How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Fourteen-Ehrm...maybe sorry?

Luke POV

Az iskolatáskám csak az egyik vállamra akasztva haladtam végig a folyosón. Már csak 3 órám volt hátra, aztán végre szabadulhatok innen. Nincs bajom az iskolával, csak jobb lenne, ha csak rajzórám lenne. Najó, meg töri. A többi felesleges. A tekintetemmel a folyosón álló vagy éppen az órára sietők diákokat figyeltem, és kicsit elbambultam. Vagyis nem kicsit. Egyszer csak neki mentem valakinek, és hát miért is ne, persze hogy Jamie volt az. Bocsánatkérően pillantottam rá, majd megláttam a kezén a "rajzokat". Kérdőn néztem rá, és nagyon uralkodnom kellett magamon, hogy ne nevessem el magam.

-Őő, veled meg mi történt?-kérdeztem a kezére pillantva, majd újra Jamie-re. Nem láttam senkit, hogy a társaságában lenne, bár nem eddig sem tűnt annak a társasági embernek.Válaszára várva álltam meg előtte, és érdeklődve néztem rá.  

-Új osztálytárs.-rendezte le röviden, mire elvigyorodtam.-Gondolom jól szórakoztatok.-biccentettem a keze felé, majd hirtelen egy fehér hajú lány arcát láttam kibukkanni Jamie háta mögül. Szóval ő az az "új osztálytárs". Mosolyogva köszöntem neki vissza.

-Szia. Luke vagyok, Jamie egyik barátja.-mondtam és a végén bólintottam egyet, csak hogy saját magammal is egyet értsek. Najó, ami köztünk van Jamie-vel, az kicsit másabb, mint a legtöbb barátság, de ez részletkérdés.
-Szerinted hány évet kaphatok gyilkosságért?-nézett rám kérdőn Jamie, de kérdésére csak megvontam a vállam.
-Nem tudom. Attól függ, hogy jól csinálod-e. Minimum balesetnek kell feltüntetni, vagy megállapítják, hogy öngyilkos lett, és kész.-magyaráztam, mint aki annyiszor csinálta már. -Csak ügyesnek kell lenni.-mondtam halványan elmosolyodva. Ekkorra már a csaj is megszólalt, gondolom nem bírta ki, hogy ne szóljon bele a beszélgetésünkbe.

-Nem tudom pontosan, de remélem, hogy sokáig nem engednek majd az emberek közelébe.-válaszolta meg az amúgy nem neki feltett kérdést mosolyogva.  De ezt hallva elvigyorodtam, és újra Jamie felé fordultam.
-De amúgy, miért akarod megölni? Kedves lánynak tűnik.-mondtam újra a lányra nézve, akinek még mindig nem tudom a nevét. Lehet gondolatolvasó, de rögtön ezek után be is mutatkozott. -Maya vagyok. Mostantól én boldogítom Jamie-t az órákon.-mondta olyan kedvesen, amennyire kitellett tőle.Biccentettem én is, egy mosollyal az arcomon. Egy pillanatra Jamie-re néztem, aki úgy tűnt, hogy annyira még sem boldogította Maya az órán. Épp ellenkezőleg. Bár Jamie-t elég könnyű felidegesíteni, de ez részlet kérdés.

 -Szerintem a balesetet választom - nyomta hirtelen a kezembe a táskáját és a kabátját Jamie, majd meg sem várva a válaszom lépett egyet a boldogan mosolygó fehér hajú csaj felé.

-Ismered te azt, hogy mi a személyes tér? Mert most úgy látszik, hogy nagyon bele akarsz rondítani az enyémbe - mondta neki Maya nem túl szépen nézve rá, amikor felé lépett Jamie.-Sok mindent elnézek neked, hálásnak kellene lenned.-nézett a fiúra szemrehányóan. Komolyan attól féltem, hogy Jamie képes lenne megverni, azt pedig nem akartam, akármennyire idegesítő is lehetett Jamie számára. Maya nem úgy tűnt, mint aki megijedt volna, és nem tudtam, hogy most komolyan ki akarja-e húzni a gyufát Jamie-nél. Én nem akarnám. Egy ideig lélegzetvisszafojtva figyeltem a "társalgásukat", majd úgy döntöttem, hogy ezt nem hagyhatom. Gyorsan odapattantam Jamie-hez, és a szemébe bámultam, szinte kényszerítve, hogy rám nézzen, és ne gyilkos tekintettel a lányra.

-Hagyd Jamie, nem éri meg.-ráztam meg a fejem, és visszanyomtam a kezébe a táskát meg a kabátot. Elléptem tőle, mert kissé feltűnő lehetett volna a közelsége, de minden rezdülésüket figyeltem, mert két ennyire erős személyiség összezördülése nem végződhet túl jól. Jamie nyelt egyet, miközben viszonozta a pillantásom, elvéve tőlem a cuccait.

-Kösz. Ki tudja mit csinált volna ez az idióta - súgta ide halkan Maya, miközben a barátomat figyelte, amint elveszi tőlem a táskáját és a kabátját. -Talán ha nem haragítod magadra, semmit nem csinált volna.-mondtam vállat vonva. Talán ha nem Jamie lett volna az, aki meg akarja verni, nem álltam volna közéjük. De így, szinte kötelességemnek éreztem, hogy emlékeztetem Jamie-t arra, hogy nem kéne megvernie.

-Te.-fordult vissza Mayához Jamie, akit láthatólag nem igazán sikerült elijesztenie.-Fogalmam sincs, mit csinálsz, de fejezd be, nagyon gyorsan.-nézett rá fenyegetően.

-Én nem csináltam semmit. Te rágtad szét a tollam.-vágott vissza a lány, én meg felsóhajtva megráztam a fejem, de erre majdnem elvigyorodtam, mivel már az első találkozásunkkor is a tollát rágta folyton. Ez is káros tulajdonsága, úgy látszik.-Ha nem lopod el a telefonom, most sokkal kedvesebb lennék.-válaszolta halkan Jamie. Csak figyeltem őket, és néha-néha felsóhajtottam, vagy megráztam a fejem. Nem értem, mi bajuk van egymással, bár úgy tűnik egyik sem az a "befogom a szám, csak hogy ne legyen balhé" típusú ember. És hát, két dudás egy csárdában nem fér meg. Igen, ez lehet a baj. 

Úgy tűnt, Maya egyszerűen figyelmen kívül hagyva Jamie-t felém fordult.-És mióta ismered? Nem tudod, hogy szed-e nyugtatót?-én is felé fordultam, és kérdéseire figyeltem, majd a másodikra rögtön megráztam a fejem.

-Őő, körülbelül egy hete ismerem. És nem, nem tudom. De szerintem nem szed semmit.-vontam meg a vállam a végén. Lopva Jamie-re pillantottam, és csak reméltem, hogy nem mondtam semmi rosszat. Úgy látszik nagyon idegesíti a csaj, bár nem csodálom. Tényleg elég fura egy lány, de alapvetően semmi bajom vele. Újra Maya-ra néztem, és vártam, hátha vannak még ilyen kérdései.

-Te pedig ne... Csak ne válaszolj neki. Ne is szólj bele egyáltalán.-már rám is mérges volt, úgy látszik mégis csak valami rosszat mondtam. Vagy csak szimplán megszólaltam. Védekezően felemeltem a kezem, majd felsóhajtottam. Jó, hát ha azt akarja, hogy ne szóljak bele, nem fogok. Tekintetemet Maya-ra emeltem, és egy pillantásra sem néztem Jamie-re. Maya sem mondott semmit, majd úgy döntött, hogy odébb áll, gondolom nem akarta tovább idegesíteni Jamie-t, lehet hogy érezte, jobb, ha tényleg nem húzza ki a gyufát nála.

-Én is örültem, Maya.-mondtam mosolyogva, és nem is figyeltem Jamie-re. Nem mondom, hogy mérges vagyok rá, mert nem. De attól, hogy ő épp ideges valakire, nem rajtam kell levezetnie a feszültséget. És hát csak válaszoltam két kérdésre. Engem arra neveltek, hogy udvariatlanság, ha kérdeznek és nem válaszolok rá, de nem tudom, Jamie egyáltalán milyen családban nőtt fel. -Most mi van? Mérges vagy?-nézett rám Jamie, miután figyelemre sem méltattam. Jamie felém fordult, de mindenhova néztem csak rá nem. Érezze már egy kicsit, hogy nem egyértelmű, hogy én kedvelem őt és ezért elnézek neki bármit. Tényleg lenyugodhatna egy kicsit. A végén még nyugtatót kell szednie, mint Maya mondta. Kérdésére végül rápillantottam, és felsóhajtottam.

---------------

És itt is lenne a 14. rész, remélem tetszik :) Várom az ötleteket üzenetben/hozzászólásban, hogy esetleg szeretnétek-e olyan részeket, amiben nem csak Jamie és Luke kapcsolatáról van szó, hanem esetleg Jamie x Maya (Hófehérke :') csodálatos barátságának kalandjairól vagy Luke kapcsolatáról a többi sráccal.

xoxo, Riosa <3