How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Five-It's just a joke, dude..

Itt is lenne a Jamie POV :*  

Az utolsók egyikeként léptem be a terembe, egy tollal és a kiosztott két oldalas feladatlappal a kezemben. Csöngetés után néhány perccel tudtuk csak meg, hogy a spanyoltanárra hiába várunk, jobb lenne, ha átmennénk a rajzterembe. Nem is igazán volt eldöntendő kérdés, mit csinálunk, mert egyikünk sem szeretett volna igazolatlant kapni egy olyan óra miatt, ahol amúgy sem kell igazából semmit sem csinálnunk.  

Rögtön a hátsó sorok felé indultam el, választási lehetőség híján leültem Luke mellé, aki elfoglaltnak látszott a rajzolással. Az első negyedórában a többiekhez hasonlóan nem csináltam semmi hasznosat, a pad alatt mobiloztam. Akár látványosabban is csinálhattam volna, mert a tanár el volt foglalva azzal, hogy a hangosan röhögőket próbálja valamilyen szinten fegyelmezni. Hátradőltem és a pad szélének támasztva a térdeimet próbáltam meg olvashatóan ráfirkálni a válaszokat a félbehajtott lapomra, időnként viszont elvonta a figyelmemet a mellettem rajzolgató Luke lóportréja.

Csak akkor néztem rá Luke-ra, amikor a lapom felé bökött a fejével. Épp válaszoltam volna, mikor az előttünk ülő csaj hátrafordult, hát, beszélgetni. Volt egy olyan érzésem, hogy nem különösebben szívlelik egymást, és elgondolkoztam rajta, milyen következményei lennének, ha most homlokon dobnám a lányt a tollal. Helyette inkább egy vállrándítással és egy halvány, féloldalas mosollyal lerendeztem a dolgot, végtére is a magánügyük, nem fogok belefolyni a szóváltásukba.
- Mégis miért hagyod magad? - kérdeztem kicsit halkabban, mikor úgy láttam, lenyugodtak a kedélyek. Az ilyen esetek csak megerősítenek abban, hogy... Nos, hát vannak dolgok, amik igencsak képesek meggátolni a társadalomba való beilleszkedést.
Újra a rajzát kezdtem figyelni, a látszat fenntartása érdekében viszont magam előtt hagytam a papírt és a tollat. Esély nincs rá, hogy befejezem, de igazából nincs is rá szükségem. Nem valószínű, hogy ellenőriznék, vagy ha igen, sem érdekel kifejezetten.  

  -Úgyis felesleges. Letagadni saját magam nem fogom, annyira mélyre nem süllyednék.-mondta Luke és újra a papírra nézett.-És simán visszavághatnék azzal, hogy ő meg minden héten más pasikkal fekszik le, mert egy rossz ribanc, de az is felesleges lenne, mert ő büszke rá.-mondta egy fanyar mosollyal az arcán, mikor újra rám nézett.-Az ellenszenve irántam is onnan adódik, hogy az előbb nálam is bepróbálkozott, azzal érvelve, hogy elég, ha "berakom neki", nem kell semmi több, de miután felvilágosítottam, hogy nem a lányokat szeretem, megsértődött és nos, most baszakszik velem. De hát ha neki ez okoz örömet, csak tessék, csinálja.-vonta meg a vállát, és inkább a rajza befejezésére koncentrált. Én is koncentráltam, csak éppen nem a rajzára, hanem rá, ahogyan rajzolt.

-És megéri?- kérdeztem, mikor azt mondta, nem süllyedne olyan mélyre, hogy letagadja az identitását. -Nem tűnik túl kifizetődőnek.- Anélkül hallgattam tovább Luke-t, hogy felnéztem volna a lapomból. Valahol mélyen éreztem, hogy igaza van, de őszintén, valószínűleg én lennék az utolsó, aki ilyen nyíltan beszél idegeneknek ilyesmiről. Főleg, ha közben ilyen ellenségeim vannak. 

 Kérdéseimre egy kicsit hezitált, majd megvonta a vállát.
-Akár megéri, akár nem, én ilyen vagyok. Én elfogadtam magam, más véleményére ezzel kapcsolatban meg nincs szükségem.-mondta halkan, de nem tűnt túl biztosnak a válaszban. Én sem lennék biztos benne, ha már itt tartunk.-Mert nem is az. De amíg van pár igaz barátom, addig a többi ellenség nem érdekel.-reagált a következő megjegyzésemre halványan elmosolyodva, és visszatért a rajzoláshoz. 

 Elővettem egy csomag rágót a zsebemből. Egyrészt így legalább nem a tollat rágom, másrészt pedig igen jól el lehet vele szórakozni egy unalmas tanórán. Figyeltem, ahogy Luke tovább rajzol, közben buborékokat fújtam a rágóból. A tekintetem áttévedt a rajzról a kezeire, ami távolról nem lehetett túlságosan szembetűnő, mindenesetre ügyeltem rá, hogy véletlenül se vegye észre senki a közelünkben. Egy idő után azon kaptam magam, hogy az arcát figyelem, ahogy beleéli magát a munkába. Rendesen összerezzentem, mikor elöl a tanár rácsapott az asztalra, megint valami fegyelmezési kísérlet gyanánt. Luke kedves ismerőse közben felállt és kivitte a munkáját, én pedig élve a lehetőséggel hirtelen lesodortam a padról a legközelebbi néhány ceruzát.