How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Nine-Hey, you crack me up...

Jamie POV

Lehámoztam magamról az egyik kezét, hogy összekulcsolhassam az ujjainkat. Nem fogok kézen fogva sétálgatni vele, arról már most letehet, de jelenlegi túlfűtött érzelmi állapotomban ez tűnt a legegyszerűbb módszernek, amivel magammal húzhatom innen.

Az arcát látva felsóhajtottam. Egy darabig felváltva néztem őt és a kezeinket, majd összeráncoltam a homlokom. Ezután nemes egyszerűséggel tökön csaptam legalább olyan lendülettel, mint anno a rajzteremben, aztán újra elindultam az iskola felé vezető úton.
- Kikészítesz. - És ez nem is állt olyan messze az igazságtól, mert képtelen vagyok ésszerűen viselkedni Luke mellett. Megérdemli, ha néha megcsapom. Újra elővettem egy szálat, már megint muszáj volt rágyújtanom, hogy visszatérjen belém a gondolkodás képessége. Leköti a figyelmemet addig, amíg el nem múlik az a borzasztó vágyakozás.
Hátranéztem, összeszedte-e már magát annyira, hogy ne hagyjam el félúton. Ha nem is csinálunk semmit, azért ragaszkodtam a társaságához legalább addig, míg vissza nem érünk. Addig viszont ellen kell állnom, mert ki tudja, mi lesz, ha újra megcsókol.

-Nem tehetek róla, hogy ha egyszer...-kezdett bele a mondatba, de elharapta a végét, és csak nyelt egyet. 

Oldalra pillantva vártam, hogy befejezze a mondatot,de végül lezárta egy "hagyjuk"-kal. Megpróbáltam volna szemmel terrorizálni, ha nem marad le annyira, így viszont volt időm meggondolni magam, mire újra egymás mellé értünk.
- Mi van? - kérdeztem nem túl barátságosan, de egyszerűen fogalmam sem volt, éppen hányadán állunk egymással. Tudom, hogy pont az előbb smároltunk, de muszáj valahogy távol tartanom. Ha nem is teljesen, legalább egy egészem kicsit.  

Ha így folytatom tovább, akár az ellenkező irányba is kanyarodhatnék rögtön, ha már ilyen közel van hozzánk a falu. Azelőtt el fog fogyni az utolsó doboz, hogy észrevenném, és akkor rághatok ceruzát napokig. Így is folyton elhagyom az utolsó néhányat, mikor nem tudom, hova tettem a maradékot, aztán felbontok egy új csomaggal. Néhányszor Luke felé néztem még, hátha folytatja azt a befejezetlen mondatot, de annyira nem érdekelt a vége, hogy ennél jobban erőltessem. Így is csoda, hogy még itt van mellettem.

-Semmi, csak rohadtul nem tudom, hogy mégis mit akarsz. Lehetetlen kiigazodni rajtad.-mondta eléggé halkan, mintha remélné, hogy meg sem hallom, de sajnos meghallottam, elvégre annyira még nem vagyok süket.

Ezek után félrenéztem, elvégre valamilyen szinten igaza volt. Nem hinném, hogy el tudnám neki magyarázni, úgyis teljesen máshogy látjuk a dolgokat.
-Tudom, én csak... Próbálom a helyes dolgot csinálni.- intéztem el röviden, de legalább őszinte volt, hiszen mindkettőnk érdekében igyekszem így távol maradni. Eddig nem sok sikerrel, egyszerűen nem hagyja. És persze az én hibám is, mivel én csókoltam meg először, az előbb pedig szintén nem tanúsítottam túl nagy ellenállást.-Én is azt csinálom.-mondta végül halkan, néhány pillanatnyi hümmögés után. Pontosan erről beszéltem. Teljesen máshogy látjuk a dolgokat. Neki már tökmindegy, nekem viszont még nem, egyelőre sikeresen fent tudom tartani a normálisság látszatát. Lázadással álcázva persze, hiszen erre akármit rá lehet fogni. Hangulat-ingadozást, éjszakai kijárásokat, tényleg mindent. Azt nem mondhatom, hogy nincs semmi, amit megbántam volna, de jelenleg más módszert nem ismerek.

Amíg ő köveket rugdosta, azzal szórakoztam, mennyire mélyre tudom letüdőzni a füstöt, utána pedig figyeltem kiáramlani. Egyszer köhögni kezdtem tőle, szóval onnantól inkább rendesen szívtam, mert megfulladni azért csak nem akarok. Erre persze Luke is odakapta a fejét, és aggódó tekintettel kérdezte meg, hogy jól vagyok-e.

-Ja, jól.- A másik irányba néztem, nem akartam túlságosan feltűnően szenvedni a saját hülyeségem miatt. Ezután tényleg visszavettem kicsit, kisebb adagokban szívtam tovább a cigimet. Lehet, hogy tényleg kinyírom magam és pár éven belül meghalok tüdőrákban, de hát akkor ez van, én csináltam magamnak. Sokkal jobb, mintha folyton azon agyalnék, minek mi lesz a következménye. Ez alól Luke a kivétel, meg minden olyan tevékenység, amiért a jelenben is túl nagy árat fizethetek.