A Tűz Lány 《Befejezett》

13.rész

Reggelinél:
Mindenki a "jövevégyt" nézte. De ő csak engem nézett a gúnyos mosolyával. Cameron...  Lassan odasétált hozzám és felém hajolt. A többi lánytól egy horkantás hallatszott, mert hogy ez a "főnyeremény" engem választott. Oké, Cameron tényleg jól néz ki,de belsőleg nem olyan szép mint külsőleg...
-Jenna. Örülök,hogy látlak.-mosolygott a szerinte ellenállhatatlan mosolyával.
-Én ennyire nem vagyok boldog,hogy láthatlak.-húztam résnyire a szemem. Felnevettett és beletúrt rozsda vörös hajába.
-Jaj,Jenn! Te semmit se változtál.
-Hát te se sokat.-mondtam
-Még mindig olyan szép vagy mint voltál,hmm... vagy még szebb.-próbált hizelegni. Alaphelyzetben elpirultam volna ettől,de most nem.
De most olyat csinált amire nem számítottam. Csak úgy megcsókolt. Hevesen és akaratosan,szinte felakarta falni a számat,de én a melkasánál fogva ellöktem és a falhoz nyomtam.
-Ha mégegyszer meg mersz csókolni,megfolytalak!-mondtam és hogy bebizonyítsam amit mondok,kettő lángcsóvával körülfontam a nyakát,miközben a kezemmel a falnak nyomtam. Kicsit szorítottam a csóvák szorításán hogy fájjon neki,aztán elengedtem. A kezemmel még mindig tartottam.
-Miss Morgens!!! Mitcsinál a segéd tanárunkal? -ordított rám Mr.Fire. Cameron gúnyos vigyorra húzta a száját és felhúzta a szemöldökét. Amolyan: "Ehez mitszólsz?" stílusban. Elengedtem mire visszaesett a földre.
-Mi az,hogy segédtanító?! Ez?!-mutattam felé
-Igen Jenna,nem tudom mi bajod van vele. -válaszolta a tanárúr.
-Ha őt tanárnak választják,nem ismerik elég jól!-sziszegtem és visszaültem a helyemre.
A barátaim felhúzott szemöldökkel néztek rám.
-Jenn,ez mi volt? Ha engem egy ilyen fiú megcsókolna elolvadnék. Te meg szinte rátámadtál!-súgta Lara.
-Igen,normál esetben én is. De van barátom ő meg egy kigyó!-súgtam vissza dühösen. Lara elhúzta a száját és visszafordult a többiekhez.
Sokan az akcióm miatt döbbenten bámultak. Főleg a lányok. Megtudom érteni... nem vagyok normális... itt mindenki előtt letámadtam ezt a férget.
Most mindenki jogosan kérdezhetné,hogy miért utálom. Hát elmondom.
"Régen nagyon jó barátok voltunk. Nem sok olyan van,hogy bármilyen elem ha nem testvérek akkor is csecsemő koruk óta ismerjék egymást. De mi így vagyunk Cameronnal. Tényleg mindig együtt lógtunk,szinte elválaszthatatlonok voltunk... aztan megtörtént az az eset. Tizennégy voltam. Egy szép nap volt... minden tökéletes. Éppen mentem át hozzá. Majd kicsatantam a boldogságtól,mint mindig ha hozzá mentem. Az anyukája be is engedett,én meg felmentem a szobájába. Még nem mentem be az ajtón,csak megálltam elötte. A résnyire nyitott ajtaján láttam mit csinál... Egy betiltott trükkött csinált... és a gonosz tüzek dalát énekelte. Bementem és rákiabáltam.
-Cam! Hagyd abba! Ne csinálj semmi meggondolatlant.-kérleltem szinte sírva.
-Jenn! Maradj te csak ki ebből! Nincs semmi közöd se hozzám,se ahoz hogy mit csinálok!-ordított rám és ellökött,úgy hogy elvesztettem az eszméletem.
Arra ébredtem,hogy már nincs ott és az anyukája és az apja csupa égési sebekkel fekszik a földön kimerülve. Odatérdeltem melléjük és elláttam a sebeiket. A két tűz megköszönte. Elösszőr nem értettem hogy két felnőtt tüzet hogy tud így legyőzni. De aztán rájöttem... a gonoszok ereje."
Annyi a lényeg,hogy rossz lett. Nagyon rossz.
Az emlékeket felidézbe könny szökött a szemembe.