How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twenty-One-Are you stupid or...?

Jamie POV

Kérdésemre egy pillanatig elgondolkodott, de gondolom nem akarta kihúzni a gyufát, úgyhogy gyorsan megrázta a fejét.
-Nem, semmiképp nem vagy hülye.-próbált komoly fejet vágni, hátha akkor elhiszem, hogy tényleg nem néz hülyének. Aha, hát persze. Esküszöm, ez élvezi ha bántják. Könyörög azért, hogy valaki tényleg megverje, olyan, mint Hófehérke. 
-Egy tízes skálán mennyire ragaszkodsz a golyóidhoz?-Azóta sem engedtem el a tökeit, bár így nadrágon keresztül elég nehéz érzékeltetni a szándékaim komolyságát. A másik kezemmel pedig még mindig az övét fogtam az ágyhoz, de amúgy sem úgy tűnt, mintha túlságosan szabadulni akarja. Így egyszerűen lehetetlen rendesen terrorizálni valakit. Ha meg még egyszer megcsókol, nem tudom, mit csinálok.
-Hát, attól függ. A funkcióját nézve 4-5 körül határolnám be, de ha az érzelmeimet nézzük feléjük, akkor abszolút tíz.-nézett rám összevont szemöldökkel. Ha lett volna még egy szabad kezem, most biztosan megfojtom a párnával. Nem tudom, meddig akarja még feszegetni a határait, de ha eltöröm a kezét, nekem ne panaszkodjon, hogy nem tud egy darabig rajzolni.
-Miért nem vigyázol akkor rájuk?-Kicsit erősödött a szorításom azon a tájékon, elvégre Luke látszólag erre vágyik. Egyszerűen kiharcolja magának a fizikai bántalmazást. Kezd olyan érzésem lenni, hogy komolyan egy mazochistával van dolgom.
-Jam, én vigyáznék rá, deee..... nem hagysz rá túl sok lehetőséget.-biccentett a lefogott keze felé. Már megint olyasmit érzek, amit valószínűleg sohasem fog hallani az én számból. Baromi aranyos volt, ahogy mozdulatlanul fekve nyomta tovább a hülye eszmefuttatásait, majdnem el is mosolyodtam rajta. Legszívesebben a becenevet is elnéztem volna neki, de akkor annyi a tekintélyemnek. Ha egyáltalán érdekli még, amit mondok. Fenyegetni sem lehet normálisan, Luke teljesen elveszi az eszem. 
-Beszéljük át újra ezt a becenév dolgot.-ajánlottam fel egy kedves mosoly kíséretében, továbbra is a kezemben "tartva" a férfiasságát. Nem vagyok híve az erőszaknak, de hát ez van, meg kell fegyelmeznie valakinek. Attól pedig biztosan később is idegbajt kapok majd, ha Lekvárnak szólít nyilvánosan. Vagy akkor is, ha ketten vagyunk. Mindjárt én is kitalálok neki egy nevet, ha nem, marad az Idióta.Már megint olyasmit érzek, amit valószínűleg sohasem fog hallani az én számból.
-De miért nem jó a Jam? Aki hülye, annak úgy sem esik le, mit jelent. Naa... Örülj neki, hogy nem Hamlet vagy Hamilton vagy, mert akkor Ham-nek hívnálak. Szerintem a Jam még mindig jobb.-magyarázta halványan elvigyorodva.Egészen eddig élt az elhatározásom, most nem bírtam ki, hogy el ne nevessem magam. Egyszerűen hihetetlen, miket ki nem talál, csak hogy megússza a rendes büntetését. Biztos rájött már, hogy amúgy nem bántanám, különben nem lenne ekkora szája.-De ha ettől jobban érzed magad, akkor kitalálhatsz nekem valami nagyon kreatív nevet. Segítek, ha kell.-kacsintott rám vigyorogva. Mosolyogva megráztam a fejem, elengedtem a féltettebb besorolású testrészeit, majd kitámasztottam magam a másik oldalán is. Ennyit erről.
-Hamilton, mi? Nem tudom, mit kezdjek most veled.-sóhajtottam fel. Úgy látszik, új erőre kapott, mert megint elkezdett dumálni.
-Tudok ám még ilyeneket. Tudod, van az a név, hogy Bradley. Namost, az ő beceneve meg lehetne Bread. Vagy Egerton. Ő meg lehetne Egg. És Hamilton meg Egerton együtt lehetnek Ham and Egg.-vigyorgott rám. Ha nem is én, egyszer valaki rendesen szájba fogja verni az idióta vicceiért. Én már a fejem fogtam volna, ha nem kell a két oldalán támaszkodnom. Végül a kezét is elengedtem, bár eddig sem tűnt úgy, mintha nagyon szabadulni akarna. Tényleg képtelenség megbüntetni így, hogy szívem nincs hozzá, ő pedig nem veszi magára azt sem, mikor készülök megszabadítani a golyóitól. -El kell kussoltatnom.-jegyeztem meg magamnak sóhajtva, mikor még ezek után is folytatta a szóviccgyártást. Ha azt hiszi, hogy hagyni fogom, hogy Jamnek hívjon, nagyot téved. Most viszont megcsókoltam, kénytelen voltam rá más eszközök híján. Na meg mert élvezem is, gondolom, erre magától is egész könnyen rájött.
-Ahh.. lassan mennem kéne.-sóhajtott fel, de nyomott még egy rövid csókot az ajkaimra. Ezek után leszálltam én is róla, és leültem az ágy szélére. Kész csoda, hogy még a szobatársam nem ért vissza, és így igazából sikerült elkerülnünk. Felültem az ágy szélére és a hajamba túrtam, közben várakozóan újra felé pillantottam.
-Menj csak. A gatyámat megtarthatod.-vigyorodtam el kissé csípősen, de a szóviccek után abszolút semmi bűntudatom nem lesz, mikor ezzel fogom csesztetni. Mert hallani fog még tőlem ehhez hasonlóak, abban teljesen biztos lehet.
Miután felállt, igazgatni kezdtem az ágyam. Rendesen széttúrtuk most is, meg akkor, mikor még nem akartam olyan nagyon megverni. Az egyetlen dolog, amit bánok az, hogy a folyosón nem tudom álcázott taperolással büntetni, pedig igazán ráférne időnként, hogy megnevelje valaki.
-Ohh, szerintem inkább majd visszaadom. Lehetőleg a folyosón vagy az iskolában. Hangosan kiabálva a beceneved. Jam.-mondta direkt megnyomva az újonnan gyártott becenevemet és természetesen szélesen vigyorgott mellé. Nyilván nem undorodom Luke-tól, de furcsa lett volna ezek után ugyanúgy hordani azt a boxert. Szerintem megkapja szuvenírnek, vagy tartalék gatyának is használhatja, mikor benéz hozzám. Mert azt mondta, hogy jönni fog még. És hát ha már úgyis itt van, nincs ellenemre, hogy néhány kellemes percet szerezzek neki.
-Ha meg akarsz halni, felőlem.-vontam vállat a tőlem telhető legnyugodtabb arckifejezés kíséretében. Reméltem, hogy azért komolyan nem próbálkozik meg vele, mert akkor biztosan letépem a tökeit. Nem viccelek.
-Egyszer mindenki meghal.-vonta meg a vállát vigyorogva. Ebben igaza van, csak nem mindegy, hogyan hal meg az ember. Figyeltem, ahogyan felveszi a hátára a táskáját, majd elindul az ajtó felé. Elkezdte az ajtó kilincsét rángatni, gondolom elfelejtette, hogy amúgy kulcsra zártam. -Jó ég.-suttogtam halkan. Elfojtottam egy mosolyt, elvégre ritkán van dolgom Luke-féle szerencsétlenségekkel, ezt pedig nagyon nehéz röhögés nélkül végignézni.-Meg ne sérülj, mikor becsukod...-Az egyik kezemmel a tarkóm masszíroztam, közben pedig figyeltem a fejleményeket, vajon kijut-e a folyosóra épségben. Szerencsére sikerült, úgyhogy mikor elköszönt, biccentettem egyet én is, majd néhány percnyi gondolkozás után mosolyogva megráztam a fejem.

-------------

21. rééész. Továbbra is ilyen nevetgélős ez a rész, de ezt kicsit könnyebb így írni, mert egyébként rengeteg közös van bennünk Luke-al, egyszerű a hülyeségével azonosulni :D Még mindig várom a kérdéseket, ha még vannak, valószínűleg valamelyik következő részben fogom megválaszolni őket :)

Addig is, legyetek jók, és álmodjatok szivárványszínű zászlókkal :*

xoxo, Riosa <3