How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Six-What the hell....

Jamie POV (az előző rész folytatása :))

Ledobtam a rongyot a padra, aztán az ajtó mellett hagyott táskámból elővettem egy doboz cigit. Nem láttam füstriasztót a teremben, tanárok pedig egy darabig még biztos nem jönnek ide. Egy kicsit jobban éreztem magam, hogy végre rágyújthattam, ha már az órák között nem sok lehetőségem adódott aznap. A cigivel a számban befejeztem a széket, aztán rögtön át is tértem a legközelebbi festékfoltos pad súrolására.

-Kérsz? - kérdeztem udvariasságból anélkül, hogy felé néztem volna, bár eddig jó, ha kétszer-háromszor láttam erre dohányzó diákot. Itt mindenki betegesen vigyáz az egészségére.

Kissé elkerekedett szemmel figyelte, ahogyan rágyújtok, én meg majdnem elröhögtem magam. Ha most elkezdi nekem ecsetelgetni, milyen rossz a dohányzás meg ilyenek, lecsapom. Szerencsére ehelyett megrázta a fejét.

-Köszi, de nem dohányzom.-válaszolta olyan stílusban mint én, csak ő szinte folyton engem figyeltem.

-Hmm. - Tényleg nem gondoltam rosszul, itt szinte senki sem csinál semmi károsat. Na meg Luke alapból nem tűnt olyannak, mint aki normál esetben bulizni és inni jár hétvégenként. Egy ideje újra feltűnt, mennyiszer néz ide, szóval nemes egyszerűséggel én is bámulni kezdtem, miközben felegyenesedve a falnak dőltem, hogy kényelmesebben fújhassam ki a cigifüstöt. Mikor ezt ő is realizálta, elkapta a tekintetét rólam, persze egy kis halvány pír megjelent az arcán. A szokásos nyugalommal figyeltem tovább, mondjuk arra nem számítottam, hogy ezután is ide mer majd még nézni. Én a magam részéről nem voltam szégyenlős, felőlem az óra végéig bámulhatjuk egymást. Újra kifújtam a füstöt. Nem igazán voltam biztos benne, mit csinálok, vagy miért csinálom egyáltalán.

- Mi van? - kérdeztem nem túl barátságosan, bár reméltem, hogy nem veszi magára. Azt sem tudtam, jóban akarok-e lenni a sráccal egyáltalán. Ismerem magam, egyértelmű, hogy jobb, ha még az elején realizálom, hogy ebből nem sok jó sülhet ki. Keresztülsétáltam a termen, hogy kidobhassam a csikket az ablakon. Visszafelé újra Luke-ra néztem, mikor elhaladtam mellette, és most igyekeztem kevésbé barátságtalan arcot vágni.

-Semmi..-mondta halkan, és visszatért a söprögetéshez. Volt egy olyan érzésem, hogy mégis magára vette kicsit, mert ezután egészen csendben maradt, még csak felém sem nézett többet. Nem azt mondom, hogy komolyabb lelkiismeret-furdalást okozott volna, ha megsértődik, de azt sem akartam, hogy elmúljon ez a különös érzés.

- Mióta is jársz ide? Ezelőtt még nem láttalak.- Újra nekiálltam takarítani, közben pedig úgy döntöttem, nem baj, ha fenntartom a beszélgetést. Ha egyáltalán még szóba áll velem ezek után. Talán paranoiás vagyok, de ez az utolsó dolog, ami hiányzik az életemből. Ha csak egy egészen kicsi esély is van rá, hogy közelebbi kapcsolatba kerülök valakivel, akit reggel nem tudok vagy akarok kikerülni, meg kell állnom. A saját érdekemben és az övében is, akármennyire nem tűnik logikusnak.

-Két napja. Finnországban jártam eddig, de még év végén kicsaptak.-válaszolt, és a végén felsóhajtott.-Így jöttem át ide.-tette hozzá, és észrevettem, hogy míg én pár szóban válaszolok, addig ő szeret minél többet beszélni.
- Mit csináltál? - kérdeztem rövid gondolkodás után, miközben próbáltam nem vigyorogni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Luke-t kicsapnák valahonnan. Túl kedvesnek és naivnak tűnt ahhoz, hogy akármi rosszat elkövessen. Én vagyok a másik véglet. Ha nem vettek volna ki év végén az előző iskolámból, valószínűleg előbb-utóbb engem is kicsaptak volna valamiért. Csináltam egy-két dolgot, amit nem kellett volna.