A Tűz Lány 《Befejezett》

Epilógus

1 év múlva:

Úristen.. Logen holnap indul... én én nem akaroom,hogy elmenjen! Hiába volt tökéletes ez az egy év.. holnap elmegy.. egy évig nem látom.
Log itt szuszog mellettem ès csak ölel. El sem hiszem,hogy egy évig komolyan nem érezhetem ezt.
Végig csordult egy könny csepp az arcomon.De Logen odanyult és letörölte.
-Kérlek Jenn.. ne sírj.-csókolta meg a nyakam.
-De nem akarom,hogy elmenj.-fordultam felé. Meztelen mellkasára húzott és szorosan átölelt.
-Én se akarok elmenni.. de muszáj. Majd hazajövök a szüntekbe és azt csinálsz velem amit akarsz.-suttogta a fülembe és a csípőnket is összenyomta. Mivel ez az este is jól kezdődött nem volt rajtam semmi a takarón kívül ami takarhatott volna.
Logen szájából egy hangos sóhaj szakadt ki, majd lassan megcsókolt. Nem ellenkeztem. Én is csókoltam rendesen.
És.. csak folytatódtak a dolgok maguk után... csókok és minden egyéb. Hát igen két tűz nem tud sokáig egymás mellet feküdni meztelenül... neem.. túl hevesek vagyunk. Minden egyes mozdulata magával ragad és legszívesebben azt kívánnám,hogy soha ne hagyja abba.Egyre többször nyögtem fel.. nem tudtunk leállni. Ma másodszorra történt meg. És én még így is élveztem.
Verejtéktől csillogva terültem el az ágyon. Logen pedig szuszogva húzott magára.
-Hiányozni fogsz ugye tudod?-simítottam végig a hasán.
-Te is nekem.-hajolt felém. Megcsókoltam.-Szeretlek.-suttogta az ajkaimra,majd ő is megcsókolt. Szorosan hozzábújtam és a kezén nyugtattam a fejem.
-Én is téged.-mondtam.
Hamarosan magával rántott az álom.

Reggel az ablakon beszűrődő fény az arcomon táncoló sugaraira keltem. Log mellettem még aludt ezért úgy,hogy észre ne vegye lassan kislisszantam mellőle.
Felöltöztem,majd megcsináltam a hajam és a sminkem. Lebaktattam a lépcsőn.
Felkaptam a táskámat és már indultam is el otthonról.
Mivel Log csak délután indul ezért van egy kis időm,hogy meglepjem.
Közel hozzánk van egy nagyon jó pékség. Beléptem és rengeteg süteményt felhalmozva a pultra a boltosra néztem.
-Ezt mindet elvitelre.-mosolyogtam.
Elősször döbbenten nézett,majd látván hogy nem viccelek becsomagolta az összes sütit.
Fizettem,majd hazaindultam.
Otthon:
Anyu és apu odalent ültek a fotelekben. Amint beléptem rámkapták a tekintetüket és elmosolyodtak.
-Úgy látom Logennek jó reggele lesz.-mutatott anya a csomagokra.
-Hát igen. Emma hol van?-kérdeztem.
-Adamnél.-nevetett fel anya-Hol máshol?
Hát igen.. mióta Adam víz lett Emma ott tölti a legtöbb idejét. Meg tudom valamilyen szinten ezt érteni. Főleg,hogy nálunk meg szinte mindig itt van Logen.
-Akkor nem is jön elköszönni Logtól? -bigyesztettem le az alsó ajkam.
-Nem tudom kicsim.-mondta anya. Sóhajtottam egyet,majd fel siettem a lépcsőn
Benyitottam a szobámba. Logen már nem feküdt ott az ágyon.. nem tudom hol lehet. Beljebb sétáltam,majd leraktam a sütiket az ágyra. Hírtelen valaki mögöttem termett,majd menyasszony fogásba felemelt. Egy sikkantást hallattam.
-Szia tűz lányom.-suttogta Log.-Hol jártál?
-Jaj Log. Megijesztettél.-öleltem át a nyakát.
-A nagy Jenna Morgens fél szerény személyemtől?-röhögött,majd megcsókolta a nyakam.
-Nem nem félek.
-Hát oké.-nevetett fel megint,majd megcsókolt.
-Ugye már felöltöztél?-kérdeztem.
-Öhm.. fogjuk rá.-túrt bele a hajába. Leengedett a földre én pedig ránéztem.
-Logen az Isten szerelmére! Öltözz már fel!-fordultam el tőle.
-Jaaj Jenn. Láttál már elég sokszor így nem?-ölelt át hátulról. Röhögve felé fordultam.
-Igen láttalak. De ha nem öltözöl fel. Akkor bizony nem kapsz reggelit.-simítottam végig a hasán és a melkasán. Felsóhajtott,majd hogy felidegesítsen magához húzott.
-Visszajövök az első szünetben és ezért nagyon meglakolsz.-kacsintott,majd elengedett.
Durván elpirulva leültem az ágyra. Logen engem nézett miközben lassan felöltözött.
Kikapott egy inget a szekrényből és miközben begombolta felém közeledett.
-Most már boldog vagy?-ült mellèm.
-Eddig is az voltam. De így legalább a kajára tudunk koncentrálni.-mondtam és elédobtam a zacskókat.
Kibontottuk őket és azonnal falatozni kezdtünk.
Mire mindent megettünk,Logennek elkellett mennie a maradék dolgait is bepakolni. Meg beszéltük,hogy kettőre visszajön és elkísérem.

Két órakor:
Pontban kettőkor Logen átjött én meg azonnal a nyakába ugrottam.
-Akkor.. gondolom.. mingyárt indulhatunk..-motyogtam.
-Igen.-bólintott. Elengedtem,majd a szüleihez fordultam.
-Velünk jöttök,vagy most köszötök el?
-Már elbúcsúzkodtunk.-törölte meg Log anyukája a szemét. De azért még odaléptek Logenhez és megölelgették.
Aztán mellémléptek és engem is megöleltek.
Felpakolódtunk Logen és az én sárkányomra és lassan elindultunk. Amint közelebb és közelebb értünk,egyre jobban hatalmasodott rajtam az idegesség.

A kiképző központ előtt:

Lassan leszálltunk a sárkányokról,engem meg elkapott a sírhatnék.
Logen összes pogyászát odaadtuk az elénk kijövő munkásoknak.

A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Log felém fordult. Az ő szemei is könnyesek voltak. Csak széttárta a karját én meg azonnal hozzábujtam.
-Hiányozni fogsz..-zokogtam a nyakába.
-Te is nekem.-szorított még jobban magához.
Csak így áltunk perceken át. Egymást ölelve. Mintha most vesztenénk el egymást. Pedig csak egy évről van szó... de hát a szerelem furcsa főleg az örök.
Amikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól,Logen magához húzott és megcsókolt. A hosszúra nyúlt csókunk végén a homlokát az enyémnek nyomta.
Egyszerre kezdtük el ugyanazt a szót suttogni.:
-Szeretlek.

Eltelt az egy év.. Logen járhat már a mi sulinkba.
Hát az éve nem éppen kezdődött kellemesen... sőt mi több az enyém se. Nos csak ennyit mondok...
Találkozunk még ne féljetek. Mindent elmesélek.

NOS TALÁLKOZUNK A 2.RÉSZBEN.
Puszi: iluus03 és Jenna