How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Forty-Eight-Wake me up in a half hour.

Jamie POV

Egyelőre nem voltam benne biztos, eláruljam-e Luke-nak, hogy a szünetben leteszteltettem magam. Mármint mindenre, amit nemi úton elkaphattam volna az utóbbi évben annak ellenére, hogy sosem felejtettem el védekezni. Két napom ráment, őszintén szólva el sem tudnám dönteni, melyik volt rosszabb. Túl vagyok életem legkellemetlenebb vizsgálatán, de sokkal jobban féltem, mikor az eredményekre várva órákig ületm a folyosón. Nem tudtam, mire számítsak, vagy hogy mondom majd el Luke-nak, ha korábban összeszedtem valamit.
Nem mondanám, hogy nem volt jó időnként megnézegetni a Luke-mappám tartalmát, de akkor sem volt ugyanaz, mint végre ténylegesen látni őt magam előtt. A sérülésétől eltekintve persze. Talán nem volt olyan izgalmas az utóbbi néhány hetem mint az övé, de jó volt végre viszontlátni az otthoniakat. Szinte biztos vagyok benne, hogy azt hiszik, barátnőm van és miatta maradtam sokkal tovább, mint kellett volna. Megpróbáltam az izgalmas iskolai programokra fogni az egészet, de szerintem ennél átlátszóbb indokkal nem igazán állhattam volna elő. Az első naptól igyekeztem a lehető legjobban elkerülni a témát, időnként viszont nagyon nehezemre esett nem válaszolni az újra és újra felhozott kérdésekre.
Igazából elég sok mindenre gondoltam, mielőtt Luke belekezdett volna a balesete körülményeinek elmesélésébe. Érdekes módon ezt az egyet teljesen elfelejtette említeni a telefonban, na meg a hazalátogatásáról sem számolt még be korábban. Nem mintha minden egyes lépését nyomon akartam volna követni, de egészen a végéig nem értettem, miért nem akarta, hogy tudjak az egészről.
-Annyira sajnálom.-Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, miután nagyjából feldolgoztam a hallottakat. Néhány másodpercre be is csuktam a szemem, miután újra magamhoz húztam Luke-t. Pontosan ez az, aminek nem szabadott volna megtörténnie, ráadásul sosem mondta, hogy az apja képes lenne megütni őt. Még csak elképzelni sem tudom, hogy valaki kezet emeljen rám a családból, legrosszabb esetben annyit, hogy hozzá hasonlóan engem is elküldenének.
Csak ezután kezdtem mérges lenni, mert lassan realizálódott bennem a helyzet komolysága. Tisztában vagyok vele, hogy nehezebb megtenni mint kimondani, de ebből rendőrségi ügyet kellett volna csinálni. Vissza kellett volna ütnie. Ha egyszer eljutok oda, lehet, hogy meg is ölöm Luke apját. Nem mondanám magam kifejezetten agresszív személynek - az esetek többségében tényleg csak fenyegetőzöm -, de most nagyon jól esett volna megkeresni Luke apját és drasztikusabb módszerekkel megértetni vele, miért nem nyúlhat senki egyetlen ujjal sem az én Lukem-hoz. Persze tudom, hogy hatalmas hülyeség lenne megtámadni egy felnőttet és valószínűleg csak az érzelmeim beszélnek belőlem, de nem zártuk le itt a témát. Egyelőre fogalmam sem volt, mit tudnék neki tanácsolni, mert még sohasem kerültem ilyen helyzetbe. És mert nincs igazán jó megoldás. Valószínűleg nekem is az apámat lenne a legnehezebb szembesíteni a ténnyel, valahogy egyértelmű, hogy ők kicsit nehezebben fogadják, ha a fiuk nem heteroszexuális. Azt hiszem, hogy meg tudom érteni azok után, amiken keresztülmentem és megtapasztaltam, de ami Luke-kal történt otthon, egyáltalán nem normális vagy megbocsátható. Rohadtul nem érdemelte meg, nem tudom felfogni, hogy miért láthatja ezt valaki ellenkezőleg. Igyekeztem egyenletesen venni a levegőt Luke válla felett, hátha attól megnyugszom annyira, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkozni. Mert most tényleg verekedni akartam, sokkal inkább képes lettem volna rá, mint mikor Luke hülyeséget beszél. Mostantól ha rajtam múlik, soha senki többet nem nyúl hozzá. Remélem, hogy legközelebb ott leszek és lesz hozzá bátorságom, hogy megvédjem.
Nem tudtam eldönteni, mérges legyek-e Luke-ra azért, amiért nem szólt nekem az egészről korábban. Előre nem is figyelmeztetett, legalább akkor megemlíthette volna a telefonban, mikor az apja ténylegesen megütötte. Viszont ismerem magam annyira, hogy tudjam, a szünet hátralévő részében végig emiatt aggódtam volna, pedig a világ másik végéből nyilvánvalóan semmit sem tudok tenni érte. De már együtt vagyunk, én pedig mindent meg fogok tenni azért, hogy ez soha ne fordulasson elő többet.  
-Hagyjuk ezt inkább, jó? Veled történt valami, amit nem mondtál esetleg telefonban?-kérdezte néhány perccel később, miután kibontakozott az ölelésből. Néhány rövid másodpercnyi gondolkozás után megráztam a fejem. Úgy döntöttem, egyelőre magamban tartom a vizsgálatot és az eredményeket, habár annyira sok mindent utólag már nem tudtam tenni Luke-ért. Mindenképp ki kell találnunk valamit, mielőtt újra vissza kéne utaznia. Ha máshogy nem tudjuk megoldani, akár Kaliforniába is magammal vittem volna karácsonyra hirtelen felindulásomban.
A szűrés részleteit inkább nem elemezném, hiába tudom, hogy orvosnál voltam és gyakorlatilag ennél rosszabb dolgokat is éltem már át odalent. Nem tartott sokáig, a vérvétel után viszont mintát vettek, így bőven volt időm átgondolni az összes rossz döntésemet, amit az utóbbi másfél év során hoztam. De a legfontosabb, hogy tiszta vagyok. Sosem fogok vele senkinek eldicsekedni, de megérte végigcsinálni azért az érzésért, mikor végre rá mertem nézni a lapra, hogy elolvashassam az eredményeket.
Nem volt pénzem magánorvosra, ezért a helyi kórházba mentem el kivizsgáltatni magam. Gyakorlatilag ezért ment rá két napom, így sokkal lassabb volt mint a másik esetben lett volna, direkt ezért már a megérkezésem után rávettem magam és kértem egy időpontot, nehogy kifussak az időből. Egy kicsit egyszerűbb lesz így, ha Luke esetleg megint felhozná a szex-dolgot és meggondolnám magam, emiatt legalább már nem kell izgulnom. És neki sem, ha úgy döntök, hogy egyszer elmesélem neki, hogy megcsináltam kettőnk miatt.
Újra csókolózni kezdtünk, és mivel én nem mertem kezdeményezni, Luke vette át az irányítást. Még mindig a felszakadt száján kattogott az agyam, de azért felvettem a tempóját és szép lassan el is feledkeztem a sérüléséről, miközben átváltottunk egyre hosszabbodó nyelves csókokra. Szerintem ő is kezdett legalább annyira belemerülni mint én, miközben az övéhez hasonlóan az én kezeim is megindultak az oldalán. Ha nem szólal meg a telefonja, lehet, hogy most sem állunk meg az ágyig, így viszont hátraléptem, teret hagyva neki, hogy elolvassa az SMS-ét.
Úgy tűnt, nincs semmi gond, mikor Luke szó nélkül újra odajött, hogy tovább folytathassuk amit elkezdtünk. Ha lehet, még intenzívebben kezdtük újra, ezért is esett nehezemre elválasztani magamtól egy pillanatra.