Összekuszálva [Befejezett]

14.rész

Reggel a szokásosnál is nyúzottabban ébredtem. Tanulság:ne twisterezz éjfélig tanítási időben. Fáradtságom azonban szinte azonnal elszállt, mikor rápillantottam a telefonomra.

Jó reggelt Szerelmem! 7:30ra ott vagyok érted. Ha lehet ne 7:40kor indulj. Szeretlek! ~N~

Remek,még van 45 percem arra,hogy fürödjek,bepakoljak,elkészüljek. Lehetetlen. A konyhába kiérve csak a kicsik nyúzott arcát láttam,látszólag őket is megviselte a társasjátékozás. Mivel keresztanya nincs,hirtelen felindulásból gondoltam írok egy üzenetet Nikinek.

Jó reggelt. Káosz van. Lehetetlen,hogy elkészüljek 7:30ra. Nem jössz inkább át? ~F~

Már épp letettem volna a telefonom,mikor rezegni kezdett a kezemben.

10 perc és ott vagyok. ~N~

Ettől a pár szavas üzenettől is úgy éreztem a szívem majd kiugrik a helyéről. Niki átjön. Jaj ne,mit tettem! Niki átjön én meg még mindig a tegnapi ruháimban bűzlöm. Gyorsan, mint az őrült rontottam be a fürdőbe. Először fogat mostam,majd igyekeztem a lehető leghamarabb letusolni,de így sem lettem kész. Épp egy törölközőt csavartam magam köré,mikor csengettek. Vetettem egy utolsó pillantást magamra az előszobatükörben,majd vadul remegő szívvel ajtót nyitottam. És ott volt. Gyönyörű kék szemeivel engem és a testem méregetett,mire elpirultam,majd egyetlen szó nélkül finoman nekilökött az előszobafalnak és vadul falta ajkaim.

-Szi..szi..szia.-lihegtem nehezen,mikor elváltunk egymástól.

-Gyönyörű vagy.-simított végig csupasz combomon majd egyre fejebb haladva keze megállapodott a fenekemen.-És észveszejtően szexszi.-morogta a nyakam csókolgatása közben,mire alig hallhatóan felnyögtem. Reméltem,hogy csak én hallottam,azonban éreztem,hogy belemosolyog a csókjaiba.

-Khm.-toltam el magamtól-Itthon vannak a kicsik. És amúgy is készülődnöm kell különben elkésünk.-közöltem,majd beindultam volna a szobámba,de visszarántott magához. Háttal álltam neki miközben a nyakam csókolgatta. Szorosan tartott,de végül megmenekültem,ő pedig felmordult ezzel kifejezve nemtetszését. Ez tetszett ezért míg végigmentünk a folyosón megállás nélkül húztam az agyát. "Véletlenül" mindig lecsúszott a törölköző a felsőtestemről a derekamig,majd gyorsan vissza.

-Egy gaz csábító vagy.-mondta,majd a törölközőt szó szerint letépve rólam végigfektetett az ágyamon.-Hmm,nekem így jobban tetszel.-morogta a fülembe,majd a nyakamtól kezdve csókolgatta végig a testem.

-Kész..készülnöm kell.-nyögtem,mire hangosan felnevetett.

-Mi lenne-csókolt meg-ha nem mennénk suliba?-nézett rám bociszemekkel.

-Oltári nagy balhé.-nyomtam egy utolsó puszit a szájára,majd kiszabadítottam magam alóla és a szekrényemhez léptem. Útközben újra magamra csavartam a törölközőm,mire mögém lépett és finoman leszedte rólam.

-Nem kell ez.-búgta a fülembe, majd újra csókokkal halmozta el a nyakam,én pedig kissé félredöntöttem a fejem,hogy jobban hozzá férjen.

-Szeretlek.-súgta a fülembe,majd finoman beleharapott a nyakamba és szívni kezdte.

-Sssz ennek nyoma lesz.-sziszegtem mire még jobban szívni kezdte.

-Így ni. Most már megjelöltelek. Az enyém vagy.-tolt el magától,hogy jobban szemügyre vehesse a mesterművét,én pedig megforgattam a szemem,majd visszahúztam magamhoz és kicsit sem finoman beleharaptam a nyakába és szívni kezdtem. Ha ő így,akkor én is. Egyébként nagyon is élvezte,többször is felnyögött miközben a testem simogatta.

-Na, te pedig az enyém vagy.-vigyorogtam mikor elhúzódtam,hogy jobban szemügyre vehessem mit műveltem.

-Ez sokkal jobban látszik mint a tiéd.-vigyorgott ő is és megcsókolt.

-Még szép. Én vagyok a főnök,te pedig az ÉN rabszolgám!-külön kihangsúlyoztam az én szót,mire hangosan felnevetett és letérdelt elém.

-Úrnőm,esküszöm rabszolga életemre hű alávetetted leszek. Szívem csakis a tiéd,a kezedbe adom életem.

-Nos,állj fel szolga!-mondtam komoran,de majd felrobbantam a visszafojtott nevetéstől. Az ő szeme is szinte könnyezett már,de próbált a szerepében maradni,még le is biggyesztette a száját,én pedig nem bírtam tovább. Kitört belőlem a röhögés és a nyakába ugrottam. A hirtelen ugrásomtól elvesztette az egyensúlyát és velem együtt hátraesett.

-Auch,ez fájt Királylány!-nyöszörögte nevetve.

-Majd megmasszírozom neked.-vigyorogtam.

-Ez egyértelmű volt.-mondta, mire megforgattam a szemem és mosolyogva megcsókoltam.
Egy darabig még így feküdtünk aztán nagy nehezen felkászálódtunk. Ő bepakolt nekem majd leült az ágyamra és onnan nézte ahogyan öltözöm. Párszor hátrapillantottam,láttam,hogy szeme ég a vágyakozástól. Ilyenkor mindig lentebb csúszott rólam a törölköző,persze tök "véletlenül",mígnem már a földön hevert én pedig ott álltam meztelenül a szekrényem előtt.

-Egy dög vagy.-mordult fel,mire elnevettem magam.
Lassan sikerült felöltöznöm,úgyhogy indulhattunk a suliba.

-Niki!-álltam meg a sarkon,mire visszafordult és megállt velem szemben.

-Mi baj?-kérdezte az arcom fürkészve.

-Mit csináljunk? Úgy értem én nagyon szeretném felvállalni a kapcsolatunk,de ha te nem..-néztem rá óvatosan.

-Fanni..-szólt lágyan arcom tenyerei közé fogva- Két éve várom,hogy az enyém legyél. Örömömben legszívesebben világgá kürtölném,hogy végre összejöttünk. Tényleg legszívesebben megafonnal kiabálnám mindenfelé,hogy Debreceni Fanni bizony az enyém! Még szórólapot is osztogatok ha kell. A világ legboldogabb és legszerencsésebb embere vagyok,mert az enyém vagy. Engem egyáltalán nem érdekel ki mit gondol. Csak az a fontos,hogy szeretlek.

-Én is szeretlek.-csókoltam meg,majd kézen fogva továbbmentünk az iskola felé. Az ismerőseim már ott voltak és kiabálva üdvözöltek. Niki néma csendben jött mellettem.

-Sziasztok!-köszöntem,majd mindenkit megöleltem.

-Helló!-szólt az egyik barátnőm-Ő ki?

-Ez itt Balogh Nikolett.-álltam vissza Niki mellé-a barátnőm-mondtam majd megfogtam a kezét.

-Úgy a barátnőd?-kérdezték döbbenten.

-Igen.-feleltem és nyomtam egy puszit Niki szájára.

-Tyű!-mondták egyszerre-Ez tök király!-szólalt meg az egyik srác mire mindenki felnevetett.
Ezután mind gratuláltak és bemutatkoztak Nikinek. Szegényt még meg is fenyegették,hogy bánjon velem rendesen különben bajok lesznek. Erre jót nevettünk,majd még egy darabig beszélgettünk aztán bementünk.
A nap viszonylag jól telt. A hírek gyorsan terjednek,első szünetre már mindenki tudott rólam és Nikiről. Többen is odajöttek gratulálni nekünk. Niki minden szünetben ott volt velem. Kézen fogva kísért az óráimra. Dominik nem volt iskolában,de azt hiszem jobb is. A haverjai mind rosszallóan néztek rám,volt aki be is szólt,de nem vettem tudomást róluk. Suli után Niki megvárt és együtt indultunk haza. A ház elé érve még beszélgettünk,majd elbúcsúzott.

-Mennem kell szerelmem,mert edzésem van.-mondta szomorúan.

-Hey!- emeltem meg a fejét mosolyogva-Én itt fogok várni rád-nyomtam egy puszit a szájára.

-Szeretlek.-suttogta mikor elváltunk.

-Én is. Na menj,le ne késd az edzést! Legyél jó formában nekem!

-Igenis Királylány!

-Na szia.-csókoltam meg még egyszer gyorsan és nagy nehezen rávettem magam,hogy elinduljak fel a lépcsőn. Láttam,hogy még mindig engem figyel,úgyhogy integettem neki és fájó szívvel elindultam felfelé. Legszívesebben el sem eresztettem volna,de muszáj. A sport az élete,nem foszthatom meg tőle. Az a világ legönzőbb dolga lenne. Évek óta kézilabdázik,ami meg is látszik rajta. Nagyon erős és mindemellett gyönyörű teste van. Mivel nem tudtam mivel foglalhatnám le magam míg edzésen van így megcsináltam a házikat,aztán olvastam. És ekkor beugrott valami aminek tuti örülne.