How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Forty-One-Oh my god, just shut up!

Jamie POV

-Lily, komolyan Jamie? Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni?-nézett rám lemondóan.-Jasmine.-tette hozzá vigyorogva.
-Csak azért nem rúglak le az ágyról, mert akkor biztos eltörne a gerinced, vagy valahogy megsérülnél. És mert lányokat nem bántunk.-tettem hozzá, mikor megkaptam tőle a legújabb becenevem. Így már megint döntetlen volt az állás, kettő-kettő idióta nevet találtunk ki eddig a másiknak. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy Luke ellen sosem győzhetek. Akármilyen idegesítő, borzasztó aranyos fejeket vág, mikor boldog, ennek okán pedig nem is akarok annyira.

-Igazán szellemes vagy ma, mondták már?-nézett rám gúnyosan vigyorogva.-Csak nem bekented magad nevetgéllel?-nevetett fel a jó kis poénján.
-Jaj istenem, maradj már csendben...-Még a végén tényleg lerúgom véletlen, aztán egyből vihetem is az orvosiba ellátásra. Bár a fogyatékosságot itt nem kezelik, ha jól emlékszem. Luke-ra igazán ráférne egy pár hetes nyaralás a pszichiátrián, szigorú felügyelet alatt. Az egyetlen ebből származó hátrány az lenne, hogy megint nem látnám sokáig. Ez az egy hét is elég unalmasan telt nélküle, pedig általában nem nagy meglepetés, milyen közös programokat találunk ki magunknak.
-Nem vagyok isten, de ha nagyon szeretnéd akkor hívhatsz így is.-kacsintott rám vigyorogva. -Maradjunk a hercegnőnél.-húztam el a szám hosszú hatásszünet után, mikor végre sikerült feldolgoznom az ötletét. Jó, be kell ismerni, hogy Luke nem semmi, de istennek azért nem nevezném. Még a félisteni rangot sem érdemli ki, akármilyen hasa legyen. A legnagyobb szerencsétlen, akit ismerek, hiába vagyok lassan teljesen beleesve.
-Az isten jobban tetszik, de tőlem aztán lehet Hercegnő is. Csak a Lily helyett találj ki valami jobbat.-sóhajtott fel mosolyogva.- Mi baj a Lily-vel? Lily Hercegnő... - Szerintem jól hangzik. Ha ő Lekvározhat engem, én is azt mondok rá, amit csak akarok. Legalább sikerül vele leszoktatnom a becenevekről. Rájön, mennyire nem vicces fordított esetben, habár én a Jamet már kezdem egészen megszokni. Ez persze nem azt jelenti, hogy örülök neki, de nem bánnám feltétlenül, ha esetleg így maradna. Rá emlékeztet, akármilyen idióta agyszüleményéből találta is ki.
-Nem túl kreatív...-vonta meg a vállát, nem is reagálva a becenevének újbóli ismétlésére. Elhúztam a számat, most hirtelen nem jutott eszembe pikánsabb. Illetve ez olyasmi, amit alaposan át kéne gondolnom, elvégre nem változtathatom a becenevét naponta. Az még így sem lenne szép tőlem, hogy ő miket talált ki nekem eddig. Csak a Jasmine-t ne használja nyilvános helyen, mert akkor tényleg eltöröm a gerincét.
-Ez a beszéld Jamie.-biztatott vigyorogva, mikor már a felénél jártam a csokimnak. Megint Luke felé néztem, akit azóta sem engedtem elmozdulni a háton fekvős pozíciójából. Egy sóhajtás kíséretében felhúztam a hasán a pólóját, hogy aztán azt nézve falatozhassam tovább a narancsos csokimat.
-Tetszik amit látsz, mi?-kérdezte pimaszul elvigyorodva.
-Csak ellenőriztem, hogy vannak a hurkáid.-vontam vállat ezután is a hasát bámulva. Na jó, a kockák még mindig megvannak. Nem értem viszont, ez hogyan lehetséges, ha egyszer semmit nem sportol, csak itt zabálja a csokit egész nap a szobájában. A vigyorgására legszívesebben szétkentem volna rajta az enyémet, csak hogy utána lenyalhassam. Neki nem lenne túl nagy büntetés, de na, jól esne.
-Ne viccelj. Még mindig tökéletes kockáim vannak és ezt te is tudod.-nézett rám vigyorogva.
-Csak bebeszéled magadnak.-közöltem vele vállat vonva.

-Nem hiszem. Nem bámulnád akkor a "hurkáim" ennyire feltűnően. Lehetséges, hogy még a nyálad is elcsurrant, ha jól láttam.-nézett rám vigyorogva.
-Hát azt nagyon rosszul láttad - húztam vissza a pólóját, mielőtt tényleg ilyesmiket képzelne be puszta önimádatból. Igaz, hogy nézelődtem, de ez csak azért volt, mert féltettem az elhízástól. Ezek után viszont lehet, hogy mégis kap tőlem egy csoki mikulást.
-Ja, biztos vak is vagyok már.-forgatta meg a szemeit.
-Ott lent biztos szarok lehetnek a fényviszonyok.-löktem meg kicsit, de nem úgy tűnt, hogy megúszom ennyivel a hozzászólásait. Pedig kezdett velük lefárasztani, legszívesebben betömtem volna a száját valamivel. De akkor meg megfullad, így ez az ötlet sem bizonyult teljesen megvalósíthatónak.
-Nem, ha tudni akarod tele van rakva reflektorral.-mondta továbbra is szélesen mosolyogva. 
-Mert sztár vagy, vagy mert olyan rohadt okos?-Személy szerint egyik szóval sem szívesen jellemeztem volna Luke-t, ennek kinyilvánításaként meg is löktem kicsit az ágy széle felé. Tényleg lelököm, ha tovább nyomatja az idiótaságait, mert máshogy nem tudnám leállítani. Illetve egy ötletem van még, hogy addig smárolunk, amíg meg nem fullad, de hosszútávon ez sem lenne túl jó hatással az egészségére.
-Inkább mindkettő. Egy rohadt okos sztár vagyok, ha eddig nem jöttél volna rá.-vigyorgott szélesen.
-Biztos én vagyok a hülye.-csóváltam meg a fejem lemondóan.
-Háát.....-húzta el a száját vigyorogva.
Miután egy kis fáziskéséssel ugyan, de felfogta, hogy amúgy meglökdöstem az ágy széle felé, összevont szemöldökkel nézett rám.-Hát komolyan képes lennél lelökni? Ez azért elég gáz, remélem te is tudod.-rázta meg a fejét sértődötten, és rám sem nézett egy ideig.
-Még egy ilyen, és nem hogy lerúglak, itt is hagylak. Szenvedhetsz egyedül.-A saját ötleteitől előbb-utóbb magának is meg kell őrülnie, igazi kínzás lenne, ha nem tudná elmondani senkinek a legújabb faszságait. Az sem érdekelt kifejezetten, hogy játssza a sértődöttet, mert nemsokára úgy is érzi majd, hogy jönnének a szavak kifelé.
-Hát szép dolog, mondhatom. Képes lennél komolyan itt hagyni? És ha meghalok?-nézett rám felháborodva.
-Akkor később visszajövök begyűjteni a hulládat. Eláslak az egyik legelő szélén, bár határozottan szórakoztatóbb lenne úgy, ha közben élnél is. - Időnként tényleg szívesen megcsinálnám, csak hogy láthassam az arckifejezését, mikor leolvad róla az az idegesítő vigyora. Bár ahogy Luke-t ismerem, még ebből is képes lenne leszűrni valami "jót".
-Najó, szerintem inkább meghalok másnál. Én is megérdemlek egy rendes temetést, és hogy a síromon az álljon: Luke Blomquist, aki ugyan egy szerencsétlen nyomorék volt, de szerették. Nem az, hogy elásol a legelő végén.-nézett rám összevont szemöldökkel.
-Olyat biztosan nem vállalok be.-ráztam meg a fejem elgondolkozva. -Nem bírnám ráírni a neved a sírkőre. Csak a Lily Hercegnőt.-Jobb lesz neki a legelő alatt, ő is rájön erre idővel, majd meglátja. Vagy pedig egyszerűen csak megfékezi valamivel a szófosását, és akkor megkegyelmezek neki. Mind eddig minden egyes alkalommal, mikor mást már rendesen megvertem volna.