How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part One-New Class, New beginning

Idegesen álltam a berlini középiskola előtt és figyeltem a mellettem elhaladó diákok tömkelegét. Vidám csacsogás hallatszott mindenhonnan, ki éppen az új osztálytársaival ismerkedett vagy már a meglévő barátaival sztorizgatott a nyárról, hogy kivel és hogyan bulizott. Volt aki azt mesélte el, hogyan részegedett le, és feküdt le a pasival, akivel a bárban találkozott. Néhány fiú arról mesélt nagy büszkén, hogyan húzta meg a csajt a fesztivál egyik sátrában, holott nagy valószínűséggel semmi ilyesmi nem történt, maximum egy-két részeg csók volt az és esetleg egy kis tipi-tapi. És ott voltam én, a hatalmas kavarodás és zűrzavar közepén.

Persze, nekik nem kell azon aggódniuk, hogy vajon elfogadják-e az emberek, csak azért mert más. Mert igen, előbb-utóbb úgyis megtudják, hogy meleg vagyok. Meleg, homoszexuális, homokos, buzi, ésatöbbi. Már megkaptam az összes létező gúnynevet, amit csak lehet, pedig még csak nem is öltözködök vagy beszélek máshogy, a sztereotípiákkal ellentétben. Az viszont nem rajtam fog múlni, hogy ki fogad el és ki fog elítélni miatta. Rengeteg homofób ember van a világon, és lassan kezdek hozzászokni, hogy ez így fog menni. Igazából én választottam a nehezebb utat, és vállaltam fel az identitásomat, tudtam hogy működik a dolog. Mégis, azért valami másra számítottam. Sokat számít, hogy a szüleim elfogadtak, és szereztem legjobb barátot is, de ez mégis rohadt szar érzés. Az emberek miért nem tudnak a saját dolgukkal és életükkel foglalkozni az enyém helyett? Amíg nem nyilvánosan, mindenki előtt csókolózok egy másik fiúval, addig szerintem semmi közük hozzá. Csak sajnos ezt nem mindenki gondolja így.

Szóval ott álltam az iskola előtt, és nem bírtam megmozdulni. Az igazság az, hogy rettenetesen féltem, hogyan fognak fogadni. 10. osztályt kezdem itt, ami azt jelenti, hogy az osztálytársaim már mind ismerik egymást. Tehát egy összeszokott osztályközösségbe fogok kerülni. Szuper. Hirtelen egy lökést éreztem oldalról, és mire feleszméltem, már a földön voltam. Tekintetemmel a személyt kerestem, aki fellökött, ami nem volt nehéz, mivel egy fekete hajú srác vigyorgott gúnyosan rám.

-Majd máskor nem állsz meg az út közepén, idióta.-nevetett fel és pacsizott le a haverjaival. Szuper, már az első nap megkaptam, hogy idióta vagyok. Zavartan felálltam, és nagy levegőt véve elindultam az iskola bejárata felé, gondosan elkerülve az előbb "megismerteket". A portára belépve eligazítást kértem a férfitól, aki a bejárat mellett ült. Nagy morogva elküldött a termünk felé. Fellépcsőztem a második emeletre, ahol épp belefutottam egy idősebb nőbe. Heves bocsánatkérések közepette megtudtam, hogy ő lesz az osztályfőnököm, így együtt mentünk el a 23. teremhez. Idegesen léptem be az osztályfőnököm mögött, és tekintetemet körbehordoztam a termen. Ami ott fogadott, az teljesen más volt, mint amire számítottam.

Iszonyatos hangzavar volt a teremben, néhány fiú a padokon ugrált és onnan ordibálva beszélgettek valami sorozatról, amiről nem igazán hallottam még. A lányok kisebb csoportokban álltak, és tisztán látszódott a hierarchia, ami az osztályban uralkodott. Ott voltak a menők -a legújabb ruhákban és gondosan kivasalt vagy éppen begöndörített hajjal néztek rám megvetően. Gondolom nem ütöttem meg a mércét, bár ez az ő esetükben nem is nagyon érdekelt. Aztán ott volt a maradék, szó szerint. Ők is megnéztek maguknak, és míg néhányukat teljesen hidegen hagytam, páran elvörösödtek és összenevettek valamin, közben felém pillantva. Zavartan lesütöttem a szemem, és inkább végigpillantottam a fiúkon. Itt is voltak menőségi különbségek, de kevésbé látszódott, mint a lányoknál. Itt mindenki beszélgetett mindenkivel, és látszólag észre sem vették, hogy valaki belépett a terembe. Az osztályfőnökre pillantottam, aki úgy tűnt, sosem fogja tudni lenyugtatni őket, már csak abból kiindulva, hogy körülbelül egyforma magas volt velem, és nem úgy nézett ki, mint aki képes egy csapat "megvadult" tinit megregulázni. Hát, épp ezért lepődtem meg, mikor egy hangos kiáltásra mindenki elhallgatott, és a helyére sietett. Én meg csak feszengve álltam az ajtóban, mikor hirtelen 17 szempár szegeződött rám. Nyeltem egyet és beljebb léptem egyet, mikor az osztályfőnök kedvesen rám mosolygott.

-Szóval, mint látjátok, egy új osztálytársatok érkezett. Lucas, mesélnél kicsit magadról, kérlek?-nézett rám, mire csak bólintottam egy aprót, és egy nagy levegőt véve, hezitálva ugyan, de megszólaltam.

-Hát, őő, Lucas vagyok, Lucas Blomquist. Röviden csak Luke. Svédországban születtem, de már Helsinkiben élek egy ideje. Hobbim igazából a fotózás és a rajzművészet.-mutatkoztam be röviden, és reménykedve néztem az osztályfőnökre, hátha leülhetek már valamelyik sarokba, és elkerülhetem a vizslató tekinteteket.

-Köszönjük Lucas, remélem jól érzed majd itt magad.-mosolygott rám, és biccentett a fejével, hogy leülhetek végre. Elindultam a hátsó sorok felé, mikor egy hangot hallottam.

-Nem akarsz ideülni hozzánk, Luke?-kérdezte egy fekete hajú srác, mire vonakodva ugyan, de bólintottam, és odaültem hozzájuk, mármint még 3 sráchoz rajta kívül. Kérdezgettek tőlem mindenfélét, kezdve onnan, hogy milyen csajok vannak Finnországban. Persze azt mondtam, hogy jó félék, de az igazat megvallva, nem igazán érdekelnek a csajok Finnországban. Máshol sem, de azt nem kérdezték. Én meg megtudtam, hogy a fekete hajú srácot, aki idehívott, Charlie-nak hívják, a másik 3 srác pedig Chris, aki szőke hajú, mint én és gyönyörű kék szemei vannak, Damon, akinek szintén fekete haja van, bár napfényben inkább sötétbarna. És végül, de nem utolsó sorban Dominic, aki világosbarna hajjal büszkélkedhet és zöldes-kék szemekkel. Charlie-nak és Damon-nek szinte ugyanolyan mogyorószínű szemei vannak. A nap végére teljesen feloldódtam mellettük, és rájöttem, hogy nagyon vicces társaságba keveredtem. Kifigurázták az osztályunk menőit, mert megtudtam, hogy ők négyen nem tartoznak a felsőbb rétegekbe, már ami az iskola hierarchiáját illeti, de ők ezt egyáltalán nem bánják. Mindenki nevét megjegyeztem nagyjából, legalábbis az osztályból.

Nagyon örültem azért, hogy kicsöngetett a negyedik osztályfőnöki óráról is, ami egyet jelentett az első iskolai nap végével. Persze a kis társaságom kitalálta, hogy menjek el velük mozizni, de úgy döntöttem, inkább berendezkedem még egy kicsit a kollégiumi szobámba és megnyugtatok mindenkit otthon, hogy túléltem a napot. Sőt, talán még barátokat is szereztem. Tök menő. A szobámba érve rögtön ledőltem az ágyamra, majd a másik ágyra pillantottam, mert hogy itt 2 ember lakik egy kollégiumi szobában, aminek mondjuk nem annyira örültem, de hát más lehetőségem nem volt arra, hogy idejárjak. Szóval, a szobatársam bőröndje az ágya alatt volt, ebből is gondoltam, hogy már egy régebb óta idejáró diákról van szó. Vagy már előbb érkezett, de szintén új diákról. Elkezdtem kipakolni, és miután végeztem, elővettem a laptopom, és elkezdtem beszélgetni a családdal, barátokkal, egyszóval mindenkivel, aki számított. Úgy kilenc óra lehetett, mikor hangos nevetések közepette beesett az ajtón egy csapat fiú. Kérdőn pillantottam fel, és a társaságot rögtön felismertem. Ott volt ő is. A fiú, aki reggel fellökött. Aki reggel leidiótázott. Ő. És észre is vett.

-Nézd már Ryan, az idióta lesz a szobatársad.-veregette hátba az egyik haverját, aki csak megvetően rám nézett, és megrázta a fejét.

-Hát, szerintem mostantól nálatok fogunk bandázni, Jamie.-sóhajtott fel, és nemsokára ki is mentek az ajtón. Összevont szemöldökkel követtem a mozgásukat, majd a becsukódott ajtót figyeltem egy ideig. Végül csak megráztam a fejem, és elindultam fürdeni. Nem számítottam rá, hogy ma még látogatóm lesz, ezért is húztam le még az ágyamnál a pólóm. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Jamie nézett velem farkasszemet. Egy pár másodpercig egymást néztük csak, majd Jamie felsóhajtott, és átvonult a szobán, egyenesen Ryan ágyához. Elővett egy üveg whisky-t a bőröndjéből, és rögtön bele is kortyolt. Elkerekedett szemekkel néztem rá, mire csak hanyagul rám pillantott.

-Mi van?-kérdezte nem túl kedvesen, és újra a szájához emelte az üveget. Csak megráztam a fejem, és elkaptam a tekintetem róla. Végül felsóhajtott, és elindult kifelé a szobából, kezében az üveggel. Az ajtóból még visszafordult, és végigpillantott a meztelen felsőtestemen.

-Legközelebb ne az ajtóval szemben meztelenkedj. Gyakori látogatói leszünk a szobának.-biccentett egyet, és kilépett az ajtón. Lesokkolódva álltam még ott pár percig, majd gyorsan elmentem zuhanyozni, gondosan elkerülve azt, hogy az ajtó előtt hiányos öltözékben mutatkozzak. Lefeküdtem az ágyamba, de nem igazán tudtam elaludni. Folyton csak egy személyt láttam magam előtt: Jamie-t.

---------------

Szóóval, ez lenne az első rész. Igyekszem gyakran hozni a részeket, legalább heti egyet. Nem akarok ígérgetni, mert úgy sem fogok naphoz illeszkedni, szóval mikor kész lesz felkerül a rész. :) Remélem tetszik, szerintem lesz ez még jobb is :)

Köszönöm, ha elolvastad <3