A Tűz Lány 《Befejezett》

47.rész

Logen elkomorodott.
-Hol van Nick?-kérdezte az apjától. Nagyon dühös volt.
-A szobájában,de...-nem fejezhette be a mondatot,mert Log felrántva engem is már sietett a tesója szobájához.
-Nick!-rontott be az ajtón.
Ami elénk tárult nem volt túl bizalom gerjesztő látvány.
Nick az ágyon feküdt,mellette pedig egy szőkés barna hajú lány térdelt. A lány szeméből végeláthatatlan könny áradat csordult ki. Ismerős érzes..
A lány ránk kapta a tekintetét. A szeme fűzöld volt. Föld...állapítottam meg.
A második legfájdalmasabb átváltozás.
Közelebb lépkedtem a csajhoz. Átváltoztam,jelezve hogy én is elem vagyok.
-Jenna Morgens?-ismert fel a lány.
-Igen. Téged,hogy hívnak?-kérdeztem tőle gyengéden.
-Alya.-mondta meg a keresztnevét.
Logen is átváltozva térdelt mellénk.
-Meghalt?-kérdezte remegő hangon.
Alya ledermedt. Újra zokogásba torzult az arca.
-Igehen.-zokogta. Logen arcán egy hatalmas könnycsepp csordult végig.
-Mikor halt meg? Pár perce,vagy már régóta?-néztem Alyára.
-Kö.. körülbehelül.. ké..két perce.-sírta. Elgondolkoztam..
-Még visszahozhatjuk. -mondtam eltökélten.
Alya rámnézett. A döbbenet hatalmas volt az arcán. Logen a kezébe temette a arcát. Teljesen összetört.
Elszakítottam a tekintetem Logról.
-Az örökszerelmed?-kérdeztem Alyatól.
-Igen.-bólintott.
-Oké,akkor gondolj arra,hogy mennyire szereted,hogy mennyire visszaakarod hozni...-kezdtem. A lány becsukta a szemét és bólintott.
-Most,rakd a tenyered a mellkasára és zúdítsd bele az összes erőd!-mondtam hangosan. Alya rányomta Nick mellkasára a kezét. Láttam,ahogy erőlködik.
Lassan haladtunk,nagyon lassan.
Alya már összeakart esni a kimerültségtől,ezért én a lány kezére tettem a kezem.
-Öszpontosíts!-szóltam rá,és adtam neki egy kis erőt. A kezünk alatt most már erősebb volt a fénysugár.
Hírtelen még egy kezet éreztem meg magamon.
Logen keze rásikloklott az enyèmre. Zokogva adott erőt még nekünk.
Hírtelen Nick vett egy hatalmas levegőt.
Elengedtük a mellkasát.
-Mi történt?-ült fel a fejét vakargatva.
-Nick!-ugrott Alya a nyakába. Szorosan megölelték egymást. Ujjabb emlékek törtek fel bennem.
Logen is magához szorìtot.
-Megcsináltad, már megint segítettél egy emberen. Csodálatos vagy.-suttogta a fülembe. Elpirultam.
-Az te vagy.-toltam el magamtól és megcsókoltam.
Visszacsókolt.
-Megmentetted a bátyám.-motyogta.
-Megmentettük.-javítottam ki.
Elmosolyodott.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is téged.-húztam mosolyra a számat.
Most ő csókolt meg.
Ahogy szétválltunk,azonnal magamhoz öleltem.
A válla felett ránéztem Nickre és Alyára.
Még mindig boldogan egymást csókólták.
Én is boldog voltam. Nagyon boldog. Megint megmentettem valakit. Nem tudom hogy,de sikerült.
Elengedtem Logent,hogy odatudjon menni a tesójához.
Log is szinte beleugrott Nick nyakába. Mosolyogva néztem őket. Nagyon édesek voltak.
Alyát éreztem meg a vállamon,ugyanis nekem szószerint beleugrott a nyakamba.
-Olyan elképesztő vagy mint mesélik.-mondta.
-Öhm.. köszönöm.-mosolyogtam.
Eltolt magától.
-Hálás vagyok. Szerintem eltudod képzelni,hogy milyen elveszteni az örökszerelmet.
-Igen.. eltudom. Logent is megkellett menteni.-mondtam komolyan.
-Értem. Én azt hittem Cameron az örökszerelmed... elősször.. de aztán láttalak vele.-biccentett Log felé.-És látom,hogy mennyire szoros a kötelék köztetek.
-Cam csak a barátom.. és az is marad.-magyaráztam.
-Hát.. Logen jobb is mint Cam. Hallottam mi volt vele.-húzta el a száját.
-Voltak problémái,de most már újra jó.-válaszoltam.
-Tudom. Erről is hallottam. Gyorsabban terjednek a hírek mint gondolnád.-nevetett fel halkan.
-Azt vettem észre. Te föld vagy ugye?-kérdeztem.
-Igen.
-És most változott át a szíve,vagy..-Alya ne engedte,hogy befejezzem.
-Nem. Már vagy 2 napja föld. Ez valami utó gyengülés.-mondta.
-Aha. Akkor meg kell erősítened.-figyelmeztettem.
-Oké.-bólintott.
-Tök fura,hogy egy nálam idősebb elemnek adok tanácsokat.-nevettem.
-Annyival nem vagyok idősebb. Csak 18 vagyok. És külömben is,te erősebb vagy nálam.-kacsintott.
-Ez csak a hülye "kiválasztott vagyok" dolog miatt van.-röhögtem.
-Az lehet,de kiválasztott vagy. Nem tudom,mondták-e. De most csak te meg a barátaid vagytok a suliból. Rajtatok kívűl csak az öregek vannak.-nézett rám. Tátva maradt a szám.
-Mi vaan?!-lepődtem meg.
-Úgy bizony.-bólintott.
-Héj! Látom összebarátkoztatok.-jött oda Nick,majd megcsókolta a barátnője nyakát. Miután abbahagyta a csókolgatást,megharapta a fülét.
Megborzongtam. Egy,attól,hogy Nick mit csinál. Kettő,mert Log átölelte a derekam,majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-És neked,ő az örökpárod.-néztem nevetve Alyára.
-Tudod,az örökszerelem fura.-nevetett ő is.
-Ezt megjegyeztem Jenna!-nyújtotta ki rám a nyelvét Nick.
-Jegyezd is meg Johnson.-kacsintottam,mire Log beledörgölte a fejét a hajamba.
-Én is Johnson vagyok tűz lányom.-kacagott bele a nyakamba.
-Akkor te is jegyezd meg.-fordultam hátra,hogy megpöcköljem az orrát. De,elkapta a kezem,majd egyre közelebb és közelebb húzott magához. Ahol érintkezett a bőrünk lángcsóvák csaptak fel. Lassan elérte az ajkam és azonnal lecsapott.
Hevesen csókolt,én pedig viszonozva minden egyes csókot,ellazultam a karjaiban.
Mielött elvesztettük volna az eszünket,megszólaltam gondolatban.
-Looog... itt.. itt a testvéred is,meg a barátnője és.. ahh hagyd abba!-még gondolatban is kapkodtam a levegőt,főleg akkor mikor úgy döntött belemarkol a combomba.
De hatásos volt,hogy szóltam. Lassan leeresztette azt a lábam amit magára húzott,majd lassan elválasztotta ajkainkat.
Észre se vettem,hogy már neki nyomtam a falnak.
Rámvigyorgott,majd ellökte magát a faltól és emberré változva átkarolta a vállam. Én is visszaváltoztam. És így néztük a föld párosra.
De ők,tőlünk ötletet merítve éppen egymást falták,ezért én feszengve Log felé fordultam.
-Anyud,most nem látna szívesen,de ennek a folytatására sem vagyok kíváncsi,szóval,hova menjünk?-néztem rá boci szemekkel. Féloldalas mosolyra húzta a száját,majd az ölébe kapott és kirongyolt velem a szobából. Vett egy éles kanyart,majd pár perc múlva már a szobája előtt voltunk.
Belépett majd szépen lerakott az ágyára.
-Most pedig filmet nézünk. De nem úgy,mint a múltkor.-tette fel a mutatóujját.
-Nem. Nem úgy.-bólintottam komolyan. Elég bajuk van már velem a szüleinek. Nem kell még a hangomat is hallaniuk...
Így akkor tényleg csak filmeztünk. Jó,jó elcsattant pár hosszabra nyúlt csók,de semmi több.
Elég esemény dús napom volt az biztos.
Csak aztán olyan történt amire,nem számítottam... elaludtam