How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twenty-Nine-No more nicknames, got it?

Luke POV

Mihelyst kiléptem, észrevettem Jamie-t, aki épp akkor készített egy selfie-t, mikor kérdőn pillantottam rá. Elküldte valakinek, mire csak felsóhajtottam, és bezártam az ajtót magam mögött. Nem igazán érdekelt, hogy mit írt hozzá, vagy hogy kinek küldte el, mert hát igazából minden képen tök jól nézek ki, de mindegy...

-Induljunk. Nincs több becenév, meg kenyérdobálás, vagy nem fogják megtalálni a hulládat.-közölte velem, miután elindultunk lefelé.
-Jó, kenyérrel nem fogok dobálni, a becenevek használatát pedig próbálom minimalizálni, de azt nem ígérhetem, hogy sosem foglak Lekvárnak hívni. Egyszerűen annyira jó ez a becenév, büszke vagyok magamra.-vontam meg a vállam vigyorogva. Miért, neki eszébe jutott is valaha, hogy Lekvárnak hívja magát? Nem? Na ugye, hogy zseniális vagyok. Erre csak megforgatta a szemét, és elindultunk a közeli buszmegállóhoz. Elég érdekesen nézhettünk ki, rajtam egy póló volt, rajta meg egy nagykabát. Meglátszik, hogy ki a fázós közülünk.
Sikerült is felülni a buszra, és szerencsére helyet is találtunk. Útközben nem sokat beszéltünk, bár csak 15 percnyit utaztunk. Leszállás után elővettem a telefonom, hogy be tudjam azonosítani hol is vagyunk és hová kell eljutnunk. Miközben én ezt igyekeztem kibogozni a térképről, Jamie csak megbökött, és az egyik táblára mutatott.
-Ezt keresed, nem?-kérdezett, én meg kérdőn követtem az irányt, ahová a mutatóujja irányult. Schwarz Huf Stall.
-Igen, ez lesz az.-mosolyogtam rá, majd el is indultam arra, amerre a tábla mutatott. Jamie felsóhajtva elindult utánam. Nem sokára meg is pillantottuk a lovasiskolát, ami igazából csak néhány istállóból, karámból,pályából és egy nagyobb épületből állt. Ahogy odaértünk szinte rögtön megláttam egy hölgyet, aki hangosan beszélve irányította a lovászokat, hogy az éppen ott álló lószállítóból valahogyan próbálják kiszedni azt a lovat. Ekkor hangos nyerítés jött a lószállítóból, és nemsokára egy hatalmas fekete mént vezettek le a rámpán. Felcsillant a szemem, de lehetőségem sem volt megszólalni, mert Jamie felhorkantott mellettem.
-Ezért vagy úgy oda? Pár büdös istállóért meg néhány patásért?-nézett rám érdeklődve, én meg hevesen bólogatni kezdtem.
-Igen, ezért vagyok úgy oda.-vigyorogtam rá, majd a hölgy felé vettem az utat. Óvatosan megkocogtattam a vállát, mire egy lenéző pillantásra is épphogy méltatott.
-Igen?-kérdezett végigmérve engem, meg Jamie-t.
-Ööö, szeretnék lovagolni, mármint, órákat venni.-hebegtem, mire a nő egy csapásra elmosolyodott, és negédesen kezdett el beszélni.
-Ó, értem. Akkor gyertek be a barátoddal, és miután elintéztük a papírmunkákat, ki is nézünk nektek valami pofás kis lovat.-vigyorgott, és el is indult az épületbe. Jamie felé fordultam, aki kérdőn nézett rám, majd vállat vonva a nő után siettem. Jamie is igyekezett lépést tartani velünk, bár nem sok kedve volt valószínűleg ehhez az egészhez. Odabent kellemes meleg áramlott a kandallóból, majd tovább mentünk egy vélhetően irodának berendezett szobához. Kedvesen rámutatott a kanapéra, ahova Jamie rögtön levetette magát, én meg kicsit kevésbé otthon érezve magam ültem le az íróasztalnál lévő székhez. Elém tolt pár papírt a hölgy, amit részletesen végigolvastam, majd a végén alá is írtam.
-A barátod nem akar idejönni és ő is aláírni a lapot?-kérdezte Jamie-re pillantva, mire megráztam a fejem.
-Ó, ő nem lovagol.-mondtam, mire a hölgy megértően mosolygott rám.

-Hát jó, akkor ennyi is lenne.-tette el a lapot az egyik fiókba, majd felállt.-Akkor menjünk, keresünk valami jó patást neked.-mondta, és maga előtt invitálva minket kimentünk újra az udvarra, ezúttal azonban az istálló felé vettük az irányt.
-Na és, mennyire vagy jó lovas?-kérdezte tőlem halkan, miközben a lovakat nézegettük.

-Hát, igazából van egy saját lovam Finnországban, és pár éve már versenyeken indulunk vele. Elég problémás ló, szóval ha van esetleg keményebb szájú ló, azzal is megbirkózok.-magyaráztam, és igyekeztem csendben maradni. Csak a lovak horkantása és Jamie rágózása hallatszódott. A hölgynek felcsillant a szeme, és célirányosan el is indult az egyik bokszhoz.
-Akkor ő tökéletes lesz neked. A kezdők alá nem szívesen adom, sőt, néhány haladó tanulónknak sem ajánlom, de ha gondolod, kipróbálhatod.-mosolygott rám, de az én figyelmemet már régen lekötötte a bokszban álldogáló mén. Ez az a ló, akit ideérkezésünkkor hoztak éppen lószállítóval.-Mikor idejöttetek, akkor érkezett meg a versenyről, ahol sajnos levetette a hátáról a lovasát. Ettől függetlenül nagyon jól idomított ló, csak nem mindegy, hogy ki és hogyan lovagolja.-magyarázta tovább a hölgy, de az én kezem már a ló orrát simogatta. A boksz ajtaján lévő tábláról leolvastam a nevét, és ezt suttogva cirógattam tovább. Revolution. Szélesen mosolyogva fordultam hátra Jamie-re, de ő csak unottan rágózott tovább.-Ott vannak a nyergek meg a kantárok, kobakot meg pálcát pedig amott találsz.-mutogatott majd mosolyogva ott is hagyott minket. Rögtön elindultam nyeregért meg kantárért, majd egy kobakot is felraktam a fejemre. Lovaglópálcát is hoztam el, de nem biztos, hogy szükségem lesz rá. Beléptem a bokszba, ahol a ló idegesen horkantgatva húzódott a boksz másik végébe. Magabiztosan álltam egy helybe, és kinyújtottam a kezem. Lassan elkezdett felém araszolni, majd megszagolta a kezem. Elkezdtem simogatni, majd egyre közelebb merészkedtem hozzá. Végül elkezdtem felnyergelni, amit többé-kevésbé nyugodtan tűrt. Mikor ez sikerült, a kantárjánál fogva vezettem ki a folyosóra.-Nem fogsz te ma véletlenül megsérülni?-kérdezte Jamie még mindig minket méregetve, és nyilvánvalóan eszébe sem volt a közelünkbe jönni.