How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Three-Are you kidding me?

Úgy fél kilenc környékén betoppant Ryan a szobába, hogy átöltözzön meg vigyen át piát a másik szobába. Én még mindig az ágyamon ülve telefonoztam és csak akkor pillantottam fel, mikor Ryan megszólalt.

-Végül mégsem a szomszéd szobában leszünk.-jegyezte meg, miközben lehúzta a felsőjét. Akaratlanul is végigpillantottam az izmos hasán, majd inkább elkaptam róla a tekintetemet, mielőtt elvörösödnék.-Te amúgy nem készülődsz?-kérdezte tőlem, mire csak megvontam a vállam.

-De, mindjárt.-válaszoltam végül, és le is tettem a telefonom. Előhúztam a szekrényemből egy fekete szűkebb fazonú nadrágot meg egy szürke pólót "Are you kidding me?" felirattal az elején. Gyorsan magamra kaptam őket, és felhúztam a fekete Vans cipőmet. Felpillantottam Ryan-re, aki elismerő tekintettel nézett rám.

-Kész vagy?-kérdezte néhány pillanattal később. Megráztam a fejem, és a fürdőbe igyekeztem hogy megigazítsam a hajam. Úgy 5 perc múlva immár elkészülve léptem ki onnan, és Ryanre néztem.-Most már igen.-válaszoltam az előbbi kérdésére mosolyogva. Rettenetesen izgultam, hogyan fog az este alakulni, de igyekeztem leplezni a hangulatomat. Ryan bólintott egyet és kilépett az ajtón, én pedig követtem és bezártam magam után. Felvettem a tempót a szobatársammal és nagyrészt csendben haladtunk a folyosón.

-Tudod, elég ritkán fogadunk be a társaságunkba valakit.-jegyezte meg, mire kérdőn pillantottam rá. Valószínűleg vette az adást, mert felsóhajtott és beszélni kezdett.-Az a lényeg, hogy megvan a magunk kis közössége és nehéz oda bekerülni. Neked most adunk egy esélyt, úgy éreztük talán beillesz közénk. Vagy legalábbis be fogsz. Csak próbálj meg nem bajba kerülni és ha kínálnak piával fogadd el.-figyelmeztetett, én meg csak bólintottam. Fogalmam sincs, miért pont engem akarnak bevenni közéjük, mikor nyilvánvaló, hogy nem illek be abba a környezetbe.

Felmentünk a legfelső emeletre, és nagyjából a harmadik szobába nyitottunk be. Ami a szobában fogadott, az kicsit megdöbbentett.

Tömény alkoholszag és dohányfüst terjengett a szobában, amitől szinte rögtön rosszul lettem. Valaki épp egy műanyagpoharat nyújtott felém, de csak megráztam a fejem. Nem rúghatok be, már a második estén amit itt töltök. Ryan azonban kikapta a műanyagpoharat és az én kezembe nyomta bele.

-Nem emlékszel mit mondtam?-nézett rám komolyan és ő is elvett egy poharat. Rögtön lehúzta és várakozóan rám nézett. Hát persze hogy emlékszem. Számhoz emeltem a poharat majd egy húzással megittam, hátha akkor nem marja annyira a torkom. A szart nem, még a szemem is könnybe lábadt, mire a szobatársam csak felröhögött és intett a fejével, hogy menjek utána. A néhány ismerős srácon kívül még kettő csaj ült a szobában, látszólag épp elmélyülten társalogtak, de érkezésünkre abbahagyták és ránk pillantottak. Tekintetemmel Jamie-t kerestem, de nagy sajnálatomra nem láttam sehol. Inkább a többieken vezettem végig a tekintetemet, akik már eléggé illuminált állapotban voltak. Lepacsiztak Ryannel, majd nekem is köszöntek. Halványan elmosolyodva biccentettem egyet én is, majd letelepedtünk melléjük a földre. Tovább folytatták a beszélgetést, mintha ott sem lettem volna, úgyhogy kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Szerencsére az egyik csaj felém fordult és mosolyogni kezdett rám. Szőke hullámos haja volt és szürkés-kék szemeivel az enyémbe bámult. Halványan elmosolyodtam én is.

-Szia! Bonnie vagyok.-mutatkozott be kedvesen. Már most szimpatikus a lány, még ha nem is olyan értelemben mint a többi fiúnak.

-Szia. Lucas vagyok, de hívj csak Luke-nak.-mutattam be én is magadat, majd épp beszélgetni kezdtünk az iskoláról mikor valaki megszólalt, hogy játsszunk Felelsz vagy mersz-et. Mindenki lelkesen belement a játékba, én meg hezitálva néztem végig a társaságon, ahogyan körbeülnek és valaki hoz egy üres vodkás üveget.