze az ágyam mögött volt,újfent. Mikor ránéztem a kijelzőre,azt hittem rosszul látok.

-Jó reggelt,Morgós! 7:30ra ott vagyok érted,kapkodd magad. Szeretlek -D.-

Miután feleszméltem a kisebb sokktól amit az üzenet okozott,elkezdtem gondolkodni mégis mikor adtam meg neki a számom,és mi az,hogy szeretlek? Miközben ezen törtem a fejem,telefonomat a kezemben szorongatva kimentem a konyhába,ahol keresztanyukám és a testvéreim meg az uncsim már indulásra készen reggeliztek. Elég rémesen nézhettem ki,ugyanis keresztanyukám aggódva kezdte fürkészni az arcom,miközben a többiek döbbenten figyelték ahogy leülök a székre.

-Fannika,minden rendben? Jól vagy?-kérdezte keresztanyám még mindig aggodalmas arcot vágva. Ja igen,egyébként a testvéreim és én keresztanyával és a fiával élünk,mert anyukám Németországban dolgozik,apám pedig nem tartja velünk a kapcsolatot. Miután képes voltam végre felfogni mit kérdezett,hosszasan elmeséltem neki mindent ami tegnap történt,majd a reggeli üzenetet amitől annyira megijedtem. Ahogy a végére értem,keresztanya mosolyogva tapsikolt,mint valami tini kislány.

-Ez nagyszerű! Minél előbb szeretném megismerni és..

-Nem érted!-szakítottam félbe ingerülten,mire felvont szemöldökkel kérdőn nézett rám.

-Azt írta szeret! Érted? Azt,hogy szeret!- fakadtam ki,mire teljesen elvesztette a fonalat szerintem.

-És ez miért rossz?-kérdezte teljesen összezavarodva.

-Mert én nem szeretem?-tártam szét a kezeim értetlenül.

-Ez még megváltozhat. Lehet,hogy most még nem így érzed,hiszen csak tegnap jöttetek össze,és van akinek több idő kell ahhoz,hogy szerelmes legyen,de hidd el idővel kialakul majd a szerelem,csak adj magadnak időt.-felelte,mire én mégjobban összezavarodtam. Ezek a hülye szakkönyvek,amit folyton búj,hogy felkészülhessen a tinédzser korral járó összes problémára,tuti,hogy ezt is onnan szedte.

-Aham,most inkább megyek elkezdek készülni.-azzal felálltam és elmentem öltözni,majd fogat mosni végül megfésülködtem,és el is készültem.

Ránéztem az órára,7:10. Még volt 20 percem,úgyhogy bementem a szobámba,és az ágyamra dőlve gondolkoztam. Még sosem voltam szerelmes. Épp ezért mikor kezdett komolyabbra fordulni valakivel a kapcsolatunk, fogtam és egyszerűen szakítottam. De hogy szakíthatnék Dominikkel rögtön azután,hogy összejöttünk? Mindemellett pedig egy kissé meg is kedveltem,amivel egy gond volt csak. Méghozzá,hogy én inkább,mint barátot kedveltem,nem pedig,mint szerelmet. Még akkor is ezen rágódtam,mikor kiléptem a lépcsőházból. Aztán ahogy ránéztem,minden gondolatom elszállt,és csak őt láttam. A lépcsőkorlátnak dőlve várt rám, hihetetlen jól nézett ki,ráadásul mikor észrevett,olyan tekintettel nézett rám mintha egy csodát pillantott volna meg. Ettől el is pirultam,mire elmosolyodott,majd hozzám lépett és egy hatalmas öleléssel majd egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Tényleg úgy csókolt,hogy szinte beleszédültem.

-Jó reggelt Királylány.-nézett mélyen a szemembe,homlokát a homlokomnak döntve.

-Még egy becenév.-forgattam a szemem mosolyogva- De eddig ez a kedvencem,úgyhogy maradhat.-kacsintottam rá,majd még egy puszit nyomtam a szájára.

-Mehetünk?-kérdezte,majd mikor bólintottam,megfogta a kezem és olyan büszke mosollyal indult el,hogy nem tudtam megállni,én is elmosolyodtam.

Az iskola előtt persze mindenki nekünk rontott a kérdéseivel:" Ti együtt?, Mióta?, Hogy hogy?". Én azt sem tudtam kinek válaszoljak először,de szerencsére Dominik teljesen jól kezelte a helyzetet,mindenki kérdésére türelmesen válaszolt,aztán miután mindenki gratulált,és elmondta,hogy sokáig,nemes egyszerűséggel fogta és szájon csókolt, majd átkarolta a vállamat,ezzel jelezve,hogy az övé vagyok. Egy darabig még beszélgettünk,aztán mind elmentünk órára. Persze minden szünetben megkeresett,enni,inni hozott,csokit mindent. A nap végére több kaja volt a táskámban,mint könyv. Miután kicsengettek az utolsó óráról,megvárt az iskola előtt és együtt indultunk haza.

-Van terved délutánra?-kérdeztem,mire rám nézett.

-Tulajdonképp nincs. Reménykedtem,hogy veled tölthetem.-mosolygott.

-Az nagyszerű,ugyanis keresztanyukámék szeretnének megismerni,úgyhogy nálunk vacsorázol.-közöltem vele,majd rémült arcát látva felnevettem és vállon bokszoltam.

-És..és mi van ha nem tetszem nekik? Mit vegyek fel? Hoz..hozzak valamit? Ing jó lesz?-annyira zavarban volt,hogy csak dadogott,erre én még hangosabban kezdtem nevetni,mire teljesen megsemmisült arccal nézett rám.

-Nyugodj már meg! Nem lesz semmi gond,tuti,hogy kedvelni fognak,hidd el már most kedvelnek.-mosolyogtam rá bátorítóan,mire ő is varázsolt egy erőltetett,ideges mosolyt az arcára. Ahh egyszerűen annyira aranyos volt,nem bírtam tovább és megcsókoltam. Mikor feleszmélt a döbbenetből,közelebb húzott magához és vadul visszacsókolt.
Ahogy levegő hiányában elváltunk egymástól,a homlokát az enyémnek döntötte majd egy olyan szót súgott,amitől éreztem,hogy görcsbe rándul a gyomrom.

-Szeretlek.-lehelte az ajkaimra és újból megcsókolt,ezúttal gyengéden és szenvedélyesen.
Elválásunk után hazaindult,én pedig teljesen lefagyva néztem utána,azt sem tudom hogy kászálódtam fel. Már arra eszméltem,hogy az ágyamon fekszem. Egy részem repesett az örömtől amiért azt mondta szeret,egy másik részem azonban teljesen pánikba esett. Tudtam,hogy nem szeretem. Kedvelem,de nem szeretem. Ez nem az ő hibája,hanem az enyém. Valamiért kénytelen vagyok szeretetet érezni bárki iránt. Eddig bárkivel együtt voltam,folyton volt bennem egy űr,melyet igazából sosem tudtam hova tenni. Mintha valami folyamatosan hiányozna belőlem. Épp ezért,nem engedhetem meg magamnak,hogy összetörjem Dominik szívét. Ahhoz túl jó és rendes,én pedig nem akarok fájdalmat okozni neki. Ugyanakkor azt akartam,hogy velem legyen. Nem értem magam. Végül annyit rágódtam azon mit tegyek,hogy elaludtam.