A Tűz Lány 《Befejezett》

49.rész+pár dolog

Logenèk nappalijában:
Ha viszont egy változtató,az azt jelenti,hogy már visszavonult. Ugyanis nem hallani már semmit,arról hogy van e változtatónk.
A változtató nem más,mint egy olyan elem,aki ha talál egy szimpatikus embert,akkor átváltoztatja. Vagy a hagyományos módon vagy máshogy. És ezzel csak az a célja,hogy egyre több olyan elem legyen mint ő. Sajnos már egyre több elem van a világban.. már nem vagyunk olyan kevesen mint régen. Hála a változtatóknak.-mivel ezt a monológom Logennek is elmondtam gondolatban,ezért értette,hogy mi van.
Mindig is lenéztem ezeket az elemeket. Jó van köztük jó fej meg köcsög is. Viszont nekem a maga a feladatunk nem tetszett. Csak azért változtatni,hogy több legyen a fajtádból? Szerintem felesleges. De kiváncsi lennék,hogy ki az új változtató. Mert természetes,hogy ez a csávó már megtalálta az örökpárját. És mivel ez a feladat családban öröklődik,ezért a gyerekének kell lennie a következőnek. De vajon ismerem? Vajon tudom ki az?

A gondolataimból Logen riasztott fel.
-Gyere Jenna. Hazakísérlek.-mondta. Furcsán néztem rá. De aztán hangokat hallottam Nick szobája felöl.
-Okés.-fogtam meg a kezét.
Elköszöntünk az apukájától,majd kiléptünk az ajtón.

Egész úton hozzám se szólt. Aztán amikor be kellett volna kanyarodni a házunk felé csak tovább ment. Nem akartam megállítani.. nem tudtam hova visz. Csak mentünk és mentünk. Annyira halgatag volt.. azt hittem haragszik rám.
Beértünk ugyanarra a tisztásra ahol az évfordulónk ünnepeltük. Megállt. Körbe nézett,majd engem is magával rántva leült a fűbe.
-Logen.. mi ez az egész?-szólaltam meg végre.
-Css. Mingyárt elmondom,csak várj egy percet.-tette a számra a kezét. Hírtelen apró szárny csapkodásokat hallottam. Log lenyomott a földre,majd ő is mellém feküdt. Pár pillanat múlva egy egész tündér raj repült el felettünk.
-Nem látnak itt minket. Viszont hallanak.-mondta Log egy levegő vételnél is hallkabban. Bólintottam.
Ez a tisztás az elemeké. Elvarázsoltuk.
Azt hittem ellepik majd ezt a helyet a különféle elemek. De nem. Csak a családunk és az elem barátaink használják ezt.

Logen végig simított a hátamon.
-Elmentek.
Felültem majd várakozón néztem rá.
-Nos. Miért jöttünk ide? És miért feküdtünk le? A tündérek úgy se látnak.
-Egy: Várj és elmondom. Kettő: Mert jól esett.-vigyorodott el.
-Menj már a francba. Komolyan miért jöttünk ide?-kérdeztem.
-Mert sejtesz valamit. Szerintem érzed,hogy ki az új változtató.. csak nem vagy biztos benne.-mondta. Elképedve néztem rá. Szerinte tudom ki az?
-Komolyan?
-Komolyan.
-Még mindig nem értem miért jöttünk ide...-nevettem fel kínosan.
-Gyógyító vagyok igaz?-bólintottam.
-És azt tudtad,hogy a Gyógyítók előtudják hozni azt,ami a fejedben van információ csak nem férsz hozzá?-nézett rám komolyan.
-Nem.. nem tudtam. Te belelátsz a tudatalattimba?-döbbentem meg.
-Valahogy úgy.
-És miért akarod kideríteni,hogy ki a változtató?-tudakoltam.
-Csak kiváncsi vagyok és mert.. mert csak.-nevetett.
-Hát engem is érdekelne,hogy ki az..-mosolyodtam el.
-Akkor.. turkálhatok a fejedben?-kérdezte nevetve.
-Persze.-válaszoltam.
Logen felém hajolt,majd megcsókolt.
-Csak mert apu előtt nem csókoltalak meg.-kacsintott. Nevetve megráztam a fejem.
-Log. Siess már egy kicsit.
-Most nem tetszett a puszi?-nézett rám "szomorúan".
-De de tetszett. Csak kiváncsi vagyok már!-nyugtattam.
-Akkor sietek. Na!-ült oda mögém.-Gondolj valamire ami boldoggá tesz.
Szóval te. Oké-gondoltam magamban.
-Jó. Ha megvan,gondolj csak arra.-bólintottam jelezve,hogy ez is meg van.
-Most lazulj el.-kezdte el masszírozni a halántékom. Éreztem ahogy egyre jobban megnyugodok. Lassan már csak álomképek úszkáltak előtttem,majd hírtelen nagy világosság támadt. Arcok,számok betűk néztek vissza rám. Tudtam mit keresek.
Kutakodtam és kutakodtam az agyamban.
Egyszer csak felvillant egy arc. És nem tünt el. Elősszőr homályos volt,majd egyre jobban ki élesedett.
Elősször a szemeit láttam,majd lassan az orrát.
Ismerős.. nagyon.. nagyon ismerős..
Lassan az egész arcát megláttam,majd a hosszú vörös tincseket.
Te jézusom!
A felismerés villámcsapásként ütött belém.
Perceken át néztem az arcot.
Nem hiszem el. Miért nem vettem eddig észre?