How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Forty-Three-A simple polar bear, get it?

-Najó, talán megegyezhetünk abban, hogy mindkettőnk furcsa.-sóhajtott fel.

-Én ilyenbe nem egyezem bele.-ráztam meg a fejem ellenkezésképp. Nagyjából normális vagyok, ha a nemi identitásomtól eltekintünk, és mivel ezt igazából titokban tartom, vehetjük úgy is, mintha száz százalékosan átlagos lennék. Nem szerencsétlen, és még csak nem is fogyatékos.

-De beleegyeztél és kész. Amúgy sem kérdeztem.-vonta meg a vállát.

-Gondolj, amit szeretnél.-hagytam rá, mivel kezdtem úgy érezni, most kivételesen én idegesítem halálra őt és nem fordítva. Szórakoztató volt, de féltem, hogy megsértődik és itt hagy, mint mikor fejbe dobtam azzal az üveggel. Kiment a teremből, én pedig akkor teljesen azt hittem, hogy nem látom többet.
-Amúgy nem, nem hiszem, hogy sót szoktál enni, akármilyen fura vagy. Csak ha jössz velem, akkor azt hihetik hogy elvesztettem valami fogadást vagy csak szimplán ökörködünk.-magyarázta vigyorogva, visszatérve az eredeti témánkhoz. A sóevéshez.

-Hát jó. Úgyis pont azt terveztem, hogy majd levideózom.-Ha azt hiszi, hogy majd csak úgy simán megeszi a sót magában, nagyot téved. De nekem élmény lesz nézni, ha csak nem kell utána kimosni a száját, mielőtt szétcsípné a só belülről. Aztán meg vihetem majd az orvosiba, s a többi...

-Hogy megmaradjon az utókor számára, mi?-vigyorodott el szélesen. 

-Nem, igazából a netre akartam feltölteni. - Ha megeszi a sót, jövőhétre betervezhetünk egy ugyanilyen akciót egy kanál fahéjjal is. Azt hallottam, az is remek szórakozás, vagy legalábbis annak az, aki nézi. Ki tudja, lehet, ez az észak-európaiak körében egy teljesen normális esti programnak számít, és Luke-nak sem lesz nagy dolog megenni egy maroknyi sót magában.

-Ja, értem. Az úgy sokkal jobb. Legalább mindenki láthatja, milyen menő és jóképű vagyok.-mosolygott tovább elégedetten.

-Szerintem senki sem azt fogja figyelni, hanem hogy egy furcsa kölyök sót eszik magában.-osztottam meg vele a véleményem, ha már vitatkozni nem tudtam volna az elhangzottakon. Elég egyértelműen vonzza Luke a tekintetem, ezt gondolom már ő is rég észrevette, ezért használja ki lassan rendszeresen.

-Szerintem meg igenis észre fogja venni valaki, hogy menő vagyok, és jól nézek ki. Elvégre ha te is észrevetted a rajzteremben, akkor más is észre fogja.-vonta meg a vállát.
-Aha, persze... Ki bámult kit folyamatosan?-Jó, tudom, hogy én csókoltam meg, és nem volt fair, amit az elején csináltam, de Luke a világ legszerencsétlenebbje. Egyáltalán nem volt diszkrét, ahogy pislogás nélkül meredt rám, meg egyszer lendületből nekiment a falnak
-Ki csókolt meg kit, miközben a másik nem tudta, hogy ő meleg és előtte fejbe vágta egy üveggel?-vágott vissza szinte rögtön.
-Először is nem vágtalak fejbe, csak arrafelé hullott az üveg, mikor meguntam, hogy betegesen bámulsz.-Igazából én sem értem teljesen, mi vett rá akkor arra, hogy csak úgy spontán megcsókoljam Luke-t. Eddig úgy tűnik, életem legjobb döntése volt, hogy mégis megtettem. Azt hiszem, elég magányos voltam az utóbbi néhány hónapban ahhoz, hogy ez lebontsa kicsit a gátlásaimat. Két percnél biztos nem volt több, amit akkor csókolózással töltöttünk, de szükségem volt rá. Akkor és ott elfelejthettem egy pillanatra a félelmeimet, igazság szerint csak arra koncentráltam, milyen jó végre valakit ilyen közel érezni magamhoz.

-Másrészt pedig fogalmad sincs róla, mennyi energiát fektetek abba, hogy ez ne derüljön ki. Nyilván nem mondhattam csak úgy meg.-Annak is örülök, hogy nem sétáltam el, mikor megláttam a kertben rajzolni. Akkor valószínűleg tényleg kimerülne a kapcsolatunk egy rajztermi titokban, és még most is azon kattogna az agyam, kitől és mikor hallom majd vissza a történetet.
-A közeledben csak úgy repkednek a vizes palackok, mi?-kérdezte gúnyosan.-Jó, mindegy, hagyjuk inkább a témát.-legyintett egyet felsóhajtva. Láttam, hogy nem teljesen értünk egyet, sőt talán érzékenyebben is érinti Luke-t a téma, mint azt elsőre vártam volna. Elvégre minden jól alakult, na meg azért nekem sem volt kellemes az azt követő vitánk. Persze tudom én, hogy nem voltam túl igazságos, mikor a saját módszereimmel akartam távol tartani saját magamtól.
-Sajnálom. Komolyan.-ekkor még alattam feküdt, mivel nem engedtem felállni, szóval most kihasználtam a lehetőséget, és a nyakába csókoltam engesztelésképp.