How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Twenty-Three-Trust me, please...

Jamie POV

-Mondhattad volna előbb is, hogy ne szenvedjek a hajammal.-mondta halkan, miközben kezével megkereste a derekam, és a felsőm alá nyúlt be, ahogyan én is tette. Egyik lábával belépett az enyéim közé, hogy még közelebb érezzen magához. A keze lejjebb haladt, és megfogta a felsőm alját, de egyelőre nem húzta le rólam.
-Vigyázok a hajadra, ne aggódj.-vigyorodtam el, mielőtt hosszan megcsókoltam volna. A kabátom rögtön ledobtam a földre, nem sokkal később pedig a pólómmal bővítettem a kupacot. Szinte gondolkodás nélkül a nadrágjába nyúltam "ellenőrizni", közben pedig a kezeim segítsége nélkül kibújtam a cipőimből. Nem tudom, Luke mit gondol erről a tempóról, de féltem, hogy nem is nagyon érdekel. Kellene persze, mert talán neki több odafigyelésre van szüksége, mint amennyit most tőlem kaphat. Talán leállít, ha úgy akarja. Erre mondjuk elég kevés esélyt láttam, ha abból indulunk ki, hogy ő sem tudja soha, mit szeretne.
Most ő kezdett hátrafelé tolni, gondolom megunta az ajtónál álldogálást. Azt viszont sosem hittem volna, hogy valaha ennyire fogok akarni valakit. Majdnem teljesen lemondtam róla, pedig nyilvánvalóan ez tesz boldoggá. Ahhoz nem vagyok elég hülye, hogy ezt ne lássam be magamtól is. Előbb-utóbb viszont döntenem kell majd, de ez olyasmi, amire jelenleg egyáltalán nem vagyok felkészülve.

Egészen az ágyig hátráltam, ahol pedig leültem és magamra rántottam ezt a szerencsétlent. Rajtam már úgysincs póló, ezzel nem kell szenvednie, és amúgy is éppen itt az ideje, hogy aktivizálja magát valamilyen szinten.
Lehúztam, hogy újra megcsókolhassam, na meg így sokkal könnyebb volt a szenvedélyemnek élni, ami jelenleg kimerült Luke egzotikus helyeken való taperolásában.

Halkan felnyögtem, mikor megéreztem a kezét a nadrágomban. Luke eddig sosem volt ilyen bevállalós, szóval kicsit meglepődtem, hogy most nem fél a kezdeményezésről. Mondjuk nem mintha nem ugyanarra jártak volna az én ujjaim is az előbb. Reméltem azért, hogy megvan még neki valahol a tőlem kapott boxer, mert esélyes, hogy ezek után kénytelen leszek visszavenni.
Mivel rajtam már nem volt, csak a nadrágom, az ő pólóját néztem ki a következőnek. Az ajtó melletti kupacig biztos nem fogom eldobni, de határozottan jobb helye lesz valahol az ágy mellett, mint Luke-n. Nem tudtam, meddig mehetek el, ezért is alakítottam úgy, hogy Luke kerüljön felülre. Ha csak én diktálom a tempót egyedül, biztos bűntudatom lesz, így viszont nem félek levetkőztetni.

Szó szerint alig kaptam levegőt, pedig igazából még semmit sem csináltunk. Gondolom közrejátszott, hogy egész nap Luke körül jártak a gondolataim, és igazából már akkor is nehezemre esett visszafogni magam, mikor megláttam az ajtóban. Azért igyekeztem tartani a tempót Luke-al, rendesen viszonozni a csókjait, de nehezebb dolgom volt, mint gondoltam. Most nem tűnik viccesnek, hogy olyan hangos volt a múltkor. Én képes vagyok visszafogni magam, de azért remélem, hogy nem olyan papírvékonyak a falak, mint a legtöbb amerikai kollégiumi szoba esetében.
Az egyik kezemmel hátulról a hajába túrtam, aztán inkább visszacsúsztattam a tarkójára, mielőtt ténylegesen szétszedem a fél óra alatt elkészült séróját. Azon kezdtem gondolkozni, jó lesz-e ez így, vagy nem kéne-e lassan helyet cserélnünk. Egyre valószínűbb, hogy a végén úgy járok, mint ő a múltkor, abban az esetben pedig nem tudom többet kiröhögni. Egyelőre inkább nem mozdultam, talán nem is tudtam volna, annyira belejött hirtelen a dologba.
Szívesen visszaszolgáltattam volna valahogy a szívességet, de lefoglalt, hogy nyugton maradjak Luke alatt. Egyre élesebben szívtam be a levegőt, majd remegve fújtam ki, mikor a nyakamba harapott. Egy kicsit sebezhetőnek éreztem magam így, nem tudtam, mennyire kéne ezt szégyellnem Luke előtt. Voltam már hasonló helyzetben ezelőtt, de akkor valahogy teljesen másnak tűnt az egész, talán sokkal kevésbé fontosnak. A másik kezem közben a hátára tévedt, és csak másodpercekkel később vettem észre, hogy elképesztő erővel szorítom magamhoz. Reméltem, hogy azért nem töröm el a gerincét közben. Újra megpróbáltam visszacsókolni, de helyette épphogy csak hozzáértem az ajkaihoz, miközben próbáltam valamilyen szinten stabilizálni a légzésemet.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, mikor magamra húztam az előbb. Talán sokkal kevesebb bátorítás is elég lett volna, és akkor most nem vergődnék Luke alatt ilyen magatehetetlenül. Egyre jobban hátrahajtottam a fejem, közben meg azon voltam, hogy ne törjem el ténylegesen valamijét. Szerintem így is megajándékozom mondjuk egy véraláfutással, de megérdemli azok után, amit most velem csinál.
Ahogy elmentem, újra levegő után kezdtem kapkodni. Most valószínűleg elvesztettem minden jogomat a megjegyzésekhez, a becenév viszont marad, ahogy Luke-t ismerem. Oldalra fordítottam a fejem, mielőtt bepánikolnék a gondolattól, hogy még mindig felettem fekszik. Alapjáraton semmi bajom nincs ezzel, de most újra kezdtem belezavarodni a gondolataimba. Mi lesz, ha kiderül? Van-e jogom élvezni egyáltalán? Folyamatosan visszatérnek a kérdések, akármivel próbálom enyhíteni a bűntudatot.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak boxert, hanem farmert is cserélhetek, ha visszaérek a szobámba. Nem mertem megnézni, mekkora a folt, inkább a fantáziámra bíztam az egészet, tisztán látva magam előtt, ahogy a kabátommal takargatva rohanok végig a folyosón.
Kellett egy perc, hogy összeszedjem magam, addig amúgy sem mertem volna a szemébe nézni. Csak ezután fordítottam felé a fejem, pedig már egy ideje egymás mellett feküdtünk. Még mindig nem tőle féltem, hanem magamtól, azt pedig nem akartam, hogy miattam rosszul érezze magát, vagy egyáltalán észrevegyen valamit az egészből.
-Még mindig le akarunk menni?-kérdeztem, közben pedig megpróbálkoztam egy halvány mosollyal. Azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha ezentúl kibérelünk egy-egy teljesen felszerelt fiókot a másik ruhásszekrényében.
-Nem, szerintem már nem kellene lemennünk.-mondta halkan, és egy ideig még az arcomat vizslatta.
-Hát jó.-Annyira én sem voltam éppen partyhangulatban, vagy akármilyen szinten használható állapotban. Legszívesebben tovább feküdtem volna a végtelenségig, hogy semmi másra ne kelljen gondolnom. Az a probléma, hogy pont ilyenkor kezdek el elmélkedni, Luke-nak kéne elvonnia a figyelmem valahogy. Őt erről még nem tájékoztattam, mert először rendet kéne tennem bizonyos területeken, vagy nagyon kellemetlen élményben lesz részem, mikor este megpróbálom leválasztani magamról a boxeralsót.
-Miért, te le szeretnél menni?-kérdezett vissza, gondolom nem túl lelkesen szólaltam meg az előbb. Válasz helyett megráztam a fejem. Tényleg jobb, ha inkább maradunk, vagy előtte minimum el kellene mennem nadrágot cserélni. Így legalább nincs közönségünk, csak akkor viszont ki kell majd találnom valamilyen másik közös programot Luke-al.

-Mi a baj?-tette fel végül a kérdést, amit jelen helyzetben annyira nem szívesen hallottam.
-Mi lenne?-Ez tényleg nem az ő gondja volt, nem engedhettem belefolyni. Féltem, hogy ő is így érezné magát ezután, ahhoz pedig nem vagyok elég önző, hogy hagyjam. Nem is érezném jobban magam tőle.
-Ne nézz már ennyire hülyének. És talán egy kicsit bízhatnál is bennem.-mondta halkan, és néhány másodpercig még rám figyelt, majd újra felsóhajtott. Nem tudtam, mit mondjak, ezért csendben figyeltem az arcát egészen addig, amíg nem kezdett elhajolni. Utána nyúltam, hogy egy csók erejéig visszahúzhassam magamhoz.
-Bízom benned.-Akár azt is mondhattam volna rögtön, hogy jól vagyok, elvégre már alaposan benne vagyok az össze-vissza hazudozásban. Őszintén szólva egy ideje már nem is tudom, hogyan törhetnék ki ebből a folyamatosan ismétlődő körből, miközben csak tettetem, hogy ura vagyok a saját magam által generált helyzetnek. Luke-ban tényleg bízom viszont, de azt is tudom, hogy csak így védhetem meg magam, meg őt is és igazából mindenkit, akit ismerek.
-Ha bíznál bennem, hagynád, hogy segítsek. Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy nem kérsz belőle. Ebből meg csak annyit tudok levenni, hogy egyáltalán nem bízol bennem annyira, hogy tudd, bármiben segítenék.-mondta halkan, és most már tényleg elhúzódott tőlem.
-Tudom, hogy segítenél, de nem tudsz.-Nem akartam, hogy ennél is gyengébbnek lásson, vagy egyáltalán megpróbáljon együtt érezni. Ezt egyedül kell végigcsinálnom, nem is lenne igazságos azt kérnem, hogy velem szenvedjen. Nem tudom, valaha képes leszek-e egyáltalán válaszolni ezekre a kérdésekre, de a minimum amit megtehetek az, hogy nem hagyok másokat belekeveredni.
-Úgy biztos nem tudok, ha meg sem próbálhatom megérteni ezt az egészet.-vonta meg a vállát, és megrázta egy kicsit a fejét.

---------------
Itt is az új rész :3 És pont most láttam, hogy kereken 1000 csillag van a történeten, ami eszméletlen <3 Nagyon szépen köszönööm<3
A fenti videó + gif egy készülő filmből van, aminek a címe Akron, és valószínűleg 2017 elején fog kijönni. Én természetesen nagyon várom, és remélem hogy minél hamarabb meg tudom majd nézni, akár angolul is :) Nagyon édesek a srácok benne és a történet is érdekes, valósághű. A filmről itt tudtok többet olvasni, bár maga az oldal angol, de képek és egyéb infók is vannak fent.
http://www.akronthefilm.com/

xoxo, Riosa <3