How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Forty-Five-What the hell?

Jamie POV

Mikor visszaértem az edzőteremből, egyből lezuhanyoztam és melegítőre cseréltem, addig rá sem néztem az ágyamon heverő spanyolfüzetek kupacára. Mivel már nem igazán terveztem kimenni, a kontaktlencséket is visszaváltottam a szemüvegemre.

Végül rávettem magam valahogy, leültem tanulni, de jó, ha tíz percig tartott ez a furcsa állapot. A szobatársam néhány nappal ezelőtt kiköltözött, ezért úgy feltételeztem, kénytelen leszek én ajtót nyitni.
-Mi a franc?-kérdeztem lassan angolul, miután végigmértem az ajtómban álló Luke-t, akinek történetesen gördeszka volt a kezében. Ez két borzasztóan összepárosíthatatlan részét képezi az életemnek, csodáltam, hogy a múltkori esetből nem tanult a drága. Összeráncolt szemöldökkel, érdeklődve vártam a jelenség magyarázatát.
-Meg fogsz tanítani gördeszkázni.-mosolygott rám izgatottan.
-Ugye tudod, hogy ez nagyon rossz ötlet?-csóváltam meg a fejem, miközben kénytelen voltam beengedni. Még a szokásosnál is boldogabb arckifejezéssel tört utat mellettem, én pedig próbáltam a lehető legfinomabban lelombozni a harci kedvét. Mert Luke az a típus, aki pontosan olyan nagyot esik, mint amennyire magabiztos.
-Dehogyis, ez szuper lesz, majd meglátod.-vigyorgott rám.Remek lesz elásni Luke élettelen testét a kastélykertben, miután kitöri a nyakát. Ha lehet ezt pozitíumnak mondani, legalább a szája nem jár majd annyit, az ásással meg kész leszek egy óra alatt. Meg akartam kérdezni, miért gondolta jó ötletnek, hogy csak úgy vegyen egy gördeszkát, mikor konkrétan esély nincs rá, hogy megtanul vele bánni ebben az életében.  
-Örülök hogy végre felvetted. Ez így sokkal jobb.-mondta halkan, miközben végigmérte a szemüvegemet az ágyamon ülve. Erre inkább már nem is reagáltam, úgysem fogom soha megértetni vele, miért hordom helyette a lencséket. Kénytelen voltam viszont későbbre hagyni a témát, mivel lesokkolódtam kissé a kezembe nyomott zacskó tartalmától. Eddig észre sem vettem, hogy mást is hozott a deszkán kívül. Nem is igazán hallgattam, hogy mit mond Luke, azzal voltam inkább elfoglalva, hogy erőteljesen gondolkozzak, mit csináljak én ezzel a síkosítóval és gumival. Mármint nyilván tudom, mit akar elérni. Borzasztó aranyosan közölte az egészet, az ártatlan arckifejezéséről már ne is beszéljünk. Az egyetlen probléma az, hogy ő maga sem tudja, mit csinál, és hogy valószínűleg át kell majd formálnom a véleményét a témával kapcsolatban.
-......bementem a drogériába, és megkérdeztem mit ajánlana nekem. Vagyis, nos.. neked. És ezt mutatta, szóval vettem epreset.-hallottam fél füllel Luke mondandóját. Hát persze, epreset vett. Ezennel hivatalosan is vége minden tanulási próbálkozásomnak, Luke-nak ma sikerült teljesen kiürítenie az agyam használható részeit. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék. Ha nem kezdem el automatikusan a helyzet súlyosságát mérlegelni, valószínűleg nevetni kezdek Luke borzasztó egyértelmű próbálkozásán. Ehelyett viszont továbbra is az ágy mellől bámultam le rá kissé zavartan. Nem tudtam megállapítani, mikor dolgozom jobban magam ellen, ha most helyreteszem, vagy ha engedek neki kicsit.
-Kedves tőled. Mit kezdjek én ezekkel?-néztem rá kérdőn.
-Fogalmam sincs, még nem használtam.-mondta közönyösen, majd inkább elővette a telefonját és azon kezdett el játszani.-Az eladó mondta, hogy ez tetszene neked, miután meséltem rólad, Jam.-vigyorgott a telefonja mögül, és rám sem pillantott.
-Mégis mit meséltél, hogy epres síkosítót ajánlott...?-kérdeztem végül, mert erre azért kíváncsi voltam. Meg kéne vernem. Meg kéne, de közben meg legszívesebben megölelném, amiért ilyen rá nem valló módon bevásárolt.-Hát, csak néhány alap dolgot. Amúgy az epreset én választottam, Julie csak a síkosítót ajánlotta.-vigyorgott rám, miközben tovább nyomkodta a telefonját.
-Igazán csodálatos.-csóváltam a fejem, miközben még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom a meglepetését.-De miért most?-Azt mondta, még szűz, én pedig igazán nagyon bíztam benne, hogy nem bánná, ha ez még így maradna egy darabig. Nem akarom, hogy akármit is megbánjon később, én pedig nyilvánvalóan nem vagyok a legjobb választása ilyen szempontból. Vagy akármilyen szempontból. Akárhányszor meg akarom mondani, szembesíteni vele, mekkora hiba lennék, egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy feláldozzam érte ezt a pillanatnyi, labilis boldogságot. Borzasztó önző vagyok, most már ezt is nyugodtan hozzácsaphatom a listához.