A Tűz Lány 《Befejezett》

21.rész

Még mindig taktikai edzésen:
-Ti lesztek a vörös csapat.-mutatott ránk a tanárnő. Összemosolyogtunk. Szinte mindenkinek a csapatunkból,a haja pirosas vagy vöröses árnyalatú.
Chrisé,perzsa vörös. Hannáé,korál vörös. Mike-é,téglavörös. Joséphine-é,kármin színű. Egyedül Lara a kivétel a narancs hajával,meg most már lehet én is ezzel az ombre szerűvel.
Mrs.Peterson megmondta a többieknek is a csapatnevüket és kezdődhettek is a menetek.
-Elősszőr a vörös csapat a narancsal!-kezdte a mester.
Beálltunk a kezdő pozícióba.
Megnéztem magamnak a másik csapatot. A tekintetem összetalálkozott Eváéval,tehát a másik csapatban van. Rámosolyogtam,mire ő rámkacsintott.
-Jenna, nekem hol kell állnom?-kérdezte tőlem félénken Hanna.
-Ó! Hát szerintem állj,ide a másik oldalamra.-biccentettem a fejemmel a mellettem lévő helyre.
Mosolyogva bólintott.
Chris aki elöl állt középpen,pont előttem,körbe nézett rajtunk.
-Mehet?
-Igen.-mondtam.
-Rajta!-mosolyodott el Lara.
-Mehet.-bólintott egyszerre Josi és Mike.
-Kezdjük.-szólt Hanna.
Neki futottunk,abban az elrendezésben amit megbeszéltünk.
Elöl Chris,Larával és Joséphinenel. Mögöttünk Mike,Hanna és én.
Körbe kerítettük a többieket. Támadtunk és támadtunk,a másik csapat védekezett ahogy csak bìrt. A letámadást kezdtük el. Mindenfelé szikrák pattogtak és lángcsóvák nyaldostak minket. Az én félig emberi bőrömnek olyan volt ez,mintha parázsba nyúltam volna. Az arcom néha eltorzult a fájdalomtól,és legszívesebben üvöltöttem volna... de nem tettem. Nem tettem,mert erősnek kellett mutatkoznom.
A másik csapat ugyan olyan ügyesen és rafináltan támadt és védekezett mint mi.
Szembe találtam magam Evával.
-Szia Jenn.-köszönt,miközben Mike perzselte őt. Biccentettem egyet,mert féltem ha kinyitom a számat azt ordítás hagyná el.
Hogy miért nem akartam kimutatni a fájdalmat? Mert nem szabadott,1,nem vagyok teljesen átalakúlva és nem akarom,hogy ezt tudják,2.én vagyok elvileg a "kiválasztott" akinek mindenkinél szívosabbnak,precízebbnek,rátermettebbnek és erősebbnek kell lennie. Ez a két ok a legfontosabb. Szóval mentem tovább rendületlenül égetve a többieket,és ezálltal magamat is.
Chris hátranézett keresve a csapattagokat a szemével. Amikor rámnézett,félmosolyra húzta a száját,amolyan "Mehet?" stílusban. Kihúztam magam és éreztem,hogy a szemem lángba borul,bólintottam.
Hátrább húzódtunk és beálltunk a harci figurába. Egyszerre mormogtuk a varázsigét majd a végén felkiáltottunk:
-Nos sunt in dracones!-és fényt bocsátottunk ki magunkból.
Mindenki tüzgolyót kezdett formázni a kezében,majd középre engedte. A hat tűzlabda egybe olvadt, aminek hatására a hat félerő is egybe fojt. Olyan erős fegyver volt ez,hogy ha ezt egy tanulatlan tűz csapat ellen fordítottuk volna,nem biztos,hogy megúszták volna néhány sérüléssel.
Az óriási gömb mindeggyőnk felé elkezdett árasztani egy-egy lángcsóvát. Megfogtam a saját csóvámat és az ellenfeleink felé csaptam vele. Az első sorban lévők közül néhány hátra tántorodott,akik nem ijedtek meg,azok pedig viszonozták a támadásom.
Elmosolyodtam. Pont ez volt a cél. A maga útjára engedtem a kis lángomat és folytattam a mi sárkányunk létrehozását.
A gömbbe löveltem még csóvákat magamból,úgy mint a többiek. Éreztem,hogy egyre gyengülök,de nem törődtem vele. Amikor már megfelelő méretű volt a labdánk,elkezdük formázni. Elősszőr a teste lettmeg utánna a szárnyai. Amikor kész lettünk a farkával is és már csak a feje volt vissza,a többiek körém gyültek.
-Akkor most Jennát felrepítjük a feje helyéhez. Jenn,ugye tudod mi a dolgod?-kérdezte Chris.
-Persze.-mondtam.
Felemeltek úgy ahogy a lángolásnál szoktam,annyi külömbséggel,hogy most mindeggyikük ereje egy része most belémszállt. A hírtelen megsokszorozódott erő hatására hatalmas löketet kaptam.
A fej helyén lévő kis gömbhöz emelkedtem. Elkezdtem formázni és mikor kész lett,belesuttogtam.
-Surge vitae!
A sárkány szeme felizott. Leestem a többiekhez és egykörbe gyültünk és az elménkel irányítáni kezdtünk.
-Menj feléjük. Ereszd ki az erőd. Okádj tüzet. Támadj!-adtam utasításokat a sárkányunknak.
A végén amikor a másik csapat tagjai fáradtan terültek el a földön akkor megszólaltunk,szinte egyszerre,egy gondolattal,egy érzéssel.
-Add vissza erőd és porladj el.-mondtuk. A sárkány szertefoszlott és vissza adta az erőnket. Amint visszaszállt belém kifáradt erőm,elsötétült elöttem a világ.