A Tűz Lány 《Befejezett》

46.rész

Logen mosolya elhalványult.
-Ebben igazad van.. csak.. csak nem tudom,hogyan mondhatnám el.-húzta el a száját.
-Ezt én sem tudom.. de meg kéne próbálnunk.-fogtam meg a kezét.
-És... és ha.. és ha már nem akarnák,hogy így velük éljek? Ha egy szörnyetegnek látnának?-kérdezte kétségbeesett arcot vágva.
-Logen,téged szeretnek a szüleid. Nem fognak szörnynek látni.-bíztattam.
-Akkor se tudom.. nem mernék egyedül odaállni eléjük...
-Ott lennék veled.-mosolyodtam el.
-Köszi Jenna.-mosolygott ő is.
-Érted bármit.-mondtam.
Hírtelen kivágódott az ajtóm.
-JENNA!!-jött be Emma.
-Mi az? Em? Mi van veled?
-Hogy mi van veleem?!? Oké,még elfogadom,hogy a matracomon alszol. De azért, nem kellett volna szétégetni!!!-mordult rám. Elpirultam. Hát igen,anyuék Emma matracát hozták le nekem Log mellé.. és hát.. reggel.. mi még ott voltunk..
Em most Logra nézett.
-Szóval,a te kezed is benne van! Akkor,muszáj volt az én matracomon? Nem lehetett volna máshol? Emberek már..-nyöszörgött.-Jöttök nekem egy új matraccal!-morgott.
-Bocsi Em..-léptem odahozzá.
-Nincs bocsi. Én értem,hogy tüzek vagytok. Azt is értem,hogy milyen kis cukik vagytok. De felhívnám a Lenna páros figyelmét,hogy türtőztessék már magukat!-kelt ki magából.
-Szóval már ship nevünk is van.-néztem rá.
-Igen van. De nem ez a lényeg. Jó,lenyugszom,csak máskor ne az én matracomon. Okés?-nézett rajtunk végig.
Bólintottam. Rá néztem Logra,aki hátra rakta észre vétlenül az egyik kezét,majd bólintott.
Rámkapta a tekintetét. Kacsintott egyet,mire én természetesen elpirultam.
-Akkor ezt megbeszéltük.-jelentette ki a tesóm,majd kiment mintha mi sem történt volna.
-Ez durva volt.-sóhajtotta Logen,majd ledölt az ágyra.
-Ez az volt.- döltem mellé. A mellkasára húzta a fejem én pedig átöleltem.
-Szóval Lenna...-szólalt meg pár perc hallgatás után.
-Hát igen.. ők meg vagy Amma vagy Emdam vaagy.. Adma vagy.. nem tudom.-nevettem fel.
-Ha te nem tudod,én honnan tudnám?-nevetett ő is. Lassan felémfordult.
-Ma mondjuk el.-nézett most már komolyan.
Bólintottam. Logen magához húzott és megcsókolt. Visszacsókoltam. Tudtam,hogy sietnünk kell.. ha a szülei mástól tudják meg,akkor nem biztos tudnak hinni Lognak.. ès úgy csak nehezebb lenne a dolgunk.
Elengedett,majd felkellt az ágyról.
-Szerintem mehetünk is. -nyújtotta felém a kezét. Felhúzott az ágyról,majd amikor mellé álltam átkarolta a derekam.
-Nem lesz egyszerű.-motyogtam.
-Hát nem.-szorított mégjobban magához.
Így sétáltunk le a lépcsőn.  Amikor odaértünk a nappaliba,anyuék ránk kapták a fejüket.
-Hát,ti hova mentek?-kérdezte anya.
Vettem egy nagy levegőt.
-Elmondjuk Logen szüleinek,hogy tűz.-hadartam.
Anyu kezéből kiesett a távirányító,apa meg majdnem hanyatt esett a hintaszékben.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza apa kissé hisztérikusan.
-Jól hallotátok. Muszáj tudniuk. Hiszen,ha Log elmegy az előkészítő suliba és ott lesz egy évig akkor a szüleinek feltünne,hogy valami nem stimmel.-mondtam.
Anyuèk az érvelésemet hallva bólintottak beleegyezve,hogy elmondjuk.
Intettem egyet,majd megfogva Logen kezét elindultunk hozzájuk.
Az úton:
Már egy ideje mentünk,amikor szorítottam a barátom kezén,megállt és magafelé fordított.
-Mi az?-simított végig az arcomon.
-Félek.-suttogtam.
-Én is,de nem kell.-mondta,majd nyomott egy puszit a homlokomra.
Felsóhajtottam.
-Remélem igazad lesz.-motyogtam.
-Hát.. reméljük.-fogta meg újra a kezem és tovább mentünk.

Nem azt mondom,hogy Logenék messze laknak tőlem,de nem is a legközelebb.

Már az ajtójuk elött álltunk.
Most Log szorított a kezemen.
-Ne félj.-suttogta nekem és szerintem magának is.
Lassan lenyomta a kilincset.
Beléptünk az ajtón,mire az anyukája egyből elém futott.
-Jenna! Milyen régen nem láttalak. Folyton Logen megy át hozzátok. Te alig vagy itt.-ölelt meg. átöleltem a vállát.
-Hát.. igen.. majd máskor jövök Mrs.Johnson.-mondtam.
-Jaj drágám,mondtam már,hogy tegezhetsz.-mosolygott rám. Bólintottam.
Az anyuka után jött Logen apja.
Ő is megszorongatott és mondta,hogy tegezzem őt is. Hiába voltak ilyen kedvesek én mégis féltem és ahogy láttam Log is.
Leültettek minket a kanapéra és szembe leültek.
A tea és a süti már kint volt az asztalon.
-Na Jenn,hogy -hogy eljöttél végre?-kuncogott Teresa (Log anyukáját így hívják)
-Mert elszeretnénk mondani valamit.-válaszolta Logen
-JENNA TERHES?!-nèzett ránk egyszerre dühösen és döbbenten.-Logen Johnson! Azt hiszem beszéltünk már erről és megmondtam,hogyan lehet véde..-gyorsan félbeszakítottam
-Nem vagyok terhes,nyugodj meg!-mentettem a menthetőt.
A két szülő egyszerre kapott a szívéhez és felsóhajtottak.
-Akkor megnyugodtam. Akkor viszont,minek köszönhetjük,hogy itt vagy?-fürkészte az arcom. Azt tudták,hogy a családom nem egészen emberi.. sejtették.. de azt nem tudták mi bennünk a különös.
-Átadnám a szót Lognak.-fordultam a barátom felé. Vett egy nagy levegőt majd belekezdett.
-Ugye,mondtam már nektek,hogy Jenna nagyon különleges.. naa hát ő egy elem.-a szülei furcsán néztek.-A négy elem. Tudjátok. Tűz,víz,föld,levegő. Vannak olyan emberek akik birtokolják egy-egy erőt. Jenn egy tűz.-a szülei most döbbenten néztek.
-Mutasd meg Jenn.-mondta. Felsóhajtottam,majd csetintettem egyet. A tűz kicsapott a két ujjam közül.
A két felnőtt hátrahökölt.
Logen vett még egy nagy levegőt.
-És most már én is tűz vagyok.-lángoltatta fel a tenyerét. Teresa arcán a döbbenetből düh lett. Viszont Peter elmosolyodott (Logen apuja)
-Te is tűz vagy?!-dühöngött a nő.
-Megbolondultál? Ez nagyon veszélyes tud lenni. Elegem van.
-állt fel és kiviharzott a szobából.
Peter is felállt,gondolom azért,hogy a felesége után menjen. De elötte még megszólalt.
-Szegényt kicsit lesokkolta,hogy mindkét fia elem lett. De Jenn,.. most pár napig ne nagyon kerülj a szeme elé.-kuncogott.
Bennem csak egy mondat rész  maradt meg és az nagyon ledöbbentett.Mindkét fia elem lett. Log arcáról is a döbbenet volt leolvasható.