A Tűz Lány 《Befejezett》

35.rész

-Ez azt jelenti,hogy.. még nem vagy teljesen tűz. Még nem alakult ki,hogy telejesen az legyél. De,ez egy jó jel.-mondtam
-Akkor jó.-ölelt meg. Belebújtam az ölelésébe és hallgattam a szívverését.
-Van egy rossz hírem...-suttogtam a fülébe. Egy kicsit távolabb húzódott tőlem,hogy lássa az arcom.
-És pedig?-kérdezte.
-Az átváltozás nem mindig kellemes. Az "átváltoztatás" után kb 24 órával,borzasztó fájdalmaid lehetnek.-húztam el a számat és éreztem,hogy könny szökik a szemembe,amikor arra gondoltam,milyen érzés lehet.
Logen gondolkozott,majd nyugodtan megszólalt.
-Akkor majd kibírom. -mosolyodott el. Újra visszabújtam az ölelésbe és beszívtam az illatát.
A könnyeim csak gyültek és gyültek,majd lassan végig csorogtak Logen pólóján. Elkezdte a hátam simogatni és a fülembe súgott.
-Nem biztos,hogy lesz valami bajom.. de ha lesz.. az se a te hibád.
-Én változtattalak át Log... szóval az én hibám.-vettem szaggatottan a levegőt.
-De én kértem.-puszilt bele a hajamba.
Lassan elhúzódtam tőle.
-Haza kéne menned.. anyuék mindjárt megjönnek.. és tudniuk kell erről...-húztam el a számat.
-Értem... Akkor szia.-húzott magához egy csókra. Mielött a szánk egybeforrt volna,halkan megszólalt.
-Nem lesz semmi bajom.-hinni akartam neki,nagyon,de nem győzött meg.
Összeért a szánk és a csókunk,megint elhúzódott.
Amikor,szét válltunk,Logen odalépett egy csaphoz és lemosta a kezéről a masszát. Miután végzett,az ajtó felé vette az irányt. Pont kilépett volna rajta,amikor utánna szóltam.
-Log! Ha bármi bajod lesz az este folyamán,gyere át. Komolyan mondom,bármikor.-mondtam ki egy szuszra.
-Rendben.-bólintott lassan.
...
A szobámban:
Miután Logen elment,azonnal a szobámba mentem. Ledöltem az ágyra és a plafont bámultam.
Hírtelen éreztem,hogy valami ereszkedik a kezemre. Odanéztem és két fekete pici szempárral találtam szembe magam.
-Szikra! Te hogy jöttél ki a kalitkából?-néztem a kis főnixre.
-Nyitva hagytad a ketrecem... és látam,hogy szomorú vagy,így ha nem baj kijöttem hozzád.-hallottam meg a fejemben őt.
-Te tudsz hozzám beszélni,gondolatban?-döbbentem meg.
-Igen.- válaszolta lágyan a madárka.
-Az összes tűzzel tudsz?-kérdeztem én is gondolatban.
-Nem,csak a gazdámmal.-szólt.
-Akkor most már sosem leszek egyedül..-sóhajtottam. A főnix hozzám dörgölte a kis fejét. Végig simítottam a hátán.
-Ha akarod,én itt vagyok neked. Meghallgatlak.-suttogta.
-Köszönöm.-hunytam le a szemem.
-A fiú miatt vagy szomorú igaz? Hogy fáj majd neki az átváltozás?
-Igen. Én nem akartam Lognak fájdalmat okozni.. de már csak ilyen vagyok.-sóhajtottam.
-Ugyan Jenna! Te nem akartál rosszat. Csak átváltoztattad és azt ha jól láttam mint ketten élvezétek.-kuncogott.
-Hé! Szikra,te ehez még kicsi vagy.-korholtam le nevetve.
-Idősebb vagyok mint gondolnád.-nevetett tovább. Nem is gondoltam,hogy a főnixeknek ilyen aranyos a kacajuk.
-Miért,hány éves vagy?-kérdeztem.
-506. De te vagy az első tűz gazdám. Eddig varázslóknál voltam,tündéreknél,jó boszorkáknál,sőt egyszer koboldoknál is.-mondta.
-Izgalmas életed lehet.-gondoltam.
-Az is van.
-Megigéred,ha elporlatsz,akkor nálam maradsz?-kérdeztem megint.
-Nem is mennék máshova. Alig vagyok itt pár napja,de már most kedvellek.-mosolygott.
-Én is téged. Mi a főnix neved?-kérdeztem óvatoskodva.
-Natus in igne.-Tűzből született.
-És nem baj ha nálam maradsz Szikra?
-Dehogy baj.
Ekkor kopogtak az ajtómon.
Szikra gyorsan berepült a kalitkába. Rázartam a reteszt és mentem kinyitni az ajtóm.
-Jenn! Segítened kell.-állt az ajtóban a tesóm.
-Hallgatlak.-bólintottam.
-Adamet.. én.. én..-kezdte.
-Átváltoztattad.-mondtam ki az első dolgot ami eszembe jutott.
-Nem.-szólt a legnagyobb megdöbbenésemre a válasz.
-Akkor?
-Nem tudom átváltoztatni...-gyűlt könny a szemébe.
-Már hogyne tudnád?-néztem rá.
-Nincs elég erőm.. valamiért.. kezd.. eltünni...
-Mi van?!?!-néztem rá eszelősen. Lassan bólintott.
-Honnan veszed?-kérdeztem.
-Onnan,hogy nem tudok átváltozni..-motyogta sírva. Magamhoz öleltem. Éreztem,hogy a könnyei átitatják a polóm. Hát igen,ha egy víz sírni kezd.
-Nyugi Em. Megoldjuk.-suttogtam a fülébe. Mégszorosabban szorított.
-Köszönöm.-mondta. Nekem is könny szökött a szemembe.
Eltoltam magamtól és megszólaltam.
-Figyelj.. van a kotyvasztóban még olyan massza ami megmutatja mi vagy. Megkéne néznünk,hogy mennyire van most erőd.-mondtam. Emma csak bólintott és elinsultunk a lépcsőn.
A kotyvasztó helyiségben:
-Rá kenek a kezedre. Ha,mélykék,akkor van erőd,csak nem tudod előhozni valamiért. Ha viszont rendes kék vagy nagyon világos.. akkor baj van.-magyaráztam.

-Oké.-sóhajtott. Rákentem a krémet és vártam. Hamarosan a színe átváltott égszínkékre.
-Jaj Em! Azthiszem kivan merülve az erőd! Elkéne menned a mesteredhez.-suttogtam idegesen. Emma döbbenten nézte a kezét.
-Úristen... de hogyan?-nézett rám idegesen.
-Ne..nem tudom.. én nem tudom.-dadogtam. Ekkor meghallottam,hogy kattan a zár
-Megjöttek.-olvasta ki a tekintetemből a testvérem. Bólintottam.
-Meg kell mondanod nekik. Csak ők vihetnek el a mesteredhez.. nekem itt kell maradnom.. mert.. Lognak szüksége van rám.-motyogtam idegesen. Emma szeme tágra nyílt.
-Átváltoztattad.-jelentette ki.
-Igen.-suttogtam. Halk lépteket hallottam.
-Idejönnek. Hallom mit mondanak. Minket keresnek.-szóltam.
-Lesz még beszédem veled Jenna!-tette fel a mutatóujját szigorúan,de azért egy apró mosoly átsuhant az ajkán.
-Lányok.-kiáltott anya.
-A könyvtárba vagyunk.-válaszolt Em.
Apaék beléptek a szobába és a tekintetük Emma karjára szegeződött.
-Elment az ereje.-suttogtam. A szüleink hátrahököltek.
-Hogyan?-kapcsolt apu.
-Nem tudom.-kezdett Emma sírni.
Anya odatérdelt mellé és átölelte.
-Semmi baj kicsim. Elviszünk Mr.Oceanhoz.-utalt anya a tesóm mesterére és megsimogatta a hátát.
-Jenn,neked nincs ugye semmi bajod?-kérdezte apu mellém lépve.
-Nekem nincs.. csak Emmának. Én televagyok erővel.-mosolyodtam el.
Apa furcsán méregetett.
-Az jó. De most elviszük a húgod Mr.Oceanhoz. Te addig megleszel egyedül?-nézett a szemembe. Hírtelen a főnixemre gondoltam.
-Persze.-mondtam és odaléptem Emhez.-Vigyázz magadra. -suttogtam majd egy puszit nyomtam az arcára. Lagyan elmosolyodott és magához ölelt.-El ne mond Adamnek,miért nem változtattam át.-súgta. Bólintottam majd kisétáltam anyuékkal az istállóig.
-Emma,a te sárkányodon menjünk,vagy egy másikon?-kérdezte anya.
-Mindegy.-szólt a tesóm. Felültek Hullámra és elszárnyaltak.
Egyedül maradtam a nagyházban. Vagyis majdnem egyedül.