A Tűz Lány 《Befejezett》

36.rész

Anyuék miután elmentek Emmával,felsiettem a főnixemhez.
-Szikra!-szólaltam meg.
-Tessék Jenn?-kérdezte a fejemben.
-Hallottad a tesóm?
-Persze,nem tudom,hogy mi történhetett vele.. remélem rendbe jön.-motyogta.
-Én is.-sóhajtottam és eldöltem az ágyamon. Ahogy ott feküdtem támadt egy ötletem.
-Mit szólnál hozzá,ha néznénk valami emberi filmet,hogy hozzászokj?-kérdeztem a kis főnixemtől.
-Oki.-szólt. Felálltam és kinyitottam a ketrecét. Szikra azonnal letelepedett a vállamra.
Előkészítettem négy filmet.
-Ezt mind meg akarod nézni?-döbbent meg.
-Miért ne?! Előttünk az egész nap.
-És idebennt akarod tölteni?-nézett rám.
-Igazából csak azért akarok bennt maradni,hogy jobban megismerjelek. Mert ha kimennénk,kicsit furcsának néznének.-mosolyodtam el.
-De aranyos vagy!-dörgölte nekem a buksiát.Felnevettem majd beraktam az első filmet.
-Várj! Popcorn?-kérdezte Szikra.
-Igazad van!-mondtam és már indultam volna az ajtóhoz.
-Ne,majd én.-ajánlkozott és kiisrepült az ajtómon.
Alig telt el 5 perc már itt volt.
-Akkor kezdjük.

Már kb két órája néztük a filmet,amikor hallottam,hogy valaki csönget. Mivel már a stáblistát írták ki,ezért nem veszítettem semmit,hogy az ajtóhoz siettem.
-Adam?!-néztem az ajtóban álló szőkeségre.
-Szia Jenn. Emma itthon van?-kérdezte tőlem ragyogó szemekkel. Ó a francba! Elhúztam a számat.
-Neem.. nincs itthon. Dolga volt és elment.-gratulálok Jenna,gyönyörű megfogalmazás...
-Talán valami baj van?-húzta fel a szemöldökét.
-Nincs.-válaszoltam a kelleténél gyorsabban. Adam még mindig furcsán méregetett.
-Értem.
-De,kerülj csak beljebb.-álltam odébb.
-Ó,kösz.-lépett be az ajtón. Leült a kanapéra és figyelt.
Kicsit már kellemetlen volt,hogy egyfolytában követ a tekintete,ezért aprót köhintve megszólaltam.
-Kérsz esetleg valamit inni,vagy enni?-kérdeztem
-Egy pohár vízet,ha kapok,azt megköszönném.-válaszolta.
-Hozom.-mosolyogtam.

Beléptem a konyhába és töltöttem egy pohár vizet. Hírtelen éreztem,hogy egy kis levegő áramlat suhan el mellettem és pár pillanat múlva éreztem is a váramra nehezedő apró lábakat.
-Szikra?
-Mondjad?-válaszolta a kismadár.
-Most mit csináljak Adammel?-sóhajtottam.
-Mond meg neki,mi van Emmával. A fiúja,megérdemli,hogy tudjon róla.-szólt.
-Igazad lehet.-támaszkodtam a púltra.
-Beszélj vele. A tesódnak is jó lesz,ha már tudni fog róla.
-Hát jó.-indultam meg kifelé.

Adam ugyanúgy ült a kanapén mint az előbb. Odaléptem hozzá és letettem elé a poharat.
-Tessék.-mondtam és leültem mellé.
-Köszi.-mosolyodott el. Erőt vettem magamon és halkan megszólaltam.
-Emma azért nincs itt.. mert elkellet mennie a mesteréhez.
-Miért?-kérdezte.
-Az ereje.. kicsit.. hogy is mondjam? Legyengült. Ezért nem változtatott át téged reggel..-a mondat utolsó része alig volt hangosabb a suttogásnál.
Adam arcán végigfutott a pìr,de nem sokkal később újra kitisztult a tekintete.
-Hogy hogy nem mondta el nekem?-döbbent meg.
-Nem tudom.. lehet nem akarta,hogy csalódott legyél mert ez van.-sóhajtottam.
-Beszélnem kell vele.-állt fel.
-Várj!-fogtam meg gyengéden a csuklóját.-Beszéljünk együtt vele.
Bólintott,majd a telefonomon hívni is kezdtük Emmát.

Egy kis meglepi drágáim 😊:

Emma szemszög:
A már jólismert úton szárnyaltunk anyuékkal a mesterem házáig. Egész végig azon gondolkodtam,ez hogy történhetett megvelem?!
A szüleim,amikor kissebbek voltunk és mondták,hogy az erőnk váratlanul kimerülhet,gyengülhet... akkor mindig Jennt tartották esélyesebbre erre. Hogy miért? Hát.. ez Jenny hibája. Amikor kicsik voltunk akkor nagyon sokszor gyengült el az iskolában egy-egy nehezebb nap után. De olyan sosem volt,hogy így elment volna az ereje.
A kencével mindig megnézték ilyenkor,hogyan áll az ereje és a massza színe,mindig tűzvörös volt.
Senki nem számított arra,hogy velem történhet ilyen. A mesterem ezért vágott furcsa fejet,amikor elmondtam,hogy mi bajom.
-Emma.. erre nem számítottam.-döbbent meg.
-Én se Mr.Ocean.-bólintottam megfeszítve az állkapcsom,hogy ne tudjon semmit kiolvasni az arckifejezésemről.