How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Seventeen-I'm a cat, okay...?

Luke POV

-Igen, lefejeltem az asztalt..Nem, nem direkt.....Tudod, kipróbáltam a gördeszkázást, megint....Igen, megint nem tudtam megállni....-válaszoltam a kérdéséire.-Igen, bevertem a fejem az asztalba...-körülbelül ekkor tartottam el a fülemtől a telefont, mert Freya elkezdett olyan hangosan nevetni, hogy valószínűleg még Jamie is hallotta. Láttam, hogy alig bírja már visszatartani a nevetést, és mikor Freya is nevetésben tört ki, Jamie sem tudta megállni, hogy ne röhögjön. Felsóhajtottam, és megforgattam a szemem. Milyen jó, ha az embernek van legjobb barátja. Kiröhög, mikor lehet hogy épp haldoklok.-De amúgy köszi, jól vagyok, túl éltem, ne aggódj értem.-mondtam, miután végre abbahagyta a nevetést.-Na, de most leteszem Freya...Igen, majd beszélünk....Te is hiányzol...Oké, majd mondom neki...Na, szia..-köszöntem el, és miután letettem a telefont, felsóhajtottam. -Annyira sokat beszééél.-mondtam elnyújtva az utolsó szót.
-Igen, azt veszem észre.-értett egyet Jamie, de még hangosan nevetgélt.
-Ennyire azért nem vicces...-mondtam halkan, de halványan elvigyorodtam.-Még ha értetted volna, hogy miről beszélünk, akkor esetleg nevethettél volna. Ugye nem beszélsz finnül?-kérdeztem gyanakodva, de valószínűleg csak az én arckifejezésemen meg Freya nevetésén röhögött. Eltakarta a fél arcát a takarójával, mire megforgattam a szemem. Azért azt nem mondom, hogy nem tetszett, ahogy nevet, mert ritkán láttam eddig nevetni. Így sokkal jobban néz ki, mint idegesen.
-Nem kell beszélnem a nyelvet hogy tudjam, milyen csúnyán kikaptál a csajtól.-vigyorgott rám.

-Nem kaptam ki tőle, csak...-kerestem a megfelelő szavakat.-..csak kedvesen elmagyarázta, miért kéne kényszerzubbonyt viselnem.-sóhajtottam fel vigyorogva, és kiemeltem a "kedvesen" szót. Az a baj, hogy még szerintem úgy is képes lennék összetörni magam, szóval a kényszerzubbony sem jó megoldás.
-Kérhetnél egyet Hófehérkétől.-adott ötletet Jamie elgondolkodva.- Képtelenség, hogy neki ne legyen.-nézett rám komolyan, én meg vigyorogva megráztam a fejem. Hát persze, miért is ne lenne neki kényszerzubbonya, elvégre fehér haja van. Logikus.  

-Ha véletlen te is hátradőlnél, hát, vigyázz a falra.-szólt rám, miután sikerült abbahagynia a nevetést.-Vigyázok..-motyogtam halkan, és elvettem a párnát. Hátradőltem, és mielőtt bevertem volna a fejem gyorsan bedugtam a fejem és a fal közé a párnát. Büszke arccal néztem Jamie-re, hogy észrevette-e, milyen ügyesen elkerültem az újabb fejsérülést. Egy ideig magasröptű gondolatokkal volt tele a fejem, majd Jamie-re néztem.

-Szerintem macska vagyok.-mondtam teljesen komolyan.-Ugye azoknak 9 életük van, nem? De. Na most, nekem is annyi van, csak én minden hónapban kapok 9 életet. Ezért sikerült eddig túlélnem mindent.-magyaráztam, miért is gondolom, hogy én amúgy titokban macska vagyok.-Igen, valószínűleg macska vagy - mosolyodott el halványan, majd újra a plafont kezdte bámulni.-Na ugye, hogy igazam van. Tényleg macska vagyok.-mondtam diadalittasan, hogy végre valaki igazat ad nekem. Mondjuk, ha macska vagyok, akkor nyávognom kéne. Meg dorombolnom. Meg dörgölőznöm mindenhez, például Jamie-hez. Azt nem bánnám. Te jó ég, milyen hülye gondolataim vannak.
-A macskákat elütik a kocsik.-tájékoztatott kedvesen, én meg hasonlóan viszonoztam a pillantását.-De kilenc életük van. És túlélik. Mint én.-néztem rá úgy, mintha ez egyértelmű lenne. Mert ez az is. Egyébként meg, itt nincsenek autók a kollégiumban. Meg az iskolában sem. Az meg ritka, ha én bemegyek a közeli faluba. Akkor tényleg nagyon szükségem van valamire, vagy nagyon unatkozok. Általában ha bemegyek, akkor rajzos cuccot veszek, mert abból sosem elég.
-Kéred?-nyújtotta felém a maradék gumicukrot, majd anélkül, hogy megvárta volna a válaszom, a mellkasomra tette a zacskót.-Köszi, de nem kérem. Ha össze nem is töröm ma magam, akkor cukorsokkban fogok meghalni. De komolyan, egyszer biztos cukorbeteg leszek. Vagy minimum, hogy elhízok.-magyaráztam sóhajtva, és visszaraktam a zacskót Jamie mellkasára, ahogy ő tette az enyémre.

Épp azon gondolkodtam, hogy már elég régóta kettesben vagyunk összezárva, mégsem történt semmi olyan, mint a múltkor, mikor újra Jamie-re néztem. Félig felkönyökölt, és engem nézett, majd tekintete a számra tévedt. Nyeltem egyet, és ösztönösen körbenyaltam a szám. Aztán újra a szemembe nézett, majd lassan közeledni kezdett hozzám, míg nem ért össze a szánk. Szinte rögtön viszonoztam a csókját, és egyik kezemet a tarkójához szorítottam.Egész lassú tempót diktált Jamie, de nem mondhatnám, hogy ellenemre volt a lassú csókolózás. Teljesen kizártam a külvilágot, és valószínűleg nagyon nehezen lehetne kizökkenteni ebből az egészből. Megint teljesen elvette az eszem, mint a múltkorinál, és megint nem érdekelt, hogy mi fog történni, pedig ezért korholtam magam a múltkor is.

Egyre hevesebben vert a szívem, ahogyan Jamie egyre jobban fölém hajolt. Az addig a tarkóján lévő kezemmel beletúrtam a hajába, és a másik kezemmel a csípőjét fogtam meg. Néha-néha megálltunk levegőt venni, de szinte rögtön egymás ajkainak estünk újra. Egyre hevesebben csókolóztunk, és közben egyre közelebb préselődtem Jamie-nek. A pulzusom az egekben volt, de asszem ez normális. Legalábbis eddig ebbe még nem haltam bele. Már félig rám mászott Jamie, de egészen addig nem is tűnt fel, amíg újra el nem hajolt tőlem. Kicsit lihegve bámultam rá én is. Lehet, hogy megint rájött, hogy mennyit veszíthet ezzel. Igen, veszíthet vele, ha meglátja valaki, de én még mindig azt vallom, hogy nyer is vele, hiszen végre önmaga lehet, és nem kell folyton azon paráznia, hogy ki mikor látja meg.

Miután felült, kérdőn pillantottam rá. Felállt, és az ajtóhoz sietett. Még hátrapillantott, aztán elfordította a kulcsot az ajtóban. Félig felültem és vártam, hogy visszajöjjön. Legalább kicsit tudtam stabilizálni a légzésem, és már nem vert a szívem olyan hevesen, mint eddig. Végül nem tudtam várni, hogy ide érjen, felálltam, és gyorsan odalépkedtem hozzá. Kezemmel megfogtam a tarkóját, és rögtön letámadtam az ajkait. Mikor közelebb lépett, én is közelebb húzódtam hozzá, az egyik lábammal az övé közé léptem be, így minden porcikáját éreztem. Az egyik tenyere az oldalamra, majd a hasfalamra vándorolt, miközben ő viszonozta a csókomat.

Kibújt a pulcsiból, gondolom már nem fázott annyira, mint mikor felvette. Szerencsére rajtam csak egy póló volt, így Jamie könnyedén benyúlt alá. Belesóhajtottam a csókjába, majd hátrálni kezdtem az ágy felé, de közben az istenért sem hagytam volna abba a szenvedélyes táncot, amit a nyelveink jártak. Sikeresen elkerültem az ágy alól kilógó gördeszkát, gondolom ebben Jamie-nek nagy szerepe volt. Megéreztem az ágyat, úgyhogy leültem rá majd a hátamra dőltem, magammal rántva Jamie-t. Tovább folytattam a csókolózást, és óvatosan beleharaptam az alsó ajkába.

---------------

Na igen, kezd felforrósodni a hangulat, sajnos muszáj volt itt abbahagynom, ha nem akartam minimum 2000 szavas részt. Remélem tudtok várni hétvégéig, amíg a következő rész jön :) Ha nem, nos, sajnos nem tudok mit csinálni vele :D Olvasgassátok vissza a részeket, hátha gyorsabban telik az idő :D

xoxo, Riosa <3