A Tűz Lány 《Befejezett》

17.rész

Még mindig a gyengélkedőn:
Lassan elhúzódtam Camerontól. A szemembe nézett és láttam a fájdalmat két csillogó zöld szemében. Megint úgy éreztem magam mint régen.
*négy évvel ez előtt:
Már megint azthitték testvérek vagyunk. Meg tudom érteni őket,hiszen mindakettőnknek zöld szeme és barna haja van. Illedelmesen válaszoltam nekik.
-Nem, mi csak barátok vagyunk-mosolyogtam az idős házaspárra.
-Ó,rendben aranyom. Csak azért gondoltam,hogy testvérek lehettek,mert nagyon hasonlítotok.-válaszolta vissza a néni.
-Igazán nincs semmi baj. Sokszor előfordul az ilyen,de tényleg csak a barátom.-mondtam aztán elmentek.
Visszafordultam Cam-hez. Más azthihette volna,hogy nincs semmi baja,de én túl jól ismerem ahoz,hogy ezt tudjam.
-Cameron? Mi a baj? -fogtam meg a vállát.
-Á,semmi...
-Naa! Nekem elmondhatod.-unszoltam
-Szóval csak barátok?!-motyogta
-Jaj,Cam! Tudod,hogy értettem.-mondtam
-Igen,tudom. Csak egy baj van, nem csak barát vagy nekem!-válaszolta és elviharzott.
Tehetetlenül néztem utánna. Mi rosszat mondtam? Egyértelmű,hogy sokkal több nekem mint egy barát,de ezt nem két öregemberrel fogom megosztani!
Nem mentem még utánna,hagytam neki egy kis időt. Csak félóra múlva mentem oda.
Egész úton amíg feléjük mentem,azon gondolkoztam mit fogok neki mondani. Ezernyi változat volt a fejemben mire odaértem.
Mély levegőt véve kopogtattam az ajtón. Pár másodperc múlva kitárult előttem és Cameron dugta kirajta a fejét. Amint meglátott esélyem se volt megszólalni. Szorosan magához ölelt. A szívem  majd kiugrott a helyéről. Viszonoztam az ölelését,éreztem hogy a boldogságtól könny szökik a szemembe. Hát megbocsátott! Eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Jenna. Bocsánat,hogy úgy kiakadtam,de tudnod kell hogy nekem sosem voltál és nem is leszel csak barát.
-Tudom,de te se vagy nekem csak barát.-mosolyogtam. Ő is elmosolyodott és magához húzva megint átölelt és nyomott a fejemre egy puszit. Mindketten tudtuk,hogy ez több mint egy sima barátság,legjobb barátok voltunk,szinte már testvérek és nagyon sokszor még ennél is többek egymásnak. De ezek után a sima "barát" szó is jólcsengett számunkra.
Miután ebből az ölelélsből is elengedett ideje volt mennem. Már indultam volna,de vissza fordultam.
-Cam!-kiáltottam mire ő is felém fordult.-Barátok?-kérdeztem lélegzet visszafojtva és remélve,hogy tényleg nem haragszik. Elmosolyodott.
-Örökre.-mondta én meg odafutottam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Bár mennyire is mosolygott én láttam a szomorúságot a szemében. *
És most is ugyanolyan bús volt a tekintete,mint akkor.
-Megtudsz bocsátani nekem?-kérdezte félve.
-Már megtettem.-mosolyogtam rá. Most ő gondolkozott el,úgy mint ahogy az előbb én,majd megint magához szorított. Eltoltam magamtól és félmosolyra húztam a számat.
-Barátok? -kérdeztem. Elkomolyodott majd megszólalt.
-Örökre.
Melegség járta át a testem. Olyan forró lehettem belülről mint a tűz.
Hellóka!
Megint nem lett túl hosszú rész,de remélem jó!
A résznél fennt ami zene van az az aktuális kedvenc számom (csak nem lehet letölteni méég 😢😢) és szerintem illik a storymhoz.
Just like fire~Mint a tűz. 😊😊😍
Sziasztok. Puszantyú!
            iluus03