How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twenty-Five-No more silly questions, OK?

Jamie POV

-Hát... A nagybátyáméknál lakom.-kezdtem bele halkan, miután nagyjából kitaláltam, mit mondjak. Nem egy nagy gondolkodást igénylő feladat, de most kicsit szét voltam esve az előbbiek után.-Néha anyámnál, a város másik oldalán. Ritkán van otthon, régebben sem volt sokat, és megszoktam, hogy nagyjából velük élek.
Először csak egyszer-kétszer vitt át egy héten, de mindig megoldotta valahogy, hogy legyen társaságom. Később én mentem át, ha úgy láttam, hogy nem zavarok, aztán felajánlották, hogy cuccoljak át, sokkal egyszerűbb lesz, ha megkapom az egyik üres szobát, és nem kell annyit utaznom. - Van két unokatestvérem. Gyakorlatilag olyan, mintha a húgaim lennének. És az apám nem ismerem. - Ennyi. A lényeget sikerült összefoglalnom, ha meg Luke kíváncsi a részletekre, biztos rákérdez előbb-utóbb. Ezt akarta, szóval tényleg reméltem, hogy nem húzta le a kis beszámolóm még jobban a hangulatot. De tényleg próbálkozom. Eddig még sosem küzdöttem ennyire senkiért, pedig most én vagyok a saját magam ellenfele.
-Értem...Csak hogy fair legyen a dolog, kérdezz tőlem valamit. Akármit.-mondta és rám nézett.
-Hát nem tudom.... Mi a helyzet a te családoddal?-Igazság szerint nem én vagyok a legjobb beszélgetőpartner, akit kifoghatott volna magának. De elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és ez is marad tervben, amíg ki nem találom, mit csináljak. Meg akartam kérdezni, zavarná-e, ha egy darabig még minden így maradna, ahogy most van. Nem csodálnám, ha szarul esne neki, hogy szobán kívül csak ritkán szólok hozzá, akkor is maximum a padjától néhány méterre állva vagyok hajlandó vele valamilyen szinten társalogni. Lehet akármilyen türelmes, biztos meg fogja unni egy idő után. Sokkal többet érdemel annál, hogy így bánjanak vele, még akkor is, ha ezt ő nem látja át teljesen.

Feljebb ültem az ágyon és felhúztam a lábaimat, hogy a falnak dönthessem a hátam. Sosem voltam még ilyen tanácstalan, de hát sokkal könnyebb lenne döntenem, ha pontosan tudnám, mit akarok. Azon kezdtem gondolkozni, vajon Luke tudja-e, hogy bizonyos országokban milyen módszerekkel végzik ki a melegeket. Jó, kevés esély van rá, hogy akármelyikünket megölnék emiatt a közeljövőben, de már akkor kerülget a hányinger, ha ilyesmire gondolok. Nem sokat segítek ezzel a saját helyzetemen, azt hiszem.

-Hát, igazából semmi különös nincs a családomban.-vonta meg a vállát.-A szüleimmel élek, testvérem nincsen, legalábbis nem tudok róla.-számolt be, és a végén halványan elmosolyodott.-A többi rokonommal meg nem igazán tartom a kapcsolatot, ha azt nézzük, a saját nagyszüleim temetésére is csak illendőségből mentem el.-sóhajtott fel. A válaszára csak bólintottam egyet. A nagyszülők nálunk sem éltek, sőt, elég nagy adósságot örökölt tőlük anyám. Csak féltestvérek a nagybátyámmal, de így is rengeteg mindent tőlük kapok. A tanulásom költségeit is átvállalták, szerintük ettől majd "rendbejövök". Nem tudom, hogy mondhatnám meg nekik ezek után, milyen más vagyok, mint lennem kéne. Ők is többet érdemelnek, én meg egyszerűen képtelen vagyok nem elbaszni a dolgokat magam körül.
-Sajnálom.-Többek között azt, hogy általánosságba véve szemét vagyok. Meg hogy nem tudok vele rendesen beszélgetni, mert képtelen vagyok befejezni a saját mondataimat. És még egy csomó mindenért illene bocsánatot kérnem, de én sem tudom már fejbentartani az összes bűnömet. Nem tudom, hogyan fogom kivitelezni, de megpróbálom megoldani ezt az egészet. Megtalálni azt az utat, amin nem vesztem el sem őt, sem a családomat vagy egyáltalán önmagamat.
-Nem kell bocsánatot kérned.-mondta halkan egy fejrázás kíséretében. -De, kéne.-Egyelőre nem tudtam volna megindokolni hangosan, így is baromi nehezemre esett kimondani azt, ami most bennem kavarog. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán hogy kéne lereagálnom ezt az egészet. Eddig azt hittem, senkire sincs szükségem, most viszont minden egyes szóval könnyebb a mellkasom, amit nagy nehezen sikerül kipréselnem magamból.

-Te mikor veszítetted el a szüzességed?-kérdezte halkan, majd el is fordította a fejét. Ezen kérdés után viszont újra át kellett gondolnom, hogy tényleg mindenre válaszolni akarok-e. Gondoltam, hogy egyszer érdekelni fogja, de most hirtelen váltott témát, meg amúgy sem vagyok túl büszke a történetre. Hosszú másodpercekig nem is tudtam, mit mondhatnék, vagy egyáltalán hogyan kezdjek hozzá.
- ...Tavaly, én... - itt megrekedt a hangom, pedig igazából már röviden válaszoltam is a kérdésére. Őszinte akartam lenni, de most egyszerűen nem hagyták el a szavak a számat. Furcsa érzés arra gondolni, hogy csak kicsit több mint egy éve kezdődött el az egész. Nem ismertem a srácot. Igazából egyiket sem ismertem, de biztos voltam benne, hogy megéri valamiért. Most hülyeségnek tűnik, ahogy visszagondolok rá. Mit csináltam? Nem, képtelenség, hogy én ezt elmondjam Luke-nak.

-Hülyeséget csináltam.-sóhajtottam végül fel halkan. A vállára hajtottam a fejem, mikor hátraült mellém. Így legalább nem kellett a szemébe néznem. Lassan olyan szinten szét voltam esve, hogy esélytelen lett volna eltitkolnom Luke elől. Már így is bizonyította aznap, hogy annyira nem tudom könnyen átverni a leegyszerűsített válaszaimmal. -Mindenki csinál hülyeséget, Jamie.-halkan beszélt, de így is tisztán lehetett érteni mindent, elvégre itt volt közvetlenül mellettem.
-Sorozatban?-Nem érzem magam lánynak, vagy akármilyen formában femininnek, de ha le lehet egy srácot ribancozni, akkor sajnos én az vagyok. Luke talán nem érthette, mire gondolok, de jól esett volna, ha megnyugtat valamivel. Nem tudom mondjuk, hogyan lehetne ezután minden normális, mikor nyilvánvalóan akármivel próbálkoztam eddig, csak rontottam a saját helyzetemen.
-Igen Jamie, sorozatban is akár. De ha az ember tanul belőle, akkor teljesen mindegy, hányszor hibázott, a lényeg, hogy a sok hiba után végre sikerül nem elkövetni megint.-magyarázta halkan, és csak akkor néztem fel megint, mikor megéreztem a kezét a hajamban. Az enyémnek mindig mindegy, meg amúgy sem most néztem ki a legjobban, az előbbiek után. Újra és újra rádöbbenek, Luke mennyivel erősebb nálam. Igaz, hogy ön- és közveszélyes, de képes ilyenkor is tartani bennem a lelket. Eddig úgy gondoltam, hogy miatta gyengébb vagyok, de talán pont az ellenkezője történik, talán ő lesz az, aki megerősít. Lehunytam a szemem, mikor közelebb hajolt hozzám, majd visszacsókoltam. Talán mégis meg kéne kérdeznem, hogy zavarná-e, ha egy darabig még nem szólnék róla senkinek. Nyilván nem járunk, de egyre inkább úgy érzem, hogy alakul köztünk valami. Ez alatt az egy óra alatt közelebb kerültem hozzá, mint eddig akárki máshoz életemben.    

-----------------
Itt is lenne az újabb rész :) Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, amiket hozzászólásban kapok, tényleg rengeteget jelentenek nekem :) A mai nap folyamán igyekszem mindegyikre válaszolni, csak eléggé el vagyok havazva mostanság, de ettől függetlenül mindig elolvasom a hozzászólásokat, csak éppen nincs időm válaszolni rájuk :)

xoxo, Riosa <3