I'll lock your feelings (Befejezett)

Egy mérföldkő, avagy Chuya álma

3.Fejezet

Egy mérföldkő, avagy Chuya álma

Ilyen tévképzetekkel lépett ki a kávézó ajtaján, s indult volna haza, de nem jutott sokáig, mivel amikor az egyik bűzös sikátor mellett akart elsétálni, valaki egy erőteljes mozdulattal berántotta.

- Tudtam – mondta a detektív egy széles mosoly kíséretében, mikor vállánál fogva, szorosan a téglafalnak támasztotta az idősebb, mégis jóval alacsonyabb hátát. Dazainak volt egy sejtése, hogy várjon még egy kicsit a kávézó környékén, hátha csak „elkerülték" egymást. S lám, érzékei nem csaltak, ennek pedig nagyon is örült. Ahogy belenézett a másik szemébe látta magát, és azt a boldogságot, amit le sem lehetett volna vakarni az arcáról.

Chuya ereje abban a pillanatban elszállt testéből, ahogy tekintete találkozott a barna szempárral. Nem tudta mitől, de amióta a nővel beszélt egyre rosszabbul érezte magát. A gyomra liftezett, a térdei remegtek. S ő, aki csak nagyon ritkán volt beteg, ezt nagyon furcsának találta. Az, hogy fejében egyik gondolat egymás után nyírta ki az összes többit, csak hab volt a tortán.

- Látni akartalak – kezdte minden bevezető nélkül az ex-maffiatag, ám itt megállt. Miért is akarta ennyire látni a kis tökmagot? Fogalma sem volt. Örülnie kellett volna az adandó alkalomnak. Kettős öngyilkosság egy gyönyörű nővel az oldalán. Minden, amire vágyott ott volt előtte. A tökéletes nő, akitől elköszönt azért, hogy visszajöjjön ide. Miért? Még mielőtt rendezhette volna gondolatait, vagy csak kitalálhatta volna, hogyan is folytassa mondandóját, Chuya megelőzte:

- Szórakozol velem? - kérdezte halkan, mire Dazai csak oldalra billentette fejét, s kész, vége. A kis maffia tag kitört. - Szórakozol velem? He? Dazai! Mit akarsz? Húzzál már ahhoz a tökéletes, suicide nődhöz, és dögöljetek meg! - Mire végére ért mondandójának, Chuya még rosszabbul lett. Úgy érezte, valami fojtogatja a torkát. Gyorsan kapkodta a levegőt, de ez sem akart segíteni. A füle zúgott, emiatt semmit sem hallott abból, amit a barnahajú mondott neki. Már ha egyáltalán hozzászólt valamit, s nem szimplán kiröhögte. Az se lett volna baj, hisz Chuya nem hallotta volna, de Dazai nem nevetett. Bekötözött kezeit a férfi arcára tapasztotta, és hüvelykujjával lágyan végigsimít rajta. A puha bőr lángolt ujja alatt. Még soha sem látta őt ennyire kiborulva, akkor sem mikor még partnerek voltak, és sokkal több időt töltöttek együtt. Dazai el sem tudta képzelni a kisebbik rohamának okát, csak bízott benne, hamarosan lenyugszik. Félig csukott szemmel fürkészte a remegő kis testet.

- Dazai. - Alig hallhatóan nyögte maga elé a férfi nevét, amint légzése épp hogy rendbe jött, de még így is nehezére esett a levegővel való gazdálkodás. - Engedj el! - El akart szabadulni. Menekülni akart. Nem akarta, hogy ex-társa lássa, ahogy elájul a rosszulléttől. Terve kifogástalan volt. Ahogy elengedi őt a férfi, keres valami csöndes zugot, ahol nyugodtan elveszítheti az eszméletét. - Engedj! - mozdult meg, ám a következő pillanatban csak azt érezte, ahogy zuhan a sötétségbe. Már-már várta a találkozást a betonnal, de az nem jött el...

- Ohohó! - Talán nem volt olyan gyors, mint Chuya, de reflexei nem voltak olyan tompák, hogy ne tudja elkapni a zuhanó testet. – Csak a baj van veled – mosolygott elnézően a kissebre, majd pár eredménytelen pofapaskolgatás után, felvette az eszméletlen maffia tagot a hátára, és lábainál fogva tartotta ott fixen. - Nem néztem volna ki, hogy a termetedhez képest egy igazi sózsák vagy – dünnyögte, mikor kiérve a sikátorból beleolvadt a tömegbe, és elindult haza. Minden kíváncsi embernek, aki aggódva lépett oda hozzájuk, Dazai csak annyit mondott a társa túl sokat öntött fel a garatra. Taxit, pedig azért nem hívott, mert nem akarja egy ilyen iszákos állatra költeni a nehezen összekuporgatott pénzecskéjét.