A Tűz Lány 《Befejezett》

44.rész

Logen szemszög:

Jenna mögött ülve,csak nèztem az eget.
A sárkány minden egyes szárnycsapással közelebb került Emmához,és éreztem,hogy ettől Jenn megnyugszik.
Tudtam,hogy segítenem kell a lányon. Tudom milyen szenvedni.
Amikor azon a bizonyos estèn összeestem Jennáék háza előtt,a kínok kínjait éltem meg.
A legrosszabb az volt,hogy láttam a fájdalmat Jenna szemében,amikor csak rámnézett. Láttam,hogy saját magát okolja mindenért. Nagyon rosszul esett.

Az állapotom javult és javult. Azt hittem már nem lesz bajom aznap,erre újra elkapott a fájdalom.
Jenna mégjobban zokogott és mondta,hogy egyedül kell megbírkóznom a szívem átváltozásával. De én nem bírtam.. éreztem ahogy egyre gyengülök. A szívem erősen kűzdött az energia ellen. Nem sikerült leküzdenem... a szívem lelassult. Egy óriási üvöltés hagyta el a számat,ami azt hittem az utolsó hangom lesz. Előre hagyatlottam.
Hallottam Jenna kétségbe esett kiáltását. Megakartam szólalni,mondani akartam,hogy szeretem és hogy egy jobb világban újra lehetünk.. de nem jött ki semmi a számon. Elsötétült előttem a világ.

Próbáltam utat keresni a sötétből vissza Jenn ölelő karjaiba,de sehogy sem sikerült. Hírtelen az emlékeim kezdtek előttem cikázni.
Reménytelenül néztem vissza a jobbnál jobb pillanatokat és lassan beletörődtem,hogy itt a vég.
A sötétségben feltünt egy hatalmas fénysugár. Vajon ez az a fény amiről beszélnek?
A világosság csak nőtt és nőtt majd pár pillanat alatt felváltotta a sötétséget. Érezni kezdtem mindent magamkörül.
A mellkasomon két égető pontot éreztem.
Hangokat kezdtem hallani. Leginkább egy ismerős zokogást.
Vettem egy hatalmas levegőt és felültem.
-Mi-mi mitörtént?-kérdeztem meglepetten. Nem válaszolt,csak rányomta a száját az enyémre és megcsókolt. Amikor szétválltunk,szorosan magához ölelt. Én is magamhoz szorítottam.
-Me.. me.. meghaltál.. leállt a szíved.-tört rá a zokogás. Végigsímítottam a hátán.
-Csss..most már minden rendben.-suttogtam a fülébe
-Soha többé ne csináld ezt!-nézett rám komolyan
-Nem akarom.-futattam végig az ujjaim a tincsein.
-Nem bírnám ki nélküled.-motyogta. Felsóhajtottam.
-Én sem nélküled.

-Log,megérkeztünk.-szakította félbe a gondolataim Jenna.
És tényleg. A sárkány négy karommal állt az elemek földjén.
Jenn leugrott Parázsról. Én is lemásztam és körbe néztem.
Ez most már az én hazám is.
Megfogtam a kezét és felé fordultam.
-Megmentem Emmát. Ne félj.-suttogtam és megcsókoltam.
Elengedte a kezem és átölelte a nyakam.
-Nincs nálad jobb ember a földön.-hallottam meg a hangját a fejemben.
Elengedtem.
-Tévedsz. Én se vagyok mindig jó.-röhögtem. Jenn is elnevette magát. Tudta mire gondolok.
-Dehogy nem! Jó vagy.. még milyen jó.-harapta be az alsó ajkát. Felnyögtem,majd újra egy csókba rántottam.
Hevesen visszacsókolt,majd lassan eltolt magától.
-Most Emma a legfontosabb.-mondta eltökéltem. A szemébe néztem. Tudtam,hogy nem csak engem akar meggyőzni erről,hanem saját magát is.
Bólintottam.
Megfogta a kezem és elindultunk Em mestere házához.
Mr.Ocean házánál:
Idegesen vártam,hogy a mester ajtót nyisson. Jenn mellettem egyre csak szorította a kezem,de ettöl nem nyugodtam meg. Rajtam múlik,Emma víz marad-e.
A mester végre kidugta a fejét az ajtón.
-Á! Jenna,Logen. Kerüljetek beljebb.-tárta kiljebb az ajtót.
Jennel lassan beléptünk és azonnal ráfordultunk arra a folyósóra ami Em szobájához vezetett.
Az ajtó előtt már nem voltak ott a szülei,vagy hazamentek,vagy bennt vannak vele. Megtorpantam.
A barátnőm is lassan megállt majd elengedte a kezem és magához ölelt.
-Bízom benned.-suttogta a fülembe. Szorosabban öleltem. Ott álltunk még pár pillanatig,majd szétváltunk és nagy levegőt véve benyitottam a szobába.
Az ikrek szülei egymás kezét szorongatva ültek egy kanapén. Adam pedig Emma mellett térdelt és az arcát simogatta miközben az arcáról folytak a könnyek.
Jenn a kezembe nyomta a dobozt és bíztatóan rám nézett.
Biccentettem,majd odaléptem Adam mellé.
Megszorítottam a vállát és lehajoltam mellé.
-Hamarosan rendbe jön. Ígérem.-mondtam. Adam rámemelte a tekitetét. Bólintott egyet és megfogta a kezem. Megszorítottuk egymás karját,majd Adam átadta a helyét.
-Ohh.. Log máris átváltoztál?-kérdezte fáradt hangon Emma.
-Igen. Fáj is,hogy tűnik el az erőd?-néztem rá. Lassan megrázta a fejét.
-Nem.. nem érzek semmit. Éppen ez a baj.-csuklott el a hangja. Egy könnycsepp folyt végig az arcán.
Még sosem láttam ilyennek.
-Rendbe fogsz jönni. Segítek.
-Te? Hogy-hogy?-döbbent meg.
Hírtelen a világ legkedvesebb hangja szólalt meg erőteljesen mögülem.
-Logen Gyógyító.-mondta ki. A szobában mindenki elcsendesedett. Éreztem az égető pillantásokat magamon. Jenn újra megszólalt.
-Tud segíteni Emmán. És segíteni is fog. Azért jöttünk.-szólt.
Hátra fordultam. Még mindig engem néztek.
-Meg tudom csinálni.-nyugtattam összeségében mindenkit.
Visszafordultam Emhez.
-Bízol bennem?-kérdeztem. Bólintott. Sóhajtva kinyitottam a kis dobozt.
Elősször azthittem,nem tudom mit kell tennem. De ahogy a kezembe fogtam az üvegcsét és kibontottam a tasakot,mindent tudtam. Tudtam mit kell tennem.
Eszembe jutottak az istenek is. Ezért azonnal felidéztem a varázsigét.
"Erőd eltünt. Visszahozom. Kelj életre hatalmas Vizí kristály és adj erőt e elemnek."
lecsavartam az üvegcse tetejét és a kezembe vettem a pipettát.
-Erőd eltünt. Visszahozom. Kelj életre hatalmas Vizí kristály és adj erőt e elemnek.-kántáltam a szavakat. Az erőt ami kiáramlott belőlem a lila folyadékos üvegcsére irányítottam. A lila lötty kékre váltott. Felszívtam a pipettába egy keveset,majd Emma fölé hajoltam.
-Nyisd ki a szád.-utasítottam kedvesen. Lassan kinyitotta a száját én meg ösztönből belecseppentettem öt cseppet.
Már nyúltam is a kristályért.
Ráfújtam egyet,majd hozzádörzsöltem a lány homlokához.
Ahogy a kő Emma homlokát érte felragyogott és beterítette kékes fénnyel.
Hírtelen Emma haja kék kezdett lenni. Bőre enyhe világoskék árnyalatot öltött,a szeme meg tengerkékre váltott.
Döbbent sóhaj hagyta el mindenki száját. Én is megdöbbentem. Éreztem ahogy Jenn hátulról megölel,majd magafelé fordítva rányomta a száját az enyémre. Gyorsan megcsókolt,majd a két keze közé fogta az arcom.
-Megcsináltad! Pedig egy napja vagy csak tűz. Megcsináltad!!-ujjongott.
Megint megcsókolt. Boldog voltam. Igen,megcsináltam. Teljesen egyedül.

Amikor mindenki ki örülte magát és már Jenn szülei is agyon ölelgettek,Em odalépett hozzám.
-Elsem tudod hinni,mennyire hálás vagyok.-mosolygott.
-Ugyan. Szívesen tettem. Nem kell hálálkodnod.-mondtam. Felnevetett.
-Attól még az adósod vagyok Logen Johnson.-kacsintott,majd elfordult és visszament Adamhez.
-Jó látni,hogy megint boldog.-szólalt meg Jenna.
-Igen az.-mosolyogtam rá a barátnőmre.
Odalépett mellém és átölelte a nyakam.
-Nagyon büszke vagyok rád tüzecském.-hajolt közelebb.
-Miért is tűz lányom?-kérdeztem én is közelebb hajolva.
-Úgy öszíntén? Mindenért.-suttogta az ajkaimra,majd rátapasztotta az ajkát az enyémre.