A Tűz Lány 《Befejezett》

40.rész

Még mindig egymást öleltük.
-Ne..hem tud..tudnám el..viselni,ha me.. meghalnál.. főleg úgy,hogy miattam.-szipogtam.
-Jenn.. nyugi már minden rendben. Már jól vagyok.-tolt el lassan magától.-De te nyúzottnak tűnsz.-simította végig az arcom a hüvelykujjával. Elmosolyodtam.
-Nem is igaz.
-Dehogy nem. Mennyit aludtál?-kérdezte.
Elhúztam a számat.
-Sokat.-fordítottam el a fejem.
-Aha,én meg most jöttem le a falvédőről. Szóval,mennyit is aludtál?-rántotta vissza az arcom.
-Kb.. két órát.-sóhajtottam. Logen diadalmasan elmosolyodott,majd menyasszony fogásban felemelt.
-Hova megyünk?-bújtam hozzá és ásìtottam egyet
-A szobádba.-csókolt bele a hajamba.
-Nee.. én veled akarok aludnii lent-nyavajogtam. Log hallkan felnevetett.
-Itt is tudsz melletem aludni.-suttogta. Már válaszolni akartam,de becsuktam a szám és elmosolyodtam.
-Igazad van.-nyomtam egy puszit a nyakára.
-Na látod.-mondta és benyitott a szobámba.
Lassan az ágyhoz lépett velem,majd lefektetett. Ahogy a pihe-puha matracomra nehezedtem,éreztem,hogy mégjobban álmosodom.
Logen fölém mászott és lágyan megcsókolt.
-Most én vigyázok rád hercegnőm.-súgta,majd mellém dölt.
Átölelt én meg hozzásimultam,hamarosan elnyomott az álom.
Az álmom nem volt túl megnyugtató...
"Log szorosan magához ölelt és megcsókolt. Pár pillanat múlva óriási üvöltés hagyta el a száját és összecsuklott.
A szíve kezdett leállni. Gyorsan rátettem a mellkasára a kezem,de a varázs erő,nem akart belé ágyazódni.
-Logen!-sikítottam az élettelen testre meredve. Meghalt.. nem tudtam megmenteni.. én öltem meg.
Csak zokogtam és zokogtam. Miért kellett átváltoztatnom?! Miért?!
-Ne hagyj itt.. kérlek..-öleltem át jéghideg testét,de semmi nem változott.
-LOGEN!!-órdítottam"

-Jenn! Kellj fel,nincs semmi baj,itt vagyok.-ébresztgetett Log. Remegve néztem rá,mire magához ölelt.
-Csak rosszat álmodtál.. nincs,nincs semmi baj.-simogatta a hajam.
-Nem tudtalak megmenteni.-csorgott végig egy könnycsepp az arcomon.
-Egy álom volt csupán. Itt megtudtál menteni.-mosolyodott el.
-De-de ott nem és.. láttalak meghalni.. láttam az élettelen tested,hogy nem mosolyoghatsz többé és nem csókolhatsz engem.-sírtam. Felemelte az állam.
-De itt megcsókolhatlak.-súgta az ajkaimra,majd rátapasztotta az övéit. Úgy csókoltam,mintha bármelyik pillanatban elveszíthetném.
-Ne hagyj itt.-kértem.
-Nem foglak.
-Megígéred?
-Meg.-bólintott,majd magához ölelt.
-Na,aludj vissza.-tolt el egy kicsit magától.
-Nem tudok... félek,hogy álmomban megint elveszíthetlek.-néztem mélyen a szemébe. Féloldalas mosolyra húzta a száját.
-De az életbe,ha akarnál se tudnál. Mindig a nyakadon leszek.-nevetett. Én is felnevettem.
-Tudom.-bújtam megint hozzá.
-Szundizz még kicsit.- suttogta.
-Miért akarod,hogy ennyire aludjak?-kérdeztem röhögve
-Egy: rohadt cukin alszol. Kettő: álmos vagy. Három: ki kell pihenned magad.-válaszolta.
-Hmm... jó,meggyőztél.-feküdtem el megint. Bebújt mellém és én álomba szenderültem.
...
Végre kitudtam aludni magam. Amikor felébredtem,Log még mindig melletem feküdt. Végig simítottam a kezén,majd kinyújtóztam.
-Felkeltél álomszuszék?-puszilta meg az orrom.
-Nem,még mindig alszok,csak úgy csinálok mintha felkeltem volna.-motyogtam,majd magamhoz húztam.
-Jó reggelt puszi.-kacsintott,majd megpuszilta a szám.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Fél tíz.-mosolygott. A szemeim tágra nyíltak.
-Fél tíz?!?! Hogy aludtam ilyen sokáig?!-döbbentem meg
-Úgy,hogy kb egy egész napot szántál az átalakuló pasidra.-mondta.
-Tényleg.. ne nézzük meg,kész vagy-e már?-kérdeztem.
-Öhm.. ez nagyon hülyén hangzik,ugye tudod?-vigyorgott kínosan.
-Jó' van na! Most keltem.-csaptam meg egy párnával.
-Már ideje volt.
-Akarod,hogy megégessem azt a szépséges hajad?-húztam fel a szemöldököm vigyorogva.
-Inkább kihagyom.-röhögött fel.
-Na látod. Most akkor megnézzük,vagy sem?-kérdeztem türelmetlenkedve.
-Nézzük.-egyezett bele.
A könyvtárban:
Apa ott ült az egyik fotelban és valamit olvasgatott. Amikor beléptünk ránk emelte a tekintetét.
-Logen! Látom rendbe jöttél.-mosolygott. Nee.. ez a mosoly gyanus nekem.
-Igen Mr.Morgens.-mondta a barátom.
-Na,ennek örülök. Mi járatban erre?
-Öhm.. a kotyvasztó helyiségbe mennénk.-magyaráztam.
-Nem vagytok biztosak benne,mi lesz Logen?! Pedig úgy gondoltam,mindent megtettél kislányom,azért,hogy tűz legyen.. nem de? Mert a hátán lévő gyönyörű égés nyomok,pár gondolatot beleszőnek a fejembe. Például,hogyan keletkeztek stb..
Szóval,erre vagytok kiváncsiak,igazam van?-nézett rám apa.
-Igen.. ezt.. tudnánk.. meg.-motyogtam. A fejem vörösebb színben pompázott,mint egy frissen mázolt tűzoltó autó.. de Log arcán szétterülő pír sem volt sokkal visszafogottabb az enyémnél.
-Értem.-méregette Logent.
-Emett!-lépett be anya dühösen.-Hagyd már őket békén!
-De hát Dalia! Túl fiatalok még.-szállt vitába.
-Nem azok. Nem tudod,miken mentek keresztül ebben az egy napban. Logen még pár órája,majdnem meghalt!-háborodott fel anya. Felsóhajtottam,mire Logen szorított egyet összekulcsolt ujjainkon. Rámmosolygott én pedig kissé ellazultam.
Apa döbbenten nézett,majd motyogott valamit és rámnézett.. tudta,hogy hallottam.
-Semmi baj.-tátogtam felé. Bólintott.
-Na.-csapta anyu össze a tenyerét.-Akkor nézük mi lett Log.-vigyorgott és megnyomta a freskó közepén lévő gombot.
A fal szétnyílt,mi pedig beléptünk a kis helyiségbe.
Elengedtem a fiúm kezét és az asztalon lévő kis tálkához léptem. Log mellém ért és egy hatalmasat sóhajtott. Rámosolyogtam és én is egy nagy levegőt véve a masszáért nyúltam.
Mindkettőnk alkarjára kenntem a krémből és vártam.
Pár pillanat múlva,a kezemen lévő réteg vörös lett. Logenére néztem,ami lassan fényleni kezdett,majd átváltott tökéletes vörös színűre.
-Tűz vagy!-ugrottam a nyakába. Szorosan megölelt,majd egy kissé megemelt a földről.
-Megcsináltuk.-suttogta a fülembe. Rátapasztotta a száját az enyémre én meg boldogan viszonoztam a csókját.