How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twelve-No way...

Jamie POV (again.)

 A pénteki második óra matek volt, természetesen abszolút semmi életkedvem nem maradt addigra, ez a tény pedig elég sokat rontott volna a hangulatomon. Helyet foglaltam az utolsó sorban, a széket pedig kirúgtam a padok közötti folyosóra, hogy még eszébe se jusson senkinek se mellém ülni. Legszívesebben hátradőltem volna a fejemen egy pulóverrel, de küldtek már ki ilyenért, így most inkább nem próbálkoztam meg ilyesmivel. Meg kell várni, amíg belemerül a tanár, addig nincs alvás.  

Épp készültem volna a jól megérdemelt pihenésre a majdnem másfél tanórányi szenvedés után, mikor az osztályfőnök kíséretében belépett a terembe a gót csaj, aki ellopta a múltkor a telefonom. Hófehérke. Miközben röviden bemutatkozott, igyekeztem levakarni a meglepett arckifejezést a képemről. Legszívesebben még távolabb rúgtam volna a széket, mondván inkább üljön a tanári asztalhoz, mint hozzám. Körülnéztem, hátha van itt a közelben valaki stréber, akit gond nélkül magam mellé ránthatnék, de a végén inkább letettem az ötletről és csendben figyeltem, amint mellém húzza az egyetlen üres széket.
-Fogalmam sem volt, hogy egy osztályba járunk. Hetedikesnek tippeltelek volna.-mosolyogtam rá barátságosan, mikor végre helyet foglalt. Ezzel még tartoztam a múltkorról, senki sem lophatja el büntetlenül a mobilomat. Főleg nem fehér hajú csajok az elmegyógyból.  
-Én is örülök, hogy újra látlak.-válaszolta viszonozva a legkevésbé sem őszinte mosolyomat.-Bár az felettébb meglepő, hogy egyáltalán eljutottál eddig a szintig.-jelentette ki egy vállvonás után. Hihetetlen szép félévnek nézünk elébe, ha ez tényleg az osztálytársam marad. Egy hét alatt biztosan nem bukik ki, még akkor sem, ha rendesen rásegítek. Kénytelen leszek elviselni, maximum a következő óra elején átülök egy másik padhoz, amíg szüneten van az osztály.

Figyeltem, ahogy kipakolja a cuccait az egyetlen agyonrágott tollam és a füzetem mellé. Legalább ha könyve lenne, hasznosnak érezhetné magát, így viszont kénytelen lesz gyorsan másokkal is összebarátkozni.
-Azt mondta az ofő, hogy fogyatékos vagy.-Na jó, talán nem pontosan ezeket a szavakat használta az utolsó osztályfőnökin, de csak a lényeg ragadt meg, mivel azt is végigaludtam. Örülök, hogy egyáltalán fent tudom tartani az életfunkcióimat ebben a téli hidegben.
-Itt az egyetlen fogyatékos te vagy - nézett rám teljesen komoly arccal, és ezt meg látva halkan röhögni kezdtem, nem is érdekelt túlságosan, mit mondott utána. Muszáj bevallanom magamnak, hogy kezdem egyre jobban élvezni Hófehérke társaságát. Valószínűleg ő épp egyre kevésbé az enyémet, de hát legalább nem unatkozik az első napján.- Biztos előtte a te papírjaidat nézte és véletlenül az ragadt meg az agyában.-folytatta még mindig elég morcosan rám nézve.

-Tudod, Hófehérke, szerintem az orvosi kartonokat külön tárolják a többitől.-Én nem tudom, honnan jött, de az biztos, hogy nem normális. Simán elképzelem egy hétvégéjét, mikor kényszerzubbonyban üldögél az asztalnál, a család meg teáztatja, ahogy azt a briteknél szokás.

A számba vettem a tollat, pedig lassan már én is kezdem tartani tőle, hogy egyszer véletlen benyelem a tintát. Ha nem a helystoppolással leszek elfoglalva, a következő szünetben kimegyek cigizni. Inkább haljak meg attól, mint a tintától, amit hamarosan kénytelen leszek megkóstolni, ha nem ugrom le a faluba tollat venni. Vagy lopok egyet Hófehérkétől, még meglátom.

Számban a tollal figyeltem, ahogy arrébb pakolja a saját tolltartóját. Újra ránéztem, majd vissza a tolltartójára, miközben megint elgondolkoztam rajta, hogy talán az egyszerűbb módon kellene írószert szereznem magamnak. Nagyobb dicsőség lesz így kilopni egyet, hogy sejti, mire készülök. Legalább akkor döntetlen lesz az állás. Azóta sem bocsátottam meg teljesen, hogy elvette a mobilom.

- Aggyáegyet' - nyúltam rögtön a tolltartóért, a másik kezemmel igyekezve a lehető legtávolabb tartani magamtól. Lehet, hogy így meg is oldom az elültetést, legrosszabb esetben viszont mehetek megint az igazgatóiba a tanóra megzavarásáért. Élt bennem a remény, hogy Hófehérke nem tiltakozik majd annyira a lopási kísérlet ellen, bár az eddig látottakból ítélve kész csoda lenne, ha szó nélkül tűrné a próbálkozásom. -Nem.-mondta miközben villámgyorsan megfogta a tolltartója sarkát és jobb megoldás híján ledobta a földre. 
-Ez nem valami kedves tőled.-sóhajtottam kivéve a tollat a számból, mikor hangos csattanással a földre érkezett a tolltartó. Hátradőltem és Hófehérkét kezdtem figyelni. Addig nem tud jegyzetelni, amíg a földön van mindene, de volt egy olyan érzésem, hogy nem is igazán szeretne. Én is csak rágni vettem elő a sajátom, a füzet meg a látszat kedvéért volt nyitva valamelyik üres oldalon. Azért a következő feladatot leírtam a többiekkel együtt, hogy úgy tűnjön, mintha dolgoznék is valamin.