How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twenty-Six-Maybe I won't be bottom next time.

Jamie POV

-Egyáltalán honnan veszed, hogy nem vagyok szűz? Idióta.-tettem hozzá anélkül, hogy felnéztem volna.
-Nem tudom. Nem tűnsz szűznek.-halványan elmosolyodott.-Magabiztosnak tűnsz az olyan helyzetekben.-mondta halkan, és az olyan szót kicsit megnyomta.
-Tőled azért nem nehéz magabiztosabbnak lenni.-Jó, ma sikerült szó szerint levennie a lábamról, gondolom látta rajtam, mennyire ráindultam hirtelen. És most itt ülök mellette egy hatalmas folttal a nadrágom elején, szóval akár be is foghatnám a számat.
-Az előbb nem úgy tűnt.-vigyorgott rám, és lepillantotta a nadrágom elején lévő foltra.
-Kivételes eset volt. Majd legközelebb te leszel alul.-vágtam oldalba finoman. Örülök, hogy ennél még nem mentünk messzebbre. Ha ezek után még mindig akar, akkor az lesz, amit ő szeretne, hagyom, hogy ő diktálja a tempót.
-Aha, valószínűleg. Úgy érzem, hogy kezdek belejönni a dologba. Szóval nem biztos, hogy legközelebb én leszek alul.-kacsintott rám, és a tekintete már megint a nadrágomra siklott. Nem gondoltam át teljesen, mit csinálok, csak közelebb húzódtam hozzá valamivel. Egyrészt imádok mellette lenni, másrészt így már nem fáztam annyira, hogy melegítette az oldalam. Időnként rám jön, tiszta libabőr lesz a karom, utána pedig elmúlik. Azt hiszem, még soha életemben nem vártam ennyire a nyarat a stabil 30+-os időjárással.
-Háát azért... - Persze, azt hiszi, hogy majd csak úgy hagyom is. Jó, most sem ellenkeztem túlságosan, de hát baromira ráizgultam Luke-ra. Érdekes módon még azelőtt, hogy megérkeztem volna az ajtójához. Most így utólag örülök, hogy Hófehérke visszautasította az ajánlatom, bármennyire is kedvelik egymást a művészlelkeim. -Majd meglátjuk.-vigyorgott rám.
-Jó, hát nem számítottam arra, hogy ennyire belejössz.-Mikor már alulra kerültem, ha akartam volna, sem lettem volna képes megállítani. De hát nyilván nem akartam, sőt örültem, hogy ilyen közel kerülhetek Luke-hoz.
-Mindig tudok meglepetést okozni neked, mi?-húzogatta fel a szemöldökét, mire csak felnevettem.
-Igen, mindig.-csóváltam a fejem halványan mosolyogva. Az biztos, hogy nem unatkozom, mióta megismertem Luke-t. Előtte teljesen más értelemben volt kalandos az életem, de őszintén szólva nem nagyon hiányolom már azokat a napokat. Nehéz volt ráállni, hogy itt vidéken semmi sem történik, de most, hogy akad hozzá társaságom, egész elviselhetőnek tűnik az elkövetkezendő néhány év. Persze addig rengeteg dolog közbejöhet, de remélem, hogy akármi is alakul most köztünk, sokáig fog tartani.

-És ne bámulj folyton.-toltam el a fejét oldalra, mikor már megint lepillantott a nadrágomon lévő csinos kis foltra. Neki is lehetne, ha nem vetkőztetem le a múltkor, most is hasonlóan kellett volna eljárnom, és akkor talán nem kéne azon gondolkozom, hogy jutok így el a szobámig.
-Nem tehetek róla. Mintha azt mondaná folyton nekem, hogy nézzek oda.-nevetett fel halkan.
-Attól félek, hogy másoknak is ezt fogja mondani, ha nem sikerül észrevétlenül eljutnom a szobámig.-No para, a kabátom még mindig magam elé tudom tenni. Csak azt remélem, hogy a szobatársam is sikerül elkerülnöm valahogy, mert hát nem szégyen kijárni, de félreérthetetlenek a nyomok a nadrágomon. -Hát, majd mondd azt, ha valaki észreveszi, hogy tejet ittál, és leöntötted magad. Biztos beveszik.-mondta, és közben bólogatott, hogy megerősítse a saját mondandóját.
-Persze, gyökér vagyok, csak úgy leöntöm magam...-Jó, talán annál mégis csak jobb, mint bevallani, hogy a gatyámba élveztem, de egyszerűen nem bírom feldolgozni az ilyen helyzeteket. Mindegy, tényleg megoldom valahogy, ha egyszer elindulok. Egyelőre viszont úgy néz ki, nem nagyon akarom elhagyni  Luke szobáját.
-Hát, egy fokkal azért jobb, mintha elmondanád, hogy mi történt igazából...-vonta meg a vállát, mire csak bólintottam egyet, elvégre ebben teljesen egyetértünk. Akkor talán nem is zavarja, ha még egy darabig nem mondom el senkinek. Egy kicsit megnyugodtam, így van egy kis esélyem, hogy nem emiatt fogom elveszíteni. Amilyen mázlista vagyok, előbb-utóbb úgyis magamra haragítom valamivel, de addig csak simán megpróbálom kiélvezni az egészet.
-Tudtad, hogy ezeknek jelentésük is van?-kérdezte, de nem nézett rám, mert el volt foglalva azzal, hogy a tenyerét nézegesse.-Nem tudom pontosan, hogy mi, de van.-mondta továbbra is a vonalakra nézve.
-Igen, tudom.-kezdtem bólogatni teljesen komoly arckifejezéssel.-Én például azt látom ki belőlük, hogy nem vagy normális. Komolyan tenyérjósolni akarsz..?-Jó ég, ilyenkor nagyon nagyon sok erőfeszítésembe kerül kedvesnek lenni, akármennyire imádom Luke-t. Folyamatosan nyomatja a hülyeségeit, ha elfárad a gondolkodásban. Legalább feldobja vele a hangulatom, vagy legalábbis már rá vagyok mérges, nem magamra. Neki pedig akármit megbocsátanék a világon.
-Mindig lelombozod a kedvem, mikor valamit csinálni akarok. Azt sem engedted, hogy fürödjek a tengerben, most meg tenyérből akarok jósolni, de neked az sem jó. Muszáj lesz valami olyat találni, ami jó neked.-sóhajtott fel, de halványan elvigyorodott azért, ha jól láttam.
-Én csak meg akarlak védeni a tüdőgyulladástól.-A fejsérülésektől láthatóan nem tudom, de hogy a gördeszkámhoz nem nyúl többet, azt is biztos. Csoda, hogy még él ilyen kitűnő fizikai adottságok mellett. A tenyérből jóslás meg a másik fele, ott a totális megaláztatás az, amit szeretnék, ha elkerülne.
-És ezt értékelem is, de akkor legalább hagy jósoljak a tenyeredből.-sóhajtott fel vigyorogva.
-Teljesen biztos, hogy nem.-Már megint szinte könyörög a verésért. Úgy látszik, hivatalosan is annyi a tekintélyemnek azok után, hogy folyton csak fenyegetőzöm. Vagy ha csinálok is valamit, azt ő biztosan nagyon élvezi.
-De miééért?! Lehet, hogy végül jós leszek, ha nem találok más állást.-vigyorgott rám már megint teljesen izgatottan, és elnyújtotta a "miért" kérdőszót.
-Ne is próbálkozz.néztem rá elég morcosan ahhoz, hogy megértse. Holnap meg majd biztos kiáll egy kis asztallal a folyosóra jósolni, ha most felbátorítom. Akkor pedig kénytelen leszek teljesen letagadni, hogy ismerem, akármennyire szeretek vele lógni.

-Ha már itt tartunk, szerintem ha megcsókollak, az tetszeni fog neked.-kacsintott rám, és rögtön ide is hajolt. Válaszolni sem volt időm, olyan gyorsan valóra váltotta a terveit. Persze most sem ellenkeztem túlságosan, szinte azonnal visszacsókoltam, mikor újra találkoztak az ajkaink. Azt hiszem, életem első tizenhat évében nem smároltam ennyit, mint ezalatt a két hét alatt, vagy akármilyen rövid ideje is találtunk egymásra.

-Hogy milyen igazad van.-vágtam rá, mielőtt megint megcsókolt volna. Ha nagyon megerőltetem magam, észrevehettem volna, hogy régebben is elég sokszor kezdeményezett ilyesmiben, tehát valamilyen szinten érthető, hogy ilyen hamar felbátorodott egyéb dolgok kivitelezéséhez is. Most is visszacsókoltam, közben hátulról beletúrtam a hajába. Úgysem megy soha, meg amúgy is, ne jósoljon már nekem, mert attól kiborulok. Büntetést érdemel. Úgy csókoltam tovább, mintha az előbb semmi sem történt volna. Újra érezni kezdtem, mennyire akarom Luke-t, pedig a testemnek még emlékeznie kellett volna az alig negyedórája történtekre. A szabad kezem a pólója alá vándorolt, majd kicsit lejjebb csúszott a nadrágja felé. -Akarsz egy saját foltot?-kérdeztem halványan vigyorogva, de persze meg sem vártam a válaszát, mielőtt egyszerűen a hátára nyomtam volna. -Ha lehet, inkább kihagynám.-rázta meg a fejét, de annyira nem tűnt határozottnak a válasza, hogy tényleg leálljak, ezért folytattam ott, ahol abbahagytuk. Azzal a különbséggel persze, hogy most az én kezemben volt az irányítás.

---------------
Ennek a kis találkának itt van vége, elvégre teljesen felesleges minden egyes khm... akciót leírnom, mindenki ki tudja találni az eddigiek alapján, mi van ;)
Egyébként a héten szerintem több rész lesz, mert jelenleg épp lázasan fekszek itthon, lesz időm írni, két meghalás között. :D
A következő rész szerintem Luke POV lesz, már úgyis régen volt :)

Addig is,

xoxo, Riosa <3