A Tűz Lány 《Befejezett》

42.rész

Még mindig könnyes szemmel néztem Emmára.
Lassan megszólalt:
-Mi történik velem?
Teljesen megtört. Még sosem láttam ilyennek.
Sírtam. Ugyanúgy mint éjszaka.
-Ne.. nem tudom Emma.. de azt tudom,hogy rendbe jössz.-öleltem meg még jobban.
Bólintott egyet és a tenyerébe temette az arcát.
-Kimenjek?-kérdeztem kedvesen.
Még egyet bólintott.
Indultam az ajtó felé és már majdnem kiléptem rajta,mikor Emma megszólalt.
-Szeretlek Jenn.
A könnyek egyre többször és egyre többen csorogtak az arcomon.
-Én is téged Em.-mondtam és kiléptem az ajtón.
Adam azonnal visszament.
Logen mellém lépett és átkarolta a vállam. Átöleltem,mire magához szorított.
-Ne..nem akarom,hogy valami nagy baja legyen.. én.. én.. túl sokan szenvednek körülöttem.. a két legfontosabb ember akik az életemben vannak egymás után.-zokogtam a nyakába.
-Drágám,ne.. ne sírj.. rendbe fog jönni én tudom.-simított végig a hajamon.
Mégszorosabban bújtam hozzá.
Csak ölelt és ölelt,majd lassan elengedett.
Odaléptem anyuékhoz,akik Mr.Oceannal beszèltek.
-Mi a baja Emmának?-kérdeztem karba téve a kezem.
-Az,hogy nem lát tisztán a..-kezdte de közbe vágtam.
-Ezt már hallottam az érdekelne, hogy miért nem lát.
A mester sóhajtott egyet.
-Nem tudom. Egy ilyen erős vìznek nem tudom mitöl mehet el az ereje csak úgy.. nagyon sajnálom.-mondta. A szemem fellángolt a dühtől.
-Nem tudja?! Dehát maga egy vízmester. Tudnia kéne!-dühöngtem sírva.
Log mögém lépett.
A vállamra tette a kezét,mire a düh lassan elszivárgott és már csak szomorú voltam. De az nagyon.
-Menjünk.-szólt a barátom. Bólintottam,mire megfogta a kezem.

Végig sétáltunk egészen az ajtóig. Amint kiértünk magafelé fordított.
-Tudom,hogy nagyon sok mindenen mentél most keresztül... és azt is tudom,milyen nehéz neked. Rengeteg sok problémád van..
De tudd,én itt vagyok neked és bármi történik,megoldjuk. Együtt.-mosolyodott el. Most már a meghatódottságtól is lettek könnyeim.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Viszonozta a csókom,majd átölelt.
-Ha te tudnád én téged mennyire.-suttogta a fülembe.
Mégegy csókot ejtettünk.. majd mégegyett.. azután már csak egy puszit.. és egy ölelést.
-Na jó! Soha nem indulunk el.-nevettem fel.
Ő is felnevetett.
-Akkor menjünk.-fogta meg a kezem és elindultunk

A víznegyedből kiérve megálltam ès a sárkányomat magunkhoz hívtam.
Parázs pár pillanat múlva leereszkedett elöttünk,mi pedig felugrottunk a hátára és már mentünk is haza.
Otthon:
Amint hazaértünk és bevittem a sárkányt a helyére,bevetődtem az előző éjszaka miatt úgy hagyott kanapéra.
Logen nevetve mellém feküdt és az arcomat pásztázta.
-Min gondolkozol?-simította végig az államvonalát. Én pedig,mint egy kiscica belefurtam a fejem a tenyerébe.
-A Mr.Fire-tól kapott cetlin... mit írhatott rá?-néztem rá.
-Én nem tudom,neked adta.-mosolygott.
-Tudom... de komolyan fogalmam sincs mi van benne... mármint írva.. mit írt bele.-gondolkoztam.
-Ha ennyire érdekel hát nézd meg Jenna.-szólt. Elővettem a kis papírt a zsebemből és magamban olvasni kezdtem.
"Drága Jenna!
Tudom,meglepődtél,hogy írtam egy cetlit.. de gondoltam,miért ne?! Meg a fiúnak neked kéne elmondani ezt.. ugyanis nem véletlenül mondtam,hogy Logen különleges. Ugyanis ő.. ő.. ő egy Gyógyító.
Igen,jól olvastad,Gyógyító. Megint kérdezhetnéd,hogy miből gondolom.. hát tudod elég egyértelmű.
Ha hozzád ér és te ideges vagy azonnal megnyugszol.. de ez ígazából még nem mindig működő ereje,ha ő is ideges akkor nem megy neki lecsillapítania az embereket...
Nagyon vigyázz rá. És Emmán ő tud segíteni.
Üdv: Mr.Fire"
Tátott szájjal néztem a lapot.
Nem tudtam elhinni. Logen különleges volt,de sosem gondoltam,hogy ennyire.
Ránéztem. Csak bámultam őt. Mindenegyes vonását jobban megnézve. Felhúzta a szemöldökét.
-Mi az Jenn?-mosolygott.
Megráztam a fejem és én is elmosolyodtam.
-Csak.. alig bírom elhinni amit a mester írt.-válaszoltam.
-Miért,mit írt?-kérdezte.
-Azt.. azt hogy te.. te egy Gyógyító vagy.-mondtam ki ujjongva. Elkerekedtek a szemei.
-Mi??!
-Igen,egy Gyógyító.
-Nem.. nem lehetek.. hiszen csak most lettem tűz.-hitetlenkedett.
-Log,Mr.Fire sosem téved. Már most látszik,hogy az vagy.-mondtam határozottan.
Még mindig döbbenten nézett. Átöleltem.
-Olyan boldog vagyok.-suttogtam neki. Hiszen megvan ki segíthet Emmán.

Körülbelül egy óra múlva Log elment a boltba kajáért. Otthon ülve vártam és gondolkoztam,hogy hogyan vegyem rá arra,hogy segítsen Emmán. Bár amilyen jó ember nem lesz nehéz.
Valami zajra lettem figyelmes a konyha felöl,ezért felugorva azonnal odasiettem.
Szikra volt ott és egy polcra mutogatott ahonnan leejtett egy dobozt.
Belenéztem a leejtett dobozba,amire az volt írva,hogy : Szigorúan,csak akkor használatos,ha ki akarjuk valaki erejét hozni. (FIGYELEM! csak gyógyítóval használjuk)
-Szikra! Egy áldás vagy.-öleltem át a madarat.
-Ugyan,csak hallottam,mi történt és gondoltam jól jönne... ezért kutakodtam hátha találok ilyet. És.. hát találtam.-motyogta.
-Imádlak.-mondtam
A kis főnix csak odadörgölődzött az arcomhoz.
-Tudod jól,hogy én is téged.
Az arcomon hatalmas mosollyal mentem vissza a nappaliba. Kezemben forgattam a dobozt és vártam Logot.
...
Egy félóra múlva meg is érkezett.
Most már együtt meredtünk a dobozra,hogy mi lehet benne.
Eszegettük a frissen sült péksüteményeket és felváltva néztük egymást és a dobozt.
-Szóval.. ami benne van,azzal segíthetünk Emmán?-kérdezte.
-Igen. És te kellesz hozzá... nagyon.-válaszoltam.
-Szerinted menni fog?-nézett rám.
-Én bízom benned.-vettem a kezem közé az arcát. Láttam felcsillani a szemében a számomra már ismerős lángokat. Megcsókolt és most igazán fellángolt. Az egész porcikája égett a tűztől.
Amikor elengedett,a bőre narancs sárgás volt,a szeme olyan gyönyörűen leírhatatlanul narancs volt,hogy az borzasztó. A haja.. a haja pedig...úristen olyan vörös volt. Leginkább a tűzvöröshöz tudnám hasonlítani.
-Azta...-most életemben elősször elállt a szavam. Egy pillanat allatt én is átváltoztam és Logenre vetettem magam.
Heves csókok jöttek egymás után és mi csak tovább és tovább folytattuk.
Lihegve elrántotta Log magát tőlem és a kezével a két oldalam mellé támaszkodott.
-Szerinted jó Gyógyító vagyok?
-A legjobb.-csókoltam meg a nyakát. Felmordult,majd újra a szemembe nézett.
-Meg kell mentenünk Emmát.-mondta komolyan.
-Tudom,mindent megteszünk érte.-komolyodtam el.
-Emmáért.-suttogta.
-Emmáért.-bólintottam