How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Eighteen-Should we do it...?

Jamie POV  (+16)

Újra ott voltunk, ahol abbahagytuk. Luke a hátára feküdt, engem pedig magára húzott. Szerencsésebb helyzetben voltunk mint az előbb, elég egyenesen helyezkedett el ahhoz az ágyon, hogy most se tudja beverni a fejét. Most teljesen felette fekve térdeltem, így könnyedén lejjebb vándoroltak az ajkaim a nyakára.
Szinte biztos voltam benne, hogy valami olyasmit érezhet mint én, de úgy döntöttem, megbizonyosodom róla a saját kezeimmel is. Az ujjaim a slicce körül matattak, miközben felnéztem Luke-ra hogy megbizonyosodhassak róla, őt sem zavarja a dolog. Eddig még sosem mentünk ilyen messzire, és nem tudtam, hol akar megállni. Valószínűleg ő sosem süllyedt olyan mélyre mint én, neki még nem mindegy, mit csinál és mit nem tizenhat évesen. A reakciójától függetlenül újra megcsókoltam, most viszont egészen óvatosan, épphogy végigfuttattam a nyelvem az ajkain.
Csak akkor vettem el a kezem, mikor Luke elkezdte lehúzni rólam a pólómat. Feltérdeltem annyira, hogy segítsek eltávolítani az említett ruhadarabot, majd újra visszahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. Végül lehúztam a sliccét, pont annyira, hogy kényelmesen beférjen alá a kezem. Halványan vigyorogva konstatáltam, hogy így sincs túl sok hely Luke nadrágjában. Az enyémben sem, ha már itt tartunk, de egyelőre nem közöltem vele ezt az információt. Ha ilyen tempóban haladunk, úgyis hamarosan rájön magától.
Úgy döntöttem, őt is ideje megszabadítani a pólótól, ezért újra szabaddá tettem a kezeimet. Azt még mindig nem tisztáztuk, mikor álljunk meg, de képtelen lettem volna lassítani a tempón. Eddig eszembe sem jutott átengedni az irányítást, de úgy látszott, egész jól elvan alattam. Újra végigsimítottam a hasán és a mellkasán, bár fogalmam sem volt, hogy nézhet ki ilyen jól egy abszolút semmi sportérzékkel rendelkező, közveszélyes valaki.

Lerúgtam a cipőimet, igazából fogalmam sincs, hová, de elégedettséggel töltött el a csattanás, amivel földet értek a parkettán. Újra Luke nadrágjába nyúltam, lassan viszont kezdett teljesen meggátolni a szemérmetlen fogdosásban.
-Vedd le.-tanácsoltam enyhén zihálva, mikor legközelebb megszakítottam a hosszúra nyúlt csókunkat a levegő javára. Furán hangzik, legalábbis az én szemszögemből nem így szokott lenni, de most nem éreztem, hogy szégyellnem kéne, amit csinálunk. Hogy szégyellnem kellene Luke-t, vagy magamat, pedig olyan, mintha már el is döntöttük volna, hogyan folytassuk tovább. Most nem akartam becsukni a szemem, hogy egy másik helyre képzeljem magam, ahol ez teljesen elfogadható és normális. Talán újra máshogy fogom gondolni, ha Luke kilép azon az ajtón, de most abban bíztam, hogy visszaszerzem tőle a bátorságom. Ez a második rövid pillanat, amit Luke-ra áldozok és azt kívánom, bárcsak örökké tartana.  

 -Öhm, csak hogy tudd, én még soha nem... tudod...-mondta halkan rám nézve, majd zavartan elkapta a tekintetét.
-Tudom.-válaszoltam halkan, mielőtt megcsókoltam volna. Na jó, nem tudtam, de sejtettem, elvégre Luke nem tűnt annak a típusnak, aki csak úgy összefeküdne akárkivel. Nem is értettem teljesen, hogy gondolhatja, hogy én lennék erre a megfelelő ember.
Újra lejjebb csúszott a kezem, miközben viszonoztam, most pedig nem állított meg a nadrágja. A boxer alá nyúltam, amivel szinte biztosan másodpercek alatt véget vetek a szórakozásunknak. Annyira nem bántam volna, ha így alakul, mert tényleg nem akartam, hogy az övé is csak egyetlen név legyen a képzeletbeli listámon. Már ha egyáltalán van valami érdembeli különbség ez és a szex között.
Lassan mozgatni kezdtem a kezem az alsójában, közben viszont nem engedtem, hogy abbahagyjuk a csókolózást. Ha nem is annyira mint ő, de kezdtem baromira felizgulni az alattam nyögő Luke látványától. Félig rajta feküdtem, félig pedig a szabad kezemmel támasztottam magam, egész közel hajolva Luke-hoz. Újra lehajtottam a fejem, hogy a nyakába csókolhassak. Hihetetlenül izgató volt hallani a nyögéseit, érezni a szívverését a mellkasán. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, de reméltem, hogy most sikerült megtalálnom a törékeny vonalat, ami elválasztja a hülyeséget a kellemes szórakozástól. Egyre jobban élveztem a dolgot, ahogy  Luke hangosabbá vált, sőt, féltem, hogy a végén elnevetem magam és azt fogja hinni, hogy kiröhögöm.

Csak akkor húztam ki a kezem, mikor éreztem, hogy végeztünk. Valószínűleg mindketten, nem tudom. De talán jobb is így, hogy mindenféle fájdalom nélkül szereztem neki néhány kellemes percet. Ha valaha is büszke lehetek magamra valamiért, akkor az legyen ez, mert én sem tudtam eddig, hogy ilyen önfeláldozó vagyok, ha szexről van szó. Lazán a takaróba töröltem a kezem, miután kihúztam a boxeréből, bár rögtön oda is mehetett volna, mert azt így is-úgyis le kell majd cserélnie.

-Elzsibbadt a karom.-dőltem le mellé sóhajtva, miután kezdtem nem érezni a könyökömet, amire eddig támaszkodtam. Kihúztam Luke feje alól a párnát, hogy a mellkasomhoz szoríthassam, mielőtt megfagyok. Jó, talán annyira nem vagyok önzetlen, mint elsőre gondoltam. Újra felé néztem, mert azt azért nem akartam, hogy kínosan érezze magát. Annyira még nem ismertem, hogy tudjam, mennyit jelent ez most neki. Ha Luke jól van, akkor viszont én is jól vagyok, azzal a kis különbséggel, hogy minimum fél óra kell még, mire lenyugodnak bizonyos testrészeim. Érdeklődve pillantottam felé, mikor végre megszólalt.
-Őőő....Zuhanyoznom kellene. Tudsz adni egy alsónadrágot?-kérdezte, én viszont már tényleg nem bírtam tovább, és halkan nevetni kezdtem. Nem vagyok kedves, de hihetetlen vicces látni, milyen kínosan érzi magát. Felültem és leraktam a párnát, majd a szekrényemhez sétáltam, hogy keressek neki egy alsógatyát. Sosem adtam még ilyesmit kölcsön senkinek, de hát ha ettől jobban érzi majd magát... Csak nehogy a folyosón akarja majd visszaadni. Abba meg bele sem merek gondolni, hogy kézben akarja-e visszavinni a sajátját, vagy inkább bedobná a táskájába.

Egy törölközőt is mellékeltem a boxerhez, gondoltam, jól jöhet, ha most tényleg lezuhanyzik. Ugyan az én számból nem fog ilyet hallani, de Luke baromi aranyos a maga módján. Idióta is, legfőképpen idióta, de el sem tudja képzelni, milyen hatással van rám a jelenléte. Visszavettem a pólómat, majd újra helyet foglaltam az ágy szélén. Elgondolkozva hallgattam, ahogyan megnyitja, majd elzárja a csapot. A fürdőszoba ajtajára pillantottam, miközben kilépett a helységből.

Csendben figyeltem, amint Luke felöltözik mellettem. Hozzám hasonlóan leült az ágyra, mikor végzett. Egy darabig nem tudtam, mit mondhatnék, és láthatólag ő sem volt túl beszédes kedvében. Ahhoz képest mondjuk, milyen hangos volt az előbb...
- Mit csináltál a hajaddal? - túrtam az enyhén nedves tincsei közé némi gondolkodás után. -Megpróbáltam elfogadható állapotba hozni. Nem nagyon sikerült.-vigyorgott rám halványan. Komolyan mondom, ennyit törődni egy hajjal... Most úgyis megint szét fogom túrni. Igen, az már nekem is teljesen világossá vált, hogy ez így nem nagyon működik tovább. Utálom, hogy csak a négy fal között érhetek hozzá, pedig gyakorlatilag ezek az első ehhez hasonló élményeim.
Engem még mindig a hormonok irányítottak, így közelebb csúsztam hozzá az ágy szélén, hogy újra megcsókolhassam. Ha egyáltalán engedi azután, hogy aznap már kétszer is kiröhögtem. Egy kicsit finomabban, mint az előbb, épphogy egymáshoz érintettem az ajkainkat. Ha megint újrakezdjük, biztos nem bírok már magammal, így is van egy olyan érzésem, hogy egész nap fel leszek izgulva, hacsak én magam nem teszek ellene, mielőtt a szobatársam visszaérne. Szépen kizártam, jelenleg ha akarna, sem tudna bejönni a zárban felejtett kulcstól. Csókolóztam már, de sohasem így, ahogy Luke-al most, vagy az első két alkalommal. Nem igazán értettem eddig, miért is kellene különlegesnek lennie, most viszont elképzelni sem akarom enélkül a mindennapjaimat. Valószínűleg hamar rám fog unni, de legalább itt és most, vele jól érezhetem magam még egy kis ideig.

----------------

18. rész. Húha, idáig is eljutottam :) Ez a rész elég kérdéses volt egészen a mai napig, de végül sikerült összehoznom. Itt már kicsit "belecsapunk a lecsóba", de sem én, sem a főszereplőink nem sietnek el semmit, ahogy látjátok. A pszichikai kapcsolatuk kicsit nehézkesebben indul be, mint a fizikai, és higgyétek el, lesz még ez ennél bonyolultabb is, de majd meglátjátok a továbbiakban. :)

Köszönöm a sok megtekintést, csillagot, hozzászólást! Ha van kérdés, nyugodtan tegyétek fel, igyekszem folyamatosan válaszolni a hozzászólásokra :)

xoxo, Riosa <3