How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Four-Oh shit...

Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem fel. Hát így jár az, aki nincs hozzászokva az iváshoz, és rögtön lehúz vagy 5 feles vodkát. Résnyire nyitott szemekkel léptem a táskámhoz, valamilyen fájdalomcsillapító reménységében, de szerencsétlenségemre semmit nem találtam, úgyhogy felsóhajtva a fürdőbe sétáltam, hogy megmossam az arcomat, hátha segít valamit. Nem segített.

Élőhalott módjára vánszorogtam vissza a szobámba, hogy felöltözzek, legalább ne a tegnapi ruhámba menjek el az iskolába. Ryan most sem volt az ágyában, valószínűleg ott aludt a buliban, vagy valamelyik lánynál ütötte el az időt, ha értitek mire gondolok. Nem hiszem, hogy sokat fogom látni a kollégiumi napok alatt, de annyira nem is zavar.

Még egyszer visszamentem a fürdőbe, hogy megigazítsam a hajam és újra megmossam az arcom, hátha kevésbé nézek ki ramatyul. Miután ez nem jött össze, felsóhajtottam, és felvettem a táskámat. Szerencsére még nem kaptunk semmi tanulnivalót, és tegnap összepakoltam a cuccaimat, így csak a hátamra kellett vennem és már mehettem is meghalni.

Mint valami zombi, végighaladtam a folyosókon, csak a szerencsén múlott, hogy nem mentem neki senkinek és el sem estem a nagy "igyekvésemben". Beléptem a terembe, és levágódtam Charlie-ék mellé, hogy a fejemet a padra hajthassam, és felsóhajthassak. Először Chris szólalt meg mellettem.

-Minden rendben Luke?-kérdezte, mire csak felpillantottam egy másodpercre, hogy megrázzam a fejem. A kis társaságom aggódva néztek, mire csak újra felsóhajtottam, és elkezdtem elmesélni, hogy mi történt tegnap este, és miért vagyok ilyen...nos, kábult állapotban, hogy szépen fejezzem ki magam. Azt persze kihagytam a történetből, hogy Jamie lekapott és élveztem ráadásul. Meg azt sem, ami már a lépcsőn meg a szobámban történt, egyelőre nem éreztem úgy, hogy ezt meg kellene osztanom velük. Épp elkezdtek volna kérdezősködni még az estével kapcsolatban, mikor szerencsére becsöngetett és a matek tanárunk is bejött a terembe. Nem szeretem a matekot, túl unalmas.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy felemeljem a fejem, és megpróbáltam koncentrálni a tanárnőre, még ha ez igen nehezen ment. Inkább elővettem egy ceruzát meg egy papírlapot, és elkezdtem rajzolgatni. Csak akkor néztem fel megint, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől, és rögtön utána ki is nyílt az ajtó. Bonnie toppant be a terembe, kissé nyúzott arccal és sűrű bocsánatkérések közepette indult el a padsorok felé. Halványan elmosolyodva biccentettem egyet, amit viszonzott is. Oldalra pillantottam, mert Chris megbökött és kérdőn nézett Bonnie-ra.

-Honnan ismered a dögös fruskát?-kérdezte halkan, mire csak megforgattam a szemem.

-Tegnap beszélgettünk a buliban.-válaszoltam én is suttogva, majd szóltam a többieknek, hogy arrébb tudnak-e ülni eggyel, hogy Bonnie inkább mellém üljön, mintsem átmenjen a másik oldalra, hogy Damon mellett foglaljon helyet. Szerencsére nagy sóhajtások közepette arrébb vándoroltunk, és így mosolyogva mutattam Bonnie-nak az üres helyet. Hálásan pillantott rám, és rögtön levágódott mellém.

-Hova mentetek tegnap Jamie-vel? Mert mihelyst kiléptél az ajtón utánad ment, aztán már nem jött vissza.-suttogta nekem Bonnie, mire csak megvontam a vállam.

-Csak elkísért a szobámig, nehogy meghaljak.-mondtam halványan elmosolyodva. Újra lejátszódott előttem az egész este, az kihívásoktól kezdve a csókon keresztül a lépcsőig. Érdekes, hogy milyen aranyos tud lenni Jamie, ha épp nem a haverjaival van.-Azt nem tudom, miért nem ment vissza.-jelentettem ki egyszerűen, de azért magamban elmosolyodtam Jamie tegnapi megjegyzésére visszaemlékezve, mikor konkrétan leidiótázta a barátait. Persze egyértelmű, hogy amúgy még mindig jó barátok, és csak viccelt vele.

A továbbiakban csendben figyeltünk a tanárra, és jegyzeteltünk, már amit le tudtunk írni a nagy hadarásban. A füzetem tele lett félmondatokkal, mert csak addig jutottam, mire a következőt kezdte már el mondani. Érdekes lesz ez így, azt hiszem.