How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Seven-Dear cigarette...

Luke POV :3

Mivel elég szép napnak ígérkezett a mai, úgy döntöttem, hogy kivételesen nem fogok a szobámban ülni és rajzolni. Úgyhogy kijöttem a kertbe festeni. Bravó Luke, izgalmas életed van. Hoztam magammal a rajztáblám és néhány papírlapot, hogy ha el is rontom, ne kelljen bemennem újabb lapokért. Jó minőségű akrillfestéket hoztam és néhány ecsetet, valamint egy puha 5B-s ceruzát is, csak hogy nagyjából felvázoljam, mit akarok festeni. Vagy teljesen random odanyomok pár festékfoltot a lapra, és voilá, művészet felsőfokon. A kertbe kiérve nem láttam senkit, úgyhogy levágódtam a legnaposabb padra, és lábamat kissé keresztbe rakva ráfektettem a rajztáblát. Elkezdtem rajzolni rá valamit, és úgy a felénél rájöttem, hogy mit vagyis inkább kit kezdtem el rajzolni, úgyhogy kissé elvörösödtem, és radírozni kezdtem. Vagyis csak kezdtem volna, mert radírt nem hoztam magammal. Gyorsan megcseréltem az egyik lappal, hogy még csak senki meg se láthassa a félig elkezdett Jamie portrét, na nem mintha bárki lett volna a parkban. Elkezdtem festeni a szép virágos kertet, és most nem vázoltam fel semmit, csak ahogy jött, úgy rajzoltam. Észre sem vettem, hogy néhány csepp festék már az arcomon volt, annyira belelendültem a festegetésbe. 

Teljesen elvoltam merülve a festményembe, úgyhogy semmit nem észleltem a külvilágból. Valószínűleg, ha valaki elkezdett volna kiabálni nekem, csak leintettem volna, hogy nem érek rá. Fel sem tűnt, hogy diákok és tanárok is el-el haladnak mellettem, csak rá voltam koncentrálva a festményemre. A nagy igyekezetembe még a nyelvem is kidugtam, majd végignyaltam a szám vele. Hirtelen olyan érzésem lett, mintha figyelnének, de ezt betudtam annak, hogy paranoiás vagyok. Ám miután ez az érzés percek múlva sem múlt el, csak rosszabb lett, és a festésre sem tudtam koncentrálni, felpillantottam. Tekintetem rögtön megakadt Jamie-n. Nem tudtam mit csináljak, mert a néhány napja történtek után nem tudom hányadán állunk. Végül úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom meg, hogy hangosan átkiabálva a kerten köszönjek neki, csak biccentettem egyet, és úgy tettem, mint aki tovább fest, de közben azon gondolkoztam, hogy mit kéne tennem. Akaratlanul is végigmértem, miközben biccentettem, és ismét megállapítottam, hogy nem alaptalanul tetszett meg.

Kissé zavart, ugyan, hogy onnan messziről figyel, de miután én is ránéztem, elindult felém. Egy részem örült ennek, mivel már most érzéseket tápláltam felé, a másik részem viszont félt,hogy mi sül ki ebből. Ha a rajzteremben történtekre gondolok, az tetszett, már azon kívül, hogy megdobott üveggel. De ha a folyosói dolgokra gondolok, amit mondtam neki, az már kevésbé volt jó. Nem bántam meg, amit mondtam, mert úgy éreztem, hogy igazam volt, és rá kellene jönnie, hogy hosszú távon nem fogja tudni elrejteni saját magát az emberek elől. Vagy legalábbis nagyon nehezen. Én ezt átéltem, mikor én magam is rájöttem, hogy a saját nememhez vonzódok, és elmondtam az akkor legjobb barátoknak tartott idegeneknek, és úgy reagáltak, ahogy. Nem úgy tűnik, hogy Jamie-nek lennének olyan barátai, akik eltudnák őt fogadni és segíteni neki, bár ha azt nézzük, a múltkor egyikük sem akadt ki a kettőnk között elcsattant csókon. Mondjuk akkor részeg volt már mindenki, olyankor általában elfogadóbbak az emberek. Mikor leült mellém, én sem akartam ránézni, de végül felsóhajtottam, és felemeltem a fejem a lapból.
-Figyelj Jamie, mi lenne ha elfelejtenénk a folyosón történteket?-mondtam neki halkan, hogy senki ne hallhassa meg, bár nem is volt éppen senki a kertben. Direkt úgy fogalmaztam, hogy csak a folyosón történteket felejtsük el, mert a rajzteremben történteket nem akartam. Megtöröltem egy kezemmel az arcom, bár valószínűleg pont ott nem töröltem meg, ahol tiszta festék vagyok, de igazából nem is nagyon érdekelt jelenleg.  

- Nem tudom.-szólalt meg halkan, mire csak biccentettem egyet, miszerint elfogadom a válaszát, és nem fogok semmit tenni azért, hogy meggyőzzem. Ha akarja, majd elfelejti, engem nem bánt az, amit mondtam, csak esetleg az egy kicsit, hogy úgy szóltam bele az életébe, hogy semmi közöm hozzá.